Hogyan reagáltatok volna erre a megnyílvánulásra?

Nem feltetlenul a hiszti volt a baj.

Az idősebb asszonyoknak totális jellemzője, hogy beszólnak anyáknak, indoktol független, nagypofával ráadásul.

És a reagálás lemaradt.

Szoval nekem legutoljara egy olyan szolt be aki a kocsival indult volna be utcai feljaron a garázsába, a gyerekem a járdán épp felé tartott futobicajjal, termeszetes lendultem utána, szoltam álljon meg, szépen várakoztunk mint egy zebránál, csak épp felmértem a helyzetet, hogy a sofőr amugy szét sem néz felhajtas előtt, nem figyel a környezetre es nagy summal hajtana a garàzsba, hát én kb a szemeimmel ölni tudtam volna, hogy lehet ekkora paraszt valaki raadasul gyerekövezetben (mellettunk játszoter, stb)erre, ő áll neki üvölteni, hogy a gyerekemre figyelnék oda...ránk, akik álltunk es vártunk, a kezem is a gyereken volt..

Nos. Valaki szepen magyarazta hogy valoszinu bizonytalan a vezetésben es az ilyenek mindig anyáznak, ne vegyem magamra.

De. Mivel a beszéd ezeknél nem ér semmit, igy legközelebb én fel fogom képelni a következő parasztot az biztos. Vagy ráöntök egy üveg vizet hogy ne az agressziot tanulja a gyerek.

A világ tele van bunkó nagykorúakkal, ez van. De egyébként a gyermeked, mivel 2 éves, természetes, hogy vannak olykor ilyen megnyilvánulásai, sőt, szükséges, mivel dackorszakban van, ezt meg kell élnie a pszichés fejlődéséhez, mivel ekkoriban alakul ki az éntudat (ilyenkor még nem kellően differenciált az érzelemkimutatás, és a szocializáció terén se várható el ettől kifinomultabb megnyilvánulás).

Szóval a gyermekeddel semmi gond (a leírás alapján). A nővel van gond, aki beszólt nektek... De hát lépj tovább ezen... A világ tele van bunkó nagykorúakkal... Lehet, hogy ők benne ragadtak a dackorszakban, és az már gond, mert 18 évesen már nem ott kellene tartani...

Mellesleg járdára ész nélkül fel sem lehetne hajtani...

A lepontozok is jo hulyék lehetnek. Az ilyeneknek kéne összekerülni a saját színvonalukkal.ugy legyen.

Azért az ordítós hiszti nem "huncutság", és a másiknak rohadt idegesítő.

Én sem szólok meg ezért senkit, mert életkori dolog, de utálom :)

"Az utcán sikítozó és toporzékoló gyereknek ne vegyük meg a fagylaltot csupán azért, nehogy mások megszóljanak. Viseljük el, bírjuk ki ezt a jelenetet. A kitartó nyugalom, a halk hang és a dühöngésre is kedvesen közömbös következetesség általában célt ér, pláne ha még a figyelmét is el tudjuk terelni… Ebben tehát ne engedjünk. De azt például, hogy csúszik-mászik a földön, hogy koszos és szakadt lesz a nap végére, nem szabad korlátozni."

Ezt irja Vekerdy. Es hogy aprosagokon ne nyissunk vitat egy dackorszakossal, de a fontos dolgokban ne engedjunk neki. Es igen, vegyuk tudomasul, hogy uvolt es foldhoz veri magat, mert ez a korral jar. Nyilvan nem tetszik ez a jarokeloknek, de hat ez van.

Amugy akik az '50-es - '60-as evekben voltak kisgyermekes szulok, azok tudnak megutkozni a dackorszak sajatossagain. Mert abban az idoben "idomitottak" a gyerekeket, a helytelen viselkedesert pofon jart. Eleg hamar leszoktak a hosztirol, de neurotikus felnott lett sokukbol. A masik "beszologatos" reteg a gyermektelenek. Mikor nem voltak gyerekeim, en is a fejemet csovaltam, mikor ilyeneket lattam, es "tudtam" (hahaha), hogy en majd mennyire maskepp fogom csinalni. Akinek van gyereke, az mar csak rohog ezen.

(Off: persze a mai gyermeknevelesi trend sem jobb az '50-es evek szokasainal, epp a masik veglet sokszor...)