Ha egy anyuka gyakran bántja a kislányát, jogom van rászólni?

Szóval van egy anyuka, aki a közelünkben lakik, és gyakran összefutunk boltban, játszótéren vagy utcán.

Már nagyon rég feltűnt, hogy milyen goromba a gyerekével, de próbáltam úgy spekulálni, hogy mindenki szokott fáradt lenni, biztos rossz napja van stb.

De már több tízszer találkoztam vele, és MINDIG ilyen azzal a szerencsétlennel. Kiabál vele, rángatja, perceken keresztül szidja. Rosszabb esetben megrángatja a kis karjánál, meg leken neki egy akkorát, hogy hátratántorodik tőle.

Ebben az a röhejes, hogy a kislány (2 éves) egy melankolikus, nyugis gyerek, ellentétben az én (szintén 2 éves) lányommal, aki energikus és eleven, mindig mozgásban van, és lényegesen több odafigyelést igényel, mint a kérdésben szereplő gyerek, mégis vele bánnak mindig agresszíven, míg én normálisan viselkedem a lányomnal, mert FŐ A PÉLDAMUTATÁS.

De komolyan, olyanokon kapja fel a vizet, hogy csak állok és nézek.

Fut a lány játszótéren, elesik és sírva fakad. Ez egy kétévesnél teljesen hétköznapi, mert még bizonytalan a járásuk. Erre odamegy az anyja, és elkezdi, hogy nem igaz, miért nem tud nézni a lába elé, többet nem jönnek játszóterezni, ha csak összetöri magát, ne bőgjön, mert magának kereste a bajt, és így tovább. Így kiosztani egy bölcsist, mert elesett és fáj neki? Életkori sajátosság, minden két éves végigjárja ezt az utat!

Vagy: Állunk a pénztárnál, a kislány rámutat egy max 100 forintos cukorra, megkérdi, megkaphatja-e, kicsit sem követelőzőn. Erre az anyuka elkezdi, hogy mindig csak követelőzni tud, cserébe két szalmaszálat nem rak keresztbe, de a kérincsélés nagyon megy, akárhova mennek mindig arra hajt, hogy le tudja lejmolni, van fogalma róla, mennyibe kerül így is egy hónapban?! Hogy tud ilyen szöveget levágni egy 70 forintos vacak miatt, amiről csak megkérdezte a kicsi, hogy megkaphatja-e? Én ilyen esetekben annyit mondok, hogy "ezt most nem vesszük meg", s részemről le van zárva a téma. Most attól lesz jólnevelt vagy fogja megtanulni a pénz értékét, ha perceken keresztül ontom magamból a mocskolódást? Max megfélemlítve lesz tőle. És ezek mindennapi esetek, ez a kicsi gyerek örökké így él. EGYETLEN GYEREK SE ÉRDEMLI MEG, HOGY ÍGY BÁNJANAK VELE.

Arra gondoltam, hogy ha legközelebb megint agresszívoskodni kezd a gyerekével, azt nem fogom szó nélkül hagyni. Nem vagyok én senkije, hogy beleszóljak az életébe, de ami sok az sok.

Ha meg nem látok változást, akár valami szervet is bevonok, mert még nézni is fáj, akkor hogy érezheti magát az a csöpp gyerek, aki nap mint nap ebben él? Erre egy cserepesnövényt nem mernék rábízni, nemhogy egy gyereket. Végén még azért kezdené el szapulni szegény növényt, mert lehullott egy levele. Viccen kívül.