Ilyenkor mégis mit mondjak a párom lányának?
Elég sokat nálunk van a párom 5 éves lánya. Minden hétvégén nálunk alszik. Jól elvan nálunk, szeret velünk.
Igazából semmi baj nem lenne, de havonta van egy "program", ahol össze vagyunk zárva a párom lányának az anyjával. Ezek az alkalmak borzalmasak. A kislány persze jön hozzánk, örül nekünk, közli, hogy mellettem akar ülni (ezért például köztünk ül, ez megint olyan kellemetlen). De ez még semmi, úgy értem, ha a kislány nem beszél. Például ha leszidja az anyja, akkor fut oda hozzám, elbújik mögém, vagy a kezemet az arca elé akarja húzni. Azt sem tudom ilyenkor mit csináljak. Volt, hogy próbáltam azt, hogy mintha észre sem venném a helyzetet, direkt nem mentem bele, hagytam, hogy megbeszélje a gyerekkel. Máskor szóltam neki, hogy "csináld, amit anya mond!", meg hasonlók, de egyszerűen semmi. Az anyja meg ilyenkor egyre idegesebb, nem ritka, hogy a kislány sír a végén. Legutóbb is odahajoltam hozzá és mondtam neki, hogy "az van amit anya akar, fogadj szót neki" erre jó hangosan közölte, hogy "én neked akarok szót fogadni". Pedig esküszöm, hogy nem generálom ezt a helyzetet, mert tudom, hogy a kislánynak is rossz, nekem meg kellemetlen. Tény, hogy én nem bukok ki annyi mindenen, mint az anyja (például, ha 5 évesen félóráig nem akar egy helyben ülni), de alapvetően tudom, hogy mindenki más, az ő gyereke, stb... De az anyja konkrétan úgy állítja be a dolgokat, mintha az én hibám lenne. A kislánynak már próbáltam mondani, amikor kettesben voltunk, hogyha az anyja ott van akkor neki kell szót fogadnia, csinálja amit mond, akkor meg is ígéri, de a következő ilyen alkalomkor már teljesen elfelejti. De már a kislány mesélte nekem, hogy "mondtam anyának, hogy csinálja úgy, ahogy te" valamivel kapcsolatban. Gondolom az anyja, hogy örül ennek is. Múltkor meg amikor odaértünk érte (én alapvetően nem szoktam menni, de akkor valahonnan mentünk haza és csak felvettük a kislányt), éppen egy büntetés után voltak, sírt, amikor meg meglátott, odaszaladt hozzám és mondta, hogy nagyon várt és ugye most már elmegyünk.
Az ilyen helyzetet hogyan lehet elkerülni? Én vitát nem akarok. Szerintetek megérti, hogy én nem hangolom ellene vagy azt gondolja, hogy én direkt ártani akarok neki? Ne foglalkozzak vele? De ahogy sokszor az anyja rám néz... Hogyan lehet ezt elkerülni? Főleg azért kérdezem, mert a kislánnyal viselkedik aztán csúnyán, például amikor hazavisszük és sír utánunk, akkor szinte látom, hogy mit kap érte a kislány, mikor mi már nem látjuk ő meg már fáradt, hisztis és sír, amiért még nem akart tőlünk hazamenni. Mit mondjak neki? Lehet erre valamit mondani?
válasza:Hogy nyugodjon meg, nálatok biztonságban van mindig.
Plusz az anyával kellene beszélni hogy ne tartsa félelemben a gyereket.
válasza:Micsoda program az, amit kötelező együtt csinálni? Mért van veletek az anyja?
Nem akarja a párod nevelni (illetve ti együtt)?
válasza: válasza:Lesz.arom tabletta.
Az életben nem lesz jó viszonyod a párod gyerekének az anyjával. Ugye nem kell kifejtenem bővebben, hogy miért?
Teljesen mindegy, hogy miattad váltak-e vagy sem, hogy házasok voltak-e vagy sem.
Épp eléggé fog utálni csak azért, mert te vagy a gyereke apjával, miközben ő egyedül neveli a közös gyereket.
Többek között ezért is feszült a jelenlétedben, ami a gyereken csattan.
Ez ugyanaz, mint amikor a kicsik jobban szeretnek a nagyinál lenni. Ott mindent lehet, mindig palacsinta van ebédre, és egész nap kint lehet vele a játszótéren vagy a strandon. Ettől még senki se eteti kizárólag palacsintával a gyerekét, és nem mond fel a munkahelyén, hogy 0-24-ben tudjon vele játszani - csak azért, hogy ő legyen a gyerek szemében a jobb arc. ;)
Sokkal könnyebb heti egyszer jópofizni a gyerekkel hétvégén, a szabadnapodon. Csupa pozitív inger éri.
Otthon meg nem. Össze kell pakolni, fel kell kelni reggel, meg kell enni a zöldségeket is, be kell venni a gyógyszert, meg kell tanulni cipőt kötni, muszáj a boltban viselkedni. Anyu fáradt, nincs jó kedve, nincs kedve játszani, mesélni, vagy elmenni valahova.
Csupa unalmas nemszeretem feladat. Viszont a gyereknevelés része.
Ezt a kicsi még nem fogja fel. Attól, hogy szeret veletek lenni, még ez nem azt jelenti, hogy az anyja nem gondoskodik róla megfelelően.
De azért burkoltan, finoman célzol rá, hogy téged szeret jobban, te csinálod jobban...
Nem, nem csinálod jobban. Csak neked könnyebb hétvégén jópofizni a kisgyerekkel, az apjával az oldaladon, mint az anyjának egyedül nevelni egész héten, munka mellett, segítség nélkül.
Sajnálom 1-es és 2-es, nem én pontoztalak le!
Én nem mondom, hogy engem jobban szeret, de még azt sem, hogy az apját. Nem is szeretném, mivel az egy teljesen abnormális helyzet lenne a gyerek számára, nem egészséges. Ettől függetlenül, sajnos van egy olyan érzésem, hogy ez így nem lesz jó a későbbiekben.
Nem értek egyet azzal, hogy idegbeteggé kell válni attól, mert egyedül neveli a gyerekét a hét legtöbb napján, rengeteg nőt ismerek, aki így csinálja, mégis megmaradnak normális, higgadt anyának a legtöbbször.
Nyilván megpróbálunk mindent megtenni, hogy amikor nálunk van a lehető legjobban érezze magát. Szerintem ez nem elítélendő, és nem ok arra, hogy a gyereken vezesse le a dühét bármikor is.
válasza: válasza: válasza:Nem tudhatod, te milyen idegállapotban lennél az anya helyében, aki valószínűleg az életénél is jobban szereti a kislányt, és viszont (!). Viszont ő is ember, nem bír ki mindent, és nem tud minden körülmények között helyesen reagálni, főleg ilyen istentelenül szr helyzetben, közös programon veled... Mindegy, nem biztos, hogy el tudom magyarázni, vannak dolgok, amiket nem mindenki ért meg, ha nem megy rajta keresztül.
Lehetőleg kerülném a közös programokat, senkinek se jó ez, neked se, apukának se, anyukának se, a kislánynak se. Igen, könnyű jó fejnek lenni, ha semmi felelősség és gyerekkel kapcsolatos gond, bánat nincs rajtad, csak a jó részéből kapsz. Annyit thetsz, hogy ugyanazokat a szabályokat tartod be, amik anyukánál vannak.
válasza:Nem látok bele, de gyanúm szerint 4-essel értek egyet. Mert mi ugyan együtt vagyunk, de nálunk is van néhány szituáció (pedig nem bántalmazzuk a gyerekeink), hogy (általában engedékenységi sorrendben) apától hozzám vagy tőlem a nagyihoz "menekülnek" jó látványosan vagy épp pont sunyin, ha valamit nem engedtünk meg vagy valami nemszeretem dolgot meg akarnak úszni. És megpróbálják kijátszani a feleket. És én is marha pipa vagyok, ha valamire azt mondtam, hogy nem, de erre a nagyi együtt sír velük totál nem ismerve az előzményeket, hogy "jaj te szegény, nagyon sajnállak, de hát tudod, hogy anya nem engedi, pedig én engedném". (A nagyobbik elsősünkkel volt is galiba, mert a két tanítónénijét ugyanígy "át akarta verni", hogy melyik mit engedett meg - amit nem biztos, hogy még igazi hazugságnak lehet elkönyvelni, mert ő maguk is annyira tudnak hinni a saját elképzelt verziójukban e korban nagy krokodilkönnyekkel aláhúzva a világ igazságtalanságát.)
Ezen csak az segít, ha feltételezed, hogy az anya nem akar rosszat a gyereknek, megkérdezed, mi történt, mit miért csinál, tehát közös kontroll. De mivel, mint 4-es is írta, elég nehézkes alaphelyzet - ő egyedül van vele és egész nap, ti meg ketten "ellene" és szabadnapos verzióban - nem tudom, mennyire lehetne normálisan lekommunikálni a napi összes csip-csup eseményeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!