Őszintén, ki mennyi idő után sokalt be kisbaba/kisgyermek mellett?
Nekem eszembe sem jutott ilyen, eleve a baba/kisgyerek nem jeleneti azt, hogy nem vagyok felnött társaságban. A gyerekkel is mentünk sokfelé, és nem ültem otthon velük.
Viszont nagyon jónak, kellemesnek tartottam, hogy olyan emberek társaságában lehetek, akik nekem szimpatiksuak és nem random összecsapódott munkatársakkal, a másokkal töltött idö olyan, ami nekem tetszik és nem a fönök/munaktársak döntik el, mit és hogy kell tennem - szóval nekem ez csak pozitív idöszak volt.
Miért, ki mondta, hogy évekig csak a házban kell ülnöd, a világtól elszigetelve?
6 évig voltam otthon, két gyerekkel. Soha nem éreztem ezt a "besokalt" érzést. Ugyanúgy találkoztam a barátnőimmel, programokat szerveztünk a párommal, egy idő után a gyerekeket is elvittük, és gyerekkel is lehet nyugodtan sétálgatni, tolod a babakocsiban, stb. stb.
Elmentek a játszótérre, már rengeteg szülővel tudsz beszélgetni, vagy egy játszóházban, még az orvosi rendelőben is. Főleg, hogy ma 2017 van, a modern világ, elég nehéz bezárkózni, és nem érezni az ingereket.
Ha lehetnék, sose lennék "felnőtt társaságban". Szeretek egyedül lenni, feltalálom magam. NA nekem EZ hiányzik gyerek mellett. :)
A csend, a nyugalom, az hogy nagyritkán akkor kelljek, amikor akarok, hogy ne szólongasson valaki, akkor is amikor a wc-n próbálkoznék...
Nekem volt fantasztikus nap es volt olyan nap amikor a vilagbol kifutottam volna :) Ez termeszetes, ne aggodj!
Az ha egy felnott tanult ember evekig otthon van persze hogy okoz olyan erzest neha hogy kicsit lennel mashol, mint a ringaton az anyukakkal es beszelgetnel masrol mint "es a te gyereked is mondja mar higy apa?" vagy "hu, a tied is szokott zoldet fosni?" :)
De ki kell elvezni ezt az idoszakot mert max 1-2 alkalommal tudod ujabb par evre atelni! Kiveve persze ha sorozatgyartas miatt szulod egymas utan a gyerekeket es maradsz otthon mint haztartasbeli. Minden ember mas.
A sok kötekedés minek kell? Szerintem mindenki érti, hogy nem arra gondol a kérdező hogy eljárnak a babával és nincs egyedül, hanem a munkára, szakmai elismerésre, egyenrangú társaságra, nem csak gyerekes programokra. Tehát hogy nőként is helyt álljon az életben, nem csak anyaként.
Én 14 hónap után mentem vissza félmunkaidőben,jól esett.
7-es szivembol szolt!
6. voltam
Köszönöm a válaszokat, várok még többet is!
Ahogy utolsó írta, igen valahogy én is ezt érzem!
A többi válaszoló kommentjéből meg azt szűröm le, h lehet, h valami velem nem okés?
1,5 éve vagyok itthon, és nagyon beleuntam!
Nem a 4 fal között vagyunk egész nap ez természetes! Minden napra van valami foglalkozás, uszás, ringató, torna és társai! Ha szép az idő természetesen játszózunk és orvosi rendelőbe is járunk rendszeresen (státusz, oltások) :)
Nagyon nyitott kifelé forduló személyiség vagyok, szinte mindenkivel tudok beszélgetni, érdekel mások gondja, baja, és akit érdekel annak szívesen elmondom a a sajátjaimat is! ezzel sosem volt gondom!
DE:
Ezek a programok délelőtt kb. 1-2 óra alatt lefutnak, utána jövünk haza, ebédeltetés, altalás! Mostanában mivel eddig hamar sötétedett, és hideg volt nem mentünk délután játszóra! Apa olyan 5 körül ér haza, szóval nem olyan vészesen későn!Babaás barátnők is szoktak jönni, egyszer egyszer, de az sem tart 1-2 óránál tovább!
A lényeg, h a nap nagy részében egyedül vagyok a gyerekkel, nem tuom máshogy megfogalmazni baromira hiányzik az "értelmes" felnőtt társaság az ingerek!
Persze tudom, h nem vagyunk egyformák, de azt hittem, h ez elterjedtebb probléma, de az eddigi kommentelők alapján lehet, h mégsem általános...
Köszi, h végig olvastad!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!