Nagyon elvagyok keseredve. Kisfiam 5 éves múlt. Nagyon szemtelen, szófogadatlan. Direkt provokál minket. Mit tegyek?

Következetesen rá kell szólni és büntetni, ha szépen beszél viselkedik, akkor pedig dicsérni, ez másképp nem fog működni, sajnos. Ha kell századszorra is rá kell szólni ugyanzért. Óvodában fegyelmezik?

Szemtelenkedés konkrétan miben nyilvánul meg, miket mond? NEm néz esetleg olyan műsort ami negatívan hat rá (vagy számítógépes játék, bármi ilyesmi). Az sem megoldás, ha nem viszitek sehova, pont azt kellene elvinni, és ha nem megfelelően viselkeik vagy azonnal hazamenni, vagy pedig akkor is rászólni.

A mi fiunk is ilyen. Ráadásul nekünk azért is nagyon furcsa, mert mielőtt oviba került, mindig mindenki el volt tőle ájulva, hogy milyen türelmes, ügyes, jól nevelt stb. Én úgy érzem, fél év alatt az óvoda tönkretette 3 év nevelését.

Bár az óvodában nem ilyen, itthon, velünk éli ki magát. Az óvónők nagyon dicsérek, csendes, szófogadó, és nagyon okos. A matematika és anyanyelv terén a nagycsoportosok szintjén van, sőt a matematikai-logikai képességek terén iskolaérett, holott 5 éves múlt.

De néha úgy elkeseredünk a férjemmel egy-egy, hozzátok hasonló, parttalan vita, érthetetlen viselkedés kapcsán, hogy mi is azt gondoltuk, talán magatartászavaros a gyerek. (Mi a munkánk során is találkozunk ezzel, ezért hamarabb eszünkbe jut.) Egyszerűen érthetetlen, hogy következetesen, szeretetben neveljük, bár az igaz, hogy mi mindannyian elég vehemens természetűek vagyunk, és mégis néha rémálom vele az élet. szakemberekkel is beszéltünk, igazából hülyének néztek bennünket, hogy mi bajunk van a gyerekkel!

Azt mondják, ő így kompenzálja azt, hogy az óvodában egész nap jó. Valahol ki kell élnie magát. Ráadásul nekünk külön érdekessége, hogy kamaszokkal foglalkozunk, azokkal elbírunk, pedig az se egy egyszerű időszak, ez a kis sz@ros meg sokszor sarokba állít bennünket!

Fogalmunk sincs nekünk se, mit tehetnénk, csak azzal biztatnak, hogy higgyük el, a nevelésünk nem veszik el nyomtalanul! Addig meg...türelem...türelem és türelem. (Mondogatom én is magamnak, de néha úgy érzem, él rám a klasszikus vicc: - Tudtad, hogy az idegbaj öröklődik? - Hogyne, én is a gyerekemtől kaptam!)

Nekem is hasonló korú fiam van, akinél szintén elő-előfordul szemtelenség.

Amiket leírsz, azok közül néhány teljesen normális jelenség. Semmi baj az olyan idétlenkedésekkel, hogy a büdös zoknin vihog, vagy hogy egyedi módon értelmezi a szabályokat a játékban, ezen szerintem mindegyik gyerek átesik. Az sem baj, ha néha haza kell vinni a játszótérről, nem minden gyerek születik problémamentesnek, a nehezebb esetekkel el kell játszani párszor az ilyesmit (tudnék mesélni...)

A sértegetést viszont tényleg nem szabad tűrni. Én ilyenkor nem konkrétan büntetek, hanem éreztetem, hogy most nagyon megbántott. Ez sokkal hatékonyabb, mint pl. a számítógépmegvonás. Utána, ha bocsánatot kér, el szoktunk beszélgetni arról, hogy hogyan beszélünk azokkal az emberekkel, akiket szeretünk. Volt pár ilyen esetünk, biztos vagyok benne, hogy lesz is még, de nálunk szerencsére nem fajzott el olyan szinten a szemtelenség, mint több ismerős családnál, és biztos vagyok benne, hogy azért, mert amellett, hogy nem tűrjük, igyekszünk nem izomból, hanem az eszére és a szívére hatva megoldani.

Nem hiszem, hogy baj, ha veszekszel vele. Nem vagy gép, és nem is kell, hogy annak lásson. Igenis vegye tudomásul, hogy van az a viselkedés, amivel nagyon meg tud másokat bántani.

1000x is el kell mondani neki a szabályokat. Mást nem nagyon tudsz tenni. Az én lányom is 5 éves, és nagy dumás. Már vagy fél éve kérem tőle, hogy az orvosnál, amikor a doktornővel beszélek, ne beszéljen velem párhuzamosan, ugyan ezt ne tegye a pénztárnál, gyógyszertárban, és egyebek. Mostanában kezdi megérteni. Ő nem direkt szemtelen, csak türelmetlen. Egy gondolatot sem tud magában tartani. Az is sokat segített, hogy nagymamával, óvónőkkel összebeszélve megcsináltuk vele párszor, hogyha beleszólt a beszélgetésünkbe, megkértük, hogy várjon amíg befejezzük. Addig nem figyeltünk rá. Amikor abbahagytuk, egy emberként fordultunk felé, és meghallgattuk. Így tudja, hogy elmondhatja a mondókáját, de megvan a helye, és az ideje. Nem beszélünk keresztbe. Ha a buszon lát valami érdekeset, akkor megkérem, hogy ne mutogasson, ne kiabáljon, és leadom a klasszikust: "majd otthon megbeszéljük". :)Továbbá mindig elmondom neki, hogy neki milyen rosszul esne, ha valaki rá mutogatna, vagy rá mondana csúnyát.

Lassan, de biztosan látszik a szájtépés hatása.

Lányom 4 éves ugyan úgy teszteli mit lehet és mit nem. Velem márnem annyira inkább párommal szemtelen. Ő kevesebbet van vele, próbálok kiállni a páromért de néha túl engedékeny.

Most kezd érezni ezt. Kellenek programok hogy tapasztaljon. Oviban sem alszik? Lehet egy csendes pihenő félét vissza vezetnék neki.

egy teljesen normális 5 éves gyereked van. már bocsánat, de ha te ezt ennyire nem viseled el akkor te vagy a "gyagyás" nem a gyereked!

egy 5 éves akkor sem tud 1 órán keresztül a rendelőben ülni melletted miközben a kis kortársai jól érzik magukat ha 1000xelmondod neki... nem gyengeelméjű hanem ennyit bír még az idegrendszere. túl sokat vársz el tőle. és igen, egy 5 éves napi 10 órán keresztül szüntelenül beszél. ezért megbünteted?

az is normális ha megjegyzést tesz másokra, hisz ők még őszinték, nem rossz szándékból teszik, csak kimondják. majd lassan megtanulja, hogy nem illik...

nem szemtelen a gyereked és végképp nem szófogadatlan, ha ennyi a probléma amit leírtál.