Olvastátok ezt a korábbi kérdésem? A párom gyerekének az anyja most már mindent megpróbál tönkretenni?

Kimondtad a lényeget 5ös! A te gyereked nem szereti az apja barátnőjét. "csak" ennyi az egész történetet megváltoztatja. Engem ugyanis szeret! Nem kelle azt gondolni, hogy én anyai babérokra akarok tőrni, mert nem erről van szó, csak annyi hogy érzem hogy szeret. Szeret engem, szeret velünk lenni. Az apjáért teljesen odavan, tiszta apja Egyébként, ő neki a minden utánozza ahogyan tudja. Rengeteget van velünk.

Szóval biztosan mondhatom hogy jól meglesz velünk, semmi baja nem lesz. Engem csak meglep az anyjának ez a hozzáállása, tehát hogy képes még a fiát is belevonni a szánalmas bosszúhadjáratába.

Szerintem nem vagyunk rossz úton, akkor lennénk, ha a párom nem törődne a gyerekkel, mert az anyja nem bír engem. Na akkor rossz úton lennénk, de mi mindent megteszünk érte. Soha nem sírt velünk, akármennyit volt velünk. Majd csak nagyobb lesz és jobban átlátja a dolgokat.

Javaslom utolsó, hogy olvas el az előző kérdésem, és akkor képben leszel ;D

Ha meg nem veszed a fáradságot, akkor minek írsz?

Nem tudom elégszer mondani, hogy nem ugyanaz a helyzet, de köszönöm a választ.

Én is voltam gyerek és sajnos anyám egy -két dologban velem is ezt csinálta, amit a párom gyerekével az anyja. Ha úgy mondta anyám hogy szinte könnyes volt a szeme, hogy ne menjek aludni valakihez,inkább nem mentem, mert nem akartam őt otthon hagyni, nem azért mert nem lett volna kedvem menni. Ilyenkor elképzeltem hogy mennyivel jobban szórakozhatnék, hogy éppen mit csinálhatnék, ha anyám engedett volna. Szóval annak ellenére hogy nincsen gyerekem, én is vagyok valakinek a gyereke tehát talán éppen egy közelebbi szögből látom a dolgokat, mint mondjuk, te ahol te a szülő vagy. Köszönöm, hogy megosztottad velem a tapasztalatod , nekem és a páromnak csak az a célunk, hogy rájöjjünk, a gyerek mit akar az anyja nyomása nélkül, mert mint írtam ő a kezdetektől akart jönni , amíg anyuka nem sírt neki.