Hogyan reagáltatok volna erre a megnyílvánulásra?

Ma elvittem magammal postára a 2 éves fiamat.

Átkellett vennem egy csomagot.

Nem is volt semmi gond, amíg alá nem kellett írnom.

Akkor meglátta a tollat és kérte.

Nem kapta meg így nagy hisztit csapott a postabolt előtt.

Levágta magát és üvöltött.

Állt ott egy nő,aki hírtelen megszólalt.

Elkezdte kérdezni hogy hol van a biztonsági őr,mert ki kellene vinni ezt a KÖLYKÖT!!!

A biztonsági őr a bejárat előtt állt,de nem szólt semmit.

Én épp a fiamat csillapítottam, aztán felvettem és megfordultam a nő felé.

Mondtam neki hogy az én fiam NEM kölyök, hanem gyerek!

Erre azt válaszolta hogy: nem úgy néz ki.

Én erre mondtam hogy: maga sem úgy néz ki, mint egy normális ember!

Mivel továbbra is sirdogált a gyerek,igy inkább hagytam és mentem.

Még kint megszólított a biztonsági őr,hogy mindig ilyen huncut a gyerek?

De ő mosolyogva,kedvesen mondta.

Mondtam hogy sajnos igen,de hihetetlen hogy milyen bunkó emberek vannak.

Erre mondta hogy ő sajnos az ellen tenni nemtud.

Nekem nagyon rosszul esett hogy az a nő úgy beszélt a gyerekemről és legszivesebben kiosztottam volna,csak azért nem tettem mert még sírt a fiam.

Szerintem nincs joga senkinek ahhoz hogy csak igy beszólogasson.

Más gyerek is viselkedik így.

Én még soha csúnyán se néztem más gyerekére, nem még hogy oda is szóljak.

Jó hogy nem várják el, hogy rögtön elverjem a gyereket.

Nincs ráhagyva egyébként semmi,de egy extrán akaratos gyerekről van szó.

Van elég bajom vele,nincs szükségem még ilyen bunkó gyerekgyülölő némberekre is.

Bánom nagyon hogy nem kiabáltam le a haját a fejéről!!!

Ti mit tettetek volna?