Ilyenkor mégis mit mondjak a párom lányának?

Elég sokat nálunk van a párom 5 éves lánya. Minden hétvégén nálunk alszik. Jól elvan nálunk, szeret velünk.

Igazából semmi baj nem lenne, de havonta van egy "program", ahol össze vagyunk zárva a párom lányának az anyjával. Ezek az alkalmak borzalmasak. A kislány persze jön hozzánk, örül nekünk, közli, hogy mellettem akar ülni (ezért például köztünk ül, ez megint olyan kellemetlen). De ez még semmi, úgy értem, ha a kislány nem beszél. Például ha leszidja az anyja, akkor fut oda hozzám, elbújik mögém, vagy a kezemet az arca elé akarja húzni. Azt sem tudom ilyenkor mit csináljak. Volt, hogy próbáltam azt, hogy mintha észre sem venném a helyzetet, direkt nem mentem bele, hagytam, hogy megbeszélje a gyerekkel. Máskor szóltam neki, hogy "csináld, amit anya mond!", meg hasonlók, de egyszerűen semmi. Az anyja meg ilyenkor egyre idegesebb, nem ritka, hogy a kislány sír a végén. Legutóbb is odahajoltam hozzá és mondtam neki, hogy "az van amit anya akar, fogadj szót neki" erre jó hangosan közölte, hogy "én neked akarok szót fogadni". Pedig esküszöm, hogy nem generálom ezt a helyzetet, mert tudom, hogy a kislánynak is rossz, nekem meg kellemetlen. Tény, hogy én nem bukok ki annyi mindenen, mint az anyja (például, ha 5 évesen félóráig nem akar egy helyben ülni), de alapvetően tudom, hogy mindenki más, az ő gyereke, stb... De az anyja konkrétan úgy állítja be a dolgokat, mintha az én hibám lenne. A kislánynak már próbáltam mondani, amikor kettesben voltunk, hogyha az anyja ott van akkor neki kell szót fogadnia, csinálja amit mond, akkor meg is ígéri, de a következő ilyen alkalomkor már teljesen elfelejti. De már a kislány mesélte nekem, hogy "mondtam anyának, hogy csinálja úgy, ahogy te" valamivel kapcsolatban. Gondolom az anyja, hogy örül ennek is. Múltkor meg amikor odaértünk érte (én alapvetően nem szoktam menni, de akkor valahonnan mentünk haza és csak felvettük a kislányt), éppen egy büntetés után voltak, sírt, amikor meg meglátott, odaszaladt hozzám és mondta, hogy nagyon várt és ugye most már elmegyünk.

Az ilyen helyzetet hogyan lehet elkerülni? Én vitát nem akarok. Szerintetek megérti, hogy én nem hangolom ellene vagy azt gondolja, hogy én direkt ártani akarok neki? Ne foglalkozzak vele? De ahogy sokszor az anyja rám néz... Hogyan lehet ezt elkerülni? Főleg azért kérdezem, mert a kislánnyal viselkedik aztán csúnyán, például amikor hazavisszük és sír utánunk, akkor szinte látom, hogy mit kap érte a kislány, mikor mi már nem látjuk ő meg már fáradt, hisztis és sír, amiért még nem akart tőlünk hazamenni. Mit mondjak neki? Lehet erre valamit mondani?