Hogy kezeljék a húgom kislányát, ha szemtelen?
A húgomnak van egy 4 meg egy 2 éves gyereke. A nagyobbik az elmúlt hetekben elég szemtelen lett. A férjem többet jatszik veluk, valahogy őt jobban csípik a gyerekek altalaban😊.
A nagyobb általában kellemetlen megjegyzéseket tesz ( bekakiltàl? Dobjunk ki a szemetesbe, stb., mondta nekem), ma a férjem is sorrá került: büdös vagy és gonosz - miután a férjem beengedte az ajtón, amit a kislány egyébként gyakran nem nyit ki nekünk, hanem bentről vihog. Majd újból rakezdte: kakisak vagytok.
Az zavar, hogy a húgom sose szól rá határozottan, inkább épphogy, ugy csinál, mintha nem venné észre.
A kislány amúgy roppant értelmes, de szemmel láthatóan élvezi, ha másokat sertegetheT. Engem általában nem kell félteni, de nem akarok kknfliktust a tesom az, ezért inkább kimegyek a szobából, ha felmegy a pumpa.
De kezd betelni a pohár.
Teljesen normális egy 4 éves gyereknél ez. A lányom is ezt csinálja és az összes barátnöje.
De hagyni sem szoktam. Èn azt kérdezem töle, hogy szeretné, ha én is ezt mondanám, hogy ö kakis, hogy ö büdös és gonosz. Ezen elgondolkodik és mondja, hogy nem, majd vissza vesz az agarakkal.
De persze aztán megint megpróbálkozik.
Ez a határok feszegetése, tudnia kell, hogy meddig mehet el. Èn nem tartom ezt akkora bajnak, de neki is látnia, kell, hogy én ezt nem szeretném, és kérdés, hogy neki ez jól esne-e?
Az ajtó becsukásra és nem beengedésre is az a megoldás, hogy kérdezed meg, hogy neki jól esne-e, ha ki vagy becsuknátok valahova? Pl a 3 évesem egyik nap kizárt az erkélyre és hiába hívtam nem jött, még jó, hogy a szomszéddal beszélgettem a kertbe, így ö elöre ment az ajtóhoz, és beengedett. Ekkor oda hívtam a kicsit, és kicsuktam, de csak egyetlen pillanatra, és már sírt is kint. Majd kinyitottam az ajtót, és megkérdeztem, hogy neki ez jól esett-e? Nem többre csak egy pillanat alatt érezte, hogy ö nem akar ott lenni. Habár ilyen radikális lépe´seket nem szoktam megtenni, hogy kicsukom, de ez annyira veszélyes volt, hogy kicsukott, ha nincs szomszéd estig ott lettem volna.
A szemetesbe az én lányom is kidob mindenkit. Pl a szomszéd srácot mindig a papírszemtesbe akarja, de ennek az is azu oka, hogy egyszer vicceltek a szomszédok a szemetessel, és a lányom vissza válaszolt, azóta kidobja öket. De én nem szolok erre semmit(csak ha durva lenne), mert ezt a szomszédok kezdték.
Olyat, hogy büdös vagy és gonosz nem engedek.
Ne legyetek vele durva, de éreztessétek egyértelmöen, hogy ti ezt nem akarjátok, hogy nektek mondja, és mondjátok el, hogy ez nektek rosszul esik.
Az a baj, hogy nem egyszer mondta. Pont a szemetest addig ismételgette röhécselve az anyja előtt, hogy végül kimentem.
Ha magunkban lennénk, nem lenne gond, de a húgom jelenléte nyilván lefékez.
(Egyébként az öcsémet is kizárta egyszer, akármit csinalt, nem engedte be. Kénytelen volt folmaszni az erkélyen, ami nekem tuti nem menne.)
Pedig nem jó a kislány viselkedése, hiába akarja óvni. Mitől? :)
Milyen önértékelése lesz, ha nem tudja meg magáról az igazat? Rossz.
Nem a gyereket kell ilyenkor minősíteni, hanem a viselkedését, amit tesz. Az lehet rossz, nem kell ennyire óvatosnak lenni. Te is nyugodtan mondd meg, ha olyat tesz. A húgodnak meg nincs esze sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!