Ilyenkor mégis mit mondjak a párom lányának?
Elég sokat nálunk van a párom 5 éves lánya. Minden hétvégén nálunk alszik. Jól elvan nálunk, szeret velünk.
Igazából semmi baj nem lenne, de havonta van egy "program", ahol össze vagyunk zárva a párom lányának az anyjával. Ezek az alkalmak borzalmasak. A kislány persze jön hozzánk, örül nekünk, közli, hogy mellettem akar ülni (ezért például köztünk ül, ez megint olyan kellemetlen). De ez még semmi, úgy értem, ha a kislány nem beszél. Például ha leszidja az anyja, akkor fut oda hozzám, elbújik mögém, vagy a kezemet az arca elé akarja húzni. Azt sem tudom ilyenkor mit csináljak. Volt, hogy próbáltam azt, hogy mintha észre sem venném a helyzetet, direkt nem mentem bele, hagytam, hogy megbeszélje a gyerekkel. Máskor szóltam neki, hogy "csináld, amit anya mond!", meg hasonlók, de egyszerűen semmi. Az anyja meg ilyenkor egyre idegesebb, nem ritka, hogy a kislány sír a végén. Legutóbb is odahajoltam hozzá és mondtam neki, hogy "az van amit anya akar, fogadj szót neki" erre jó hangosan közölte, hogy "én neked akarok szót fogadni". Pedig esküszöm, hogy nem generálom ezt a helyzetet, mert tudom, hogy a kislánynak is rossz, nekem meg kellemetlen. Tény, hogy én nem bukok ki annyi mindenen, mint az anyja (például, ha 5 évesen félóráig nem akar egy helyben ülni), de alapvetően tudom, hogy mindenki más, az ő gyereke, stb... De az anyja konkrétan úgy állítja be a dolgokat, mintha az én hibám lenne. A kislánynak már próbáltam mondani, amikor kettesben voltunk, hogyha az anyja ott van akkor neki kell szót fogadnia, csinálja amit mond, akkor meg is ígéri, de a következő ilyen alkalomkor már teljesen elfelejti. De már a kislány mesélte nekem, hogy "mondtam anyának, hogy csinálja úgy, ahogy te" valamivel kapcsolatban. Gondolom az anyja, hogy örül ennek is. Múltkor meg amikor odaértünk érte (én alapvetően nem szoktam menni, de akkor valahonnan mentünk haza és csak felvettük a kislányt), éppen egy büntetés után voltak, sírt, amikor meg meglátott, odaszaladt hozzám és mondta, hogy nagyon várt és ugye most már elmegyünk.
Az ilyen helyzetet hogyan lehet elkerülni? Én vitát nem akarok. Szerintetek megérti, hogy én nem hangolom ellene vagy azt gondolja, hogy én direkt ártani akarok neki? Ne foglalkozzak vele? De ahogy sokszor az anyja rám néz... Hogyan lehet ezt elkerülni? Főleg azért kérdezem, mert a kislánnyal viselkedik aztán csúnyán, például amikor hazavisszük és sír utánunk, akkor szinte látom, hogy mit kap érte a kislány, mikor mi már nem látjuk ő meg már fáradt, hisztis és sír, amiért még nem akart tőlünk hazamenni. Mit mondjak neki? Lehet erre valamit mondani?
Ez mit számít, esküszöm nem értem. De elmondom, bár ez csak újabb ok lesz arra, hogy miért van igaza: az ő anyja meg az én anyám testvérek, tehát unokanővérem. 3 éve nincsenek együtt. Milyen összeesküvés? De most komolyan. Az egész kész vicc. Kiskorunkban nagymamánk próbálta összeterelni a két lányának a gyerekeit, nővéremet sikerült is összebarátkoztatnia rendesen ezzel a nővel, de nekem sosem volt jó vele a kapcsolatom (félreértés ne essék, a nővérem sem ad igazat az unokatestvérünknek). Szóval nem, én sosem aludtam náluk, nem voltam vele jóban, sőt az egyik legjobb barátnőm (ma is!) az ő egyik exének a volt barátnője és már akkor is a legjobb barátnőm volt (15 éve), amikor még együtt volt az unokanővérem azzal a fiúval. Szóval nem, sosem voltunk jóban.
És továbbra is tartom, hogy a gyereke semmiről sem tehet, és szégyen hogy én sajnálom jobban nála, pedig ugye az övé. Hogy nem látja be, hogy a nagy önsajnálattal a gyerekének árt? Ezt hogy nem lehet észrevenni?
válasza:
válasza:A legtöbb jóérzésű embernek a rokonok exei tabuk. Azt írtad eltávolodtatok, amíg másik országban éltél. Tehát együtt nőttetek fel. Én egészen biztosan távoltartottam volna magam a rokon exférjétől, ahogy régi barátnők exeivel sem jönnék össze. A legtöbb ember így tesz. Nem ad lehetőséget.
Az én 3 éves lányom is sírva szaladt a nagyijához, mert el akartam venni az óriás tábla milkát, amit megkaparintott a polcról. Nyilván mérges voltam, de tudtam, hogy a védelemkeresése nem sokat jelent, csak nem akarja azt csinálni, amit mondok. Ettől még nem voltam hárpia, pedig felemeltem a hangom. Úgy üvöltött, mintha az élete múlna rajta..Majd rájössz, ha nevelsz egy gyereket, nem pedig bébiszitteled őket.
Neked sem kellene az ellenérzésed az unokatesódon levezetni. Nyilván nem vagy pártatlan, hisz az elvált apukával jártok, akaratlanul(?) is ráerősítesz az unokatesóm rossz anya, mert kiabál érzésre, a gyerek pedig mivel veletek sokat van, megérzi és kicsapódik.
Kérdezd meg, mit szeretne az anyuka, amíg pedig nem biztos, hogy maradsz a exférjjel(házasság), ne kerülj túl közel a kislányhoz, mert ha szétmentek elég pocsék lesz számára a hiányod. Tudod gyerekes mi úgy se megyünk szét érzésed van, de a gyereke anyját is elhagyta, pedig őt el is vette.
Ezért kell megmaradnod apuka barátnője és nem anyuka szerepben. Add csak át a döntéseket az apjának meg az anyjának. Ha le akarja rázni apuka a felelősséget neki mindegy hozzáállással, emlékeztesd, hogy ő az apja.
Családi programot, ha közösen akarnak, akkor te ne legyél ott, mert nem vagy családtag. Egyébként ez úgy rossz ötlet, ahogy van.
Az anyuka meg nem a gyereken vezeti le a dolgokat, csak ideges miattatok. Inkább mutassa ki a frusztráltságát, mint hazudjon a gyerek szeme láttára. Sokkal hasznosabb, mint színlelni, hiszen a gyereket nem lehet átverni.
A gyerek azt látja, hogy a tündibündi programokon hétvégén milyen jókat kacagtok, amígy az anyja munka után vacsorát főz, megcsinálja vele az ovis otthonk feladatokat, meg megfürdeti és ágybaparancsolja, csupa olyan dolog, amiket ő nem akar.
Én nem eröltetném a közös dolgokat, ha pedig valóban jót akarsz az anya gyerek kapcsolatnak, az egyik hétvégi napot becserélhetitek két hétköznap estére. Máris nem lesz olyan muris a veletek töltött idő, a vasárnapi anyukás programon pedig anyuka is jó formában lesz.
Próbáld ki, teljesen meg fog változni a gyerek hozzátokállása.
válasza:Te nem tanácsot akarsz, hanem önigazolást keresel! A gyerek az anyját szereti jobban, nem téged, akár tetszik, akár nem, sajnálni meg nem elég. A többit már mind leírták előttem. Ha leveszed a szűrőt a fejedről, ami csak a számodra hízelgő vagy téged felmentő információkat engedi át, kapsz tanácsot is a fentiekből. Összegezve: próbáld beleérezni magad az anya helyzetébe, mikor veletek van közös programoja (amit továbbra se értek, hogy minek), mikor te a saját bevallásod szerint sem kedveled, a férje elhagyta, ettől nyilván a számára a találkozás megalázó és lelkileg megterhelő, így a tetejébe ha még ingerülten szól a gyerekhez (lehet, előtte egész éjjel nem aludt az idegtől), akkor még tetszelegsz is a hős megmentő szerepében, ő meg a gonosz boszorka. A következő találkozó alkalmával nyilván még feszültebb lesz az előzőekben gyűjtött kellemetlen élmények miatt. Tényleg nem érted? Ha nem tudod ezt bármilyen szinten átérezni, remélem, átélni sohasem fogod akkor sem.
Kérdésed az volt, hogyan lehet ezt a helyzetet elkerülni. Úgy, hogy nem találkoztok. Ötvenen leírták már.
Sajnos a családunk hihetetlenül összetartó, amit főleg pont a nagyanyám és a nagynéném szorgalmaznak annyira. Anyám folyton azt mondja, hogy szerinte, ha a mama már nem lesz (az apjáról nem beszél, mert nem ő a mozgatórugó), akkor tuti nem lesz ekkora az összetartozás, ő nem fogja erőltetni. De konkrétan nagynéném átvette a nagyanyám hozzáállását és nővéremet próbálja teljesen a lányához édesgetni, nyilván amiatt is, ami az elmúlt 2 évben történt "miattam" a családban.
Egyébként pont ez a vicces: a párom nincs is mindig ott, de az unokatestvérem és a lányuk igen, mivel mi vagyunk elviekben egy család. Ezért írtam korábban, hogyha a párom előtt történik a dolog, mivel ő nincsen mindig ott, de kislány meg hozzám kötődik még igazán ezeken a programokon az anyján meg a nagyanyján (nagynéném) kívül.
Leírnám, hogy melyik hónapban mi van, de például szeptemberben 5 születésnap van, ami "nagyon fontos". Mamáról tudni kell, hogy egy nagy roma családot akar, aki szereti egymást és ünnepel minden hónapban. Konkrétan vállalja ezeknek a megszervezését, mivel neki "nem okoz gondot, ráér, így legalább látja a családot". Születtek ikrek a bátyáméknál, azt mondta, hogy megtartja külön nekik a születésnapjukat mivel ők két különböző személy. Az unokái meg úgy vannak, legalább akkor sem kell főzni, a mama egész napos programot szervez, a gyerekeknek névre szóló lufival meg medencével, hát ki akarná ezt kihagyni? Szóval ezért mondom, hogy sokszor én nem megyek, de ezt gyakran nem lehet megtenni. Mióta mamám 2 éve öngyilkos akart lenni, azóta mindenkinek tartania kell magát a dologhoz. Az olyan alkalmakat tudnom lespórolni, amikor a mi részünkről van valakinek eseménye, pl: anyám, nővérem, sógornőm (!), mert ők nem haragszanak meg. Szóval beteg egy család ilyen téren biztosan! De például egy húsvét, karácsony, HALOTTAK NAPJA, újév, hát azt nem lehet. Ilyenkor max azt tudom csinálni, hogy hamarabb elmegyek, meg direkt beosztatom magam dolgozni, ha tudom előre. Ez kb havi egy alkalom, vagy kettő. De mondom, a család imádja, mert ilyenkor van alkohol, a gyerekek jól elvannak, épül a családi kötelék. ja... Szóval ezért.
válasza:Teljesen igazad van 74-es, de ezt elképzelni se tudjátok, hogy milyen egy ilyen családban felnőni, de komolyan! A nagynéném akár hajnal kettőkor felhív, hogy "sajnálhatod, hogy kihagytad, mert..." Aztán meg ha mondom neki, hogy leteszem, mert elég volt, akkor legközelebb nagyanyám arcát nézhetem, meg hallgathatom, hogy ők nem erre neveltek a nagynénémmel (?) hogy lecsapkodjam rá a telefont. Felnőtt emberrel beszél így, meg mintha nekem nem lenne anyám meg apám, ők neveltek, mi? Egyedül apám ért meg, gyűlöli a nagynénémet, meg a hülye cirkuszaikat. Anyám meg bólogat nekik, bár más a véleménye, de hát "szegény mama, már idős, ez az egy vágya van..." Szóval persze, elviekben nem kellene hagyni, de a valóság nem ez.
Bár a nagynéném a saját gyerekeivel (közte a kislány anyjával is ezt csinálja), bár őt pont nem kell hívogatni, úgy van vele, én ne menjek.
És nem akarom az anyját játszani, bár nagyon sajnálom, én azért remélem, hogy a saját gyerekem majd egy lelkileg ép gyerek lesz, akinek a nevelésében nem kell kompromisszumot kötnöm senkivel, főleg nem egy ilyen nővel. Szóval nem, nem vágyok az anyjának lenni ennek a gyereknek. Egyszerűen sajnálatot érzek, és persze szeretet, de sokkal inkább érzem a párom lányának, mint az unokahúgomnak.
válasza: válasza:Simán azt látom,hogy te gyenge jellem vagy. Mindenre van válaszod.
A lányom másfél havonta van az apjánál,aki mindent ráhagy. Férjem édesanyjáék is engedékenyek. De ha én ott vagyok náluk,akkor ha mondok valamit a gyereknek,akkor az van. Szigorú vagyok,igen. De nem érdekel,ettől még nekem mondja mindennap a gyerek,hogy szeretlek anya,te vagy a legjobb a világon. És a lányomnak a férjem az apja,mert ő van vele minden áldott nap. Az igazi apját itthon már a nevénk emlegeti
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!