Mikor és miért változott ekkorát a gyerekneveléssel kapcsolatban a világ?
leszögezném persze, hogy nem általánosítok. mint minden témában, itt is vannak kivételek persze.
arra gondolok, hogy elnézve sok mai gyereket és szülőt, ég és föld a 10-20 évvel ezelőtti világhoz képest.
mikor én kicsi voltam, emlékszem, hogy ha rossz voltam, akkor rám szóltak, vagy előfordult 1-1 jogos tasli, büntetés, ilyesmik. persze nem vertek a szüleim. :D de ha jogos volt, akkor jogos volt. manapság pedig vannak szülők, akik rá sem szólnak a gyerekekre, azért ennyire agresszív, rossz és hisztis a legtöbb.
egy ismerősöm mesélte (szintén anyuka), hogy ültek a vonaton, és a gyereke rugdosta a vele szemben ülő nő térdét, és a nő megkérte a gyereket, hogy legyen kedves nem rugdosni őt. és ezt már nekem otthon mondta az anyuka, hogy "teljesen elképedtem, azt hittem felállok és felpofozom, milyen jogon szól ő rá az én gyerekemre"..
tehát az ilyesmi helyzetekre gondolok. manapság már szinte nem nevelik néhányan a gyerekeiket, csak úgy vannak. nem szólnak rá, hogy mondjuk a tesco közepén ne álljon neki hisztizni, üvölteni, ugyan ez a buszon, vonaton..
ha az iskolában leszidja a tanár a gyereket, a felháborodott szülők már aznap délután bemennek, hogy ezt ugyan hogy képzelte...
ugyan még csak 25 vagyok, nincs még gyerekem, és picit messze is van, de elgondolkodtatott ez, hogy mikor és MIÉRT alakult ez ki, hogy ha rászólsz a gyerekedre, akkor már "bántalmazod őt" és "a lelkivilága" és egyéb ilyen kommentek, amiket néha a cukimamik-féle facebook oldalakon olvasni...
válasza:Még amikor a Spock-ot kezdték olvasni a szülők. Arról meg elfeledkeztek, hogy mikor felnőttek a gyerekei, visszavonta a tanait.
Manapság a probléma az ún. igény szerinti etetéssel és a születéstől külön szobában tartással kezdődik. Az állandó ellentmondásokkal.
A gyerekeknek szükségük lenne arra, hogy tudják, mit várnak el tőlük, de nem; semmit nem várnak el a gyerekektől, hanem inkább a szülők figyelik azt, hogy mit vár a gyerek tőlük el. Az a gyerek, aki nem tudja, hogy mihez alkalmazkodjon, az el fog veszni, mert nem tudja, hogy hol a helye.
uramisten, tényleg nagyon elkanyarodott a téma. :O
az, hogy jogosan NÉHA kap egy taslit a gyerek, vagy a fenekére csapnak, nem verés. legalábbis szerintem. én is kaptam 1-1 fülest néha, de teljesen jogosan, ha olyan dolgokat csináltam, amit nem szabadott.
és megint más téma az, ha valaki milliószor szólt a gyerekére, hogy ne csinálja ezt azt, és a gyerek csakazértis csinálta, és elszakadt a cérna, és jött egy fenékre ütés.. ilyen nekem is volt. :D de megtanultam általában, hogy nem szabad ezt csinálni.
a verés megint más téma.. ott általában elég 1-1 olyan mozdulat vagy szó a gyerektől, és a szülő bepipul, és elkapja. az más.
de itt nem erről van szó. nem KELL verni a gyereket....
és a tasli sem mindig egyenlő a neveléssel.
csak felhoztam egy példát, hogy ha a gyerek rugdossa a másik embert a buszon, sok anyuka annyit sem képes mondani, hogy "Pistike fejezd be".. de ha más felnőtt esetleg szóvá teszi, akkor az anyuka háborodik fel, hogy mégis mit képzel más, hogy beszól a gyerekének. :D
kedves nem tudom, hányas, aki még az elején írta, hogy "gyerek nélküli csitrik észt osztanak (?)", senki sem oszt itt észt. sok gyerekes anyuka van, aki szintén nem viseli el, ha más ember gyereke rugdalja a buszon, vagy a fülébe hangoskodik. hiába van gyereke és szereti.
nyilván te sem örülnél neki, ha 8-10 óra munka után zötykölődsz haza a vonattal 1.5 órán át, és csak azt hallod, hogy üvölt melletted/mögötted a gyerek, az anyuka meg vagy rá sem szól, vagy tutjgatva "pütyü pütyü picikém kérlek hagyd abba, látod, mindenki téged néz" stílusban szeretné elhallgattatni. pedig ha erősebben rászólna, hogy fejezze be, máris "verés" nélkül nevelné a gyereket. mondjuk arra, hogy nem visítozunk ok nélkül mindenhol.
persze ezek csak példák.
válasza: válasza:#40:
A fölényes gyerekverők soha nem bírja, ha a képébe dörgölik a saját mocskukat.
válasza: válasza:Pedig kellenek a határok, különben megzavarodik a gyerek... úgy értem elbizonytalanodik, hisz azért mégsem jó, hogy csinálhat, amit akar. Nem véletlenül lesz hisztis, dacos, mert ő is érzi, hogy nincs "fegyelem", kb. felfoghatja úgy is, hogy a szülei "szarnak rá", márpedig sok esetben sajnos tényleg ez van.
Megszülöm a gyereket, a kicsivel még nincs gond, mert "elvan", de tanítani, határokat kialakítani már "energia" a szülő részéről.
Fizikai bántalmazás: felesleges, - apa csak felemelte a hangját és tudtam, hol a helyem -, de azt az összesen két pofont és egyszeri visszaharapást megérdemeltem.
Engem nem érdekel, de ha a tíz éves unokahúgom szemtelenkedik, flegmázik a nagyanyjával, akkor bizony rászólok, mert ne tegye, nem a barátnőjével beszél. Vagy ha eldurvul játék közben, akkor is leállítom. Ezek mellett viszont imádom, bármiben adok neki tanácsot, játszok, birkózok vele, de nem hagyom a fejünkre nőni (a mama szólás helyett inkább megsértődik, ami elég gáz) :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!