Olvastátok ezt a korábbi kérdésem? A párom gyerekének az anyja most már mindent megpróbál tönkretenni?

Nem tudom, hogy nálatok hogyan mennek/mentek a dolgok, de nálunk az esküvő téma is pont olyan, mint a többi, Ő el fog venni és ÉN pedig hozzá megyek, tehát nem úgy fognak a dolgok történni, hogy majd ő eldönti mikor és hogyan, hanem majd együtt döntünk róla. Például én most lassan egy éve olyan részéhez értem a munkámnak, amikor nagyon fontos, hogy teljesítsek, ahhoz, hogy elérjem a célom. Nyilván addig nem fogunk még esküvőt is szervezni, amíg nem tudunk mind a ketten maximálisan arra is figyelni. De mint írtam nincsen hiányérzetem, nem érzem úgy, hogy ez a papír és/vagy gyerek kellene ahhoz, hogy mondjuk magamhoz láncoljam, mert így is biztosnak érzem a kapcsolatunkat, szerencsére semmit sem kell elsietnünk, érzem, hogy ezúttal ő is igyekszik mindent jól csinálni, és nekem ez elég :)

(Bár nem tudom, hogy a kérdés miért terelődött ebbe az irányba - illetve de, tudom- de mindegy is...)

Komolyan azt gondoljátok, hogy egy olyan házasságot szeretnék, mint az övék volt? :D Inkább, sose vegyen el, mint hogy olyan legyen!!!

Számomra ez a "téged nem vett el" dolog annyira gyerekes és szánalmas. Tudjátok, mint az oviban. Neki vettek olyan cipőt, nekem nem ;) Én felnőtt nőnek tartom magam. Biztosan nehéz elképzelni, hogy valaki boldogabb egy egyszerű párkapcsolatban, mint más egy akár többgyerekes házasságban. Tudom, szeretnétek elérni, hogy kevesebbnek gondoljam magam csak azért, mert engem nem vett el, bár igazából ránk konkrétan igazabb, hogy én nem mentem hozzá. Direkt nem írom oda, hogy "még" nem vett el, meg "még" nem mentem hozzá, mert lehet, hogy sose fogok. Ez közös döntés. Gondoljátok, hogyha én annyira szeretném, hogy elvegyen, de ő nem akarna, akkor együtt lennék vele. Általában megkapom amire vágyok, mert teszek is érte. Lehet, hogy egy év múlva már a felesége leszek, de az is lehet, hogy sosem. Ez viszont minket SEMMIBEN nem akadályoz, és köszönjük, jól megvagyunk.

A gyereke nem csak engem érdekel, nyilván. De nem ő írta ki ide a kérdést. Lehet, hogy nektek meglepő, de engem érdekel a párom és ezáltal a gyereke is. Ebbe nem kell többet belemagyarázni. Rengeteget van velünk, megszerettem. Ő is szeret, nyilván ez a baja egyeseknek. Nem gyűlöl, mint itt sokan képzelik a dolgot.

És a munka nem menekvés, hanem vannak ambiciózus nők, akiknek ez valóban fontos. Tudom, van akit kielégít a gyereknevelés, a nővérem is ilyen, nem rosszindulatból. Nekem viszont a hétköznapokon időm sincsen főzni.

Viszont nekem ha egyszer lesz esküvőm, akkor annak meg fogjuk adni a módját ez biztos, nem pedig egy kis családias lesz, ebben biztosa vagyok. Ez nem tervezgetés, egyszerűen ilyen vagyok, egy szülinap nem múlik el, kellő ünneplés nélkül nálunk, nemhogy egy esetleges esküvő! Szóval ha lesz, akkor az több száz fős lesz, de lehet hogy ilyen nem is lesz, ha mégis akkor viszont nagy buli lesz, de egyelőre ennek a megszervezésére nem vágyok, és a lényegen nekem nem változtat. Értem én, hogy valakinek ez érthetetlen.

Elég sokat írtam, biztosan kár volt. Magyarázkodni nem akarok, de válaszolni akartam arra, amit írtatok. Mindenkinek csodaszép napot! :)