A párom gyerekeinek az anyja mindenben keresi a hibát? Valóban rosszul csináltam/csináltuk? (altatás)

A páromnak van egy majdnem 7 éves fia és egy 2 éves lánya. A kisfiúval minden héten találkozunk, de csak két hetente alszik nálunk, de akkor 3 napot is nálunk van. Azonban most már a párommal úgy éreztük, hogy a kislány is aludhatna nálunk.

A párom mondta a gyerekek anyjának, hogy szeretnénk megpróbálni. Mondtam én is, hogyha nagyon sírna vagy nem menne az elaltatás, akkor hazavisszük akármikor. Először nagyon nem akarta, mindenféle kifogást keresett, de mondta az apjuk, hogy igazából most már szeretne a kislánnyal is normálisabb, közelebbi kapcsolatot, mivel egy éve már annak, hogy nem élnek együtt és azért ez már hosszú idő ahhoz, hogy csak néhány órát töltsenek el egy héten, mert vinni kell haza estére és így könnyebb lenne.

Nehezen de azt mondta, hogy odaadja. Amikor elmentünk érte, az anyjuk sírt. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, mert tényleg hozzuk vissza, ha a baj van, meg ott lesz a testvére is, stb. Elég kimért volt, de mindegy, mert ezt így is gondoltam ezért el akartam neki mondani.

Minden rendben ment, aztán eljött az este. A párom a fiával még tv-t nézett, én meg felmentem a kislánnyal a szobánkba. Megitta a tápszert, odaadtam neki a kendőjét meg a cumiját úgy, ahogy az anyja mondta. Nem tudtam igazából hogyan altassuk el, de nem is kellett, mert amíg tv-t néztem elaludt mellettem. Aztán amikor a párom lefektette a fiát a szobájában, mondtam neki, hogy a kislányt is vigye át a szobájába. Átmentek, aztán a párom visszajött és mondta, hogy felébredt a kicsi, de vissza tudta altatni. Kb 10 perc múlva nagyon keservesen felsírt. Átmentem hozzá, de nem akart az ágyában maradni, így visszamentünk a mi ágyunkba és közöttünk aludt. Még egyszer felébredt éjszaka, de nem sírt, a cumiját kereste.

Másnap este hazavittük elmondtuk, hogy mi volt. Aztán másnap reggel eljött hozzánk a gyerekek anyja és elkezdett ordibálni, hogy nem ezt beszéltük meg. Kifaggatta a fiát, aki elmondta, hogy felsírt a húga. Ráadásul azt mondta, hogy nagyon sérelmezi, hogy amikor kérte, hogy adjuk oda a telefont a kislánynak, akkor nem adtuk oda. Ez úgy volt, hogy a páromat felhívta, amíg én a kicsivel fent voltam, hogy beszélne a fiával. Jó éjszakát kívántak egymásnak, majd a páromnak azt mondta, hogy adja oda a kislányt is. A párom meg mondta neki, hogy nem adja oda, mert nincs értelme felzaklatni, mert jól elvan a kislány, ha most hallja a hangját nagyobb valószínűséggel kezd majd el sírni, mondta neki, hogy higgye el, hogy jól elvan velem, nem sír. Ő meg ezen teljesen megsértődött. Pedig én erről semmit sem tudtam.

Mondtam neki, hogy nyugodjon le és gondolja végig, hogy amit a fiától hallott az igaz, de nem sírt sokáig, csak felsírt, de sikerült megnyugtatnunk. Amúgy gondolom, hogy ezt tudja is, csak most könnyebb ebbe belekötnie, mint ahogy minden másba is. Szerintetek? Jogos vagy hisztéria ez az újabb műsorszám? A párom szeretné, ha majd legközelebb is nálunk aludnának a gyerekek, de egyelőre még próbáljuk ezt az alkalmat feldolgozni.