"Mostohaanyák", hogy kezelitek ha nem fogad el a párotok gyereke? Lopkod, bántja a gyereked?

Utolsó, pont olyan sötét vagy mint a többség. Nyilván te is hasonló szituban vagy benne.

Gondolgattok ti akármit a gondolat menetről, de akkor se egészséges egy több gyerekes pasastól teherbe esni 1 év után. Aki meg mégis így tesz, az ne csodálkozzon ha apuka tőle is lelép hamarosan, meg azon se hogy konfliktust okoz a volt feleség meg az otthon maradt gyerekek.

A férjem elvált, van egy -most már- 20 éves fia, nekünk meg egy közös gyerek. De, én a férjem 3 éve ismertem meg, ők meg 10 éve váltak, szóval még csak esélyem sem volt szétbarmolni más házasságát. És mégis tök boldogok vagyunk, az ex neje is normális családostól mindenestől, beszélünk (igen én is szoktam vele), nem fúrjuk egymást, a fia ballagására és az utána lévő ebédre mi is meg lettünk hívva, nem csak az apja stb. De ehhez intelligencia kell, ami itt nagyon sok hozzászólóból hiányzik.

Itt sok hozzászóló magából indul ki, hogy ők hogyan szívatnák az exük új nőjét, ezért is támadják a kérdezőt, csak azért, mert féltékenyek, hogy a volt férj képes új életet kezdeni és boldog párkapcsolatba kerülni más nővel, csak mert velük nem sikerült. Persze azt elfelejtik, hogy nem csak a kisgyerekes anyukáknak jár az új párkapcsolat lehetősége, hanem a volt férjnek is.

Szeretném végre azt hallani, amikor a pasinak mondják, hogy "miért kezdtél kisgyerekes anyukával, te akartad, megérdemled." Mert valamiért csak a volt asszonynak jár ki új boldog párkapcsolat, a volt férjnek nem, azok d-g-ljenek meg egyedül.

Ismét csak gratulálni tudok.

Én mint nő, megérteném azt a férfit aki nem akarna tőlem semmit mert gyerekem van. Méghozzá azért mert én se nevelném más gyerekét. Ennyi.

Én is mondhatnám hogy ehhez is kell intelligencia, mivel ezt meg te meg a kérdező nem tudja felfogni.

Utolsó, az is intelligencia kérdése, hogy elfogadjátok azt, hogy valaki képes máshogy élni, mint ti.

De ugye nem ez történt, hanem egyből betámadták a kérdezőt annak ellenére, hogy egyre több mozaik család van, ami ráadásul jól is működik, mert intelligens emberek tudnak egymással és egymás mellett élni. A nem intelligensek nem tudnak (vagy tudnak, csak épp folyton robbanásik feszült a légkör).

Az egy plusz jó, hogy valaki ismeri annyira magát (mint te) és tudja, hogy nem akarja másét nevelni, viszont mástól sem várja el, hogy elfogadja a gyerekét.

Csak itt sok hozzászóló úgy gondolja, hogy ha ő mint egyedül maradt gyerekes anyuka joga van párkapcsolathoz és mindenki fogadja el a "szeme fényével" együtt, addig szerintük ugyanez a volt férjének már nem jár. Itt a baj.

És féltékenységből szapulják az új nőt, aki semmiről nem tehet (sok esetben nem is ő túrta szét a házasságot), nem bírja elviselni, hogy a volt férje boldog vki mellett és hát bosszút kell állni, és a legjobban úgy lehet, ha a gyereket uszítja.

Nehogy már azt hidd, hogy az sok támadó hozzászóló rendes házasságban élő, minta feleség. Egy része félrekúr (ahogy az ura is), a másik része nyitott házasságban él mert gyáva kilépni, a többi meg elvált vagy egy kihűlt házasságban él. És az ilyen megkeseredett nők azok, akik nem tudják elviselni, hogy más megtalálta a boldogságot, és egyből vagdalkoznak, hogy "biztos te szedted szét a házasságot" meg "megfogtad a gyerekkel" stb. Hahaha

Nem akarok beallni a frocsogok taboraba. Nem lehet szemrehanyast tenni az uj felesegnek mert szult!

Viszont nagyon sajnalom ot, mert az "uj nonek" lenni egy mar gyerekes pasi eleteben nagy szivas. Nekem nem voltak eloiteleteim. Megprobaltam, 2x . (Mindket esetben nagyobbak vltak az elozo kapcsolatbol a gyerekek es nem nem szultem.)

Es (igy is) iszonyu halatlan szerep es megoldhatatlan bonyodalom halmaz. En erre nem vagyok kesz es nem vagyok kepes.

Szoval en jelenleg egyedul vagyok. Nekem ez nem megy...