Mikor és miért változott ekkorát a gyerekneveléssel kapcsolatban a világ?

# 18: Tudod, a pátyolgatás és a sarokba állítás között is vannak azért fokozatok.

Például el lehet beszélgetni a gyerekkel alaposan, hogy miért kapott figyelmeztetést és mondjuk megtanítani, hogy hasonló helyzetben mit csináljon másképp... (mert a gyerek általában nem direkt rossz, hanem azért, mert egész egyszerűen nem tudja, hogy egy bizonyos szituációban hogyan kellene reagálni, pl. ha csúfolják, megtámadják, tönkreteszi a holmiját, stb.). Akit sarokba állítanak, az abból nem fogja megtanulni, hogy legközelebb mit csináljon másképp.

Én meg alig kaptam gyerekként,mégsincs önbecsülésem,jó állásom. Ennek ellenére a gyerekeimet biztatom. És igen,a nagy is kapott már párszor,mert egy idő után nekem is elfogy a türelmem. Mikor pl másfél órán át kérem,hogy hagyja abba a hisztit,mert ha nem eszik ebédet,ha fejre áll sem kap csokit. Nálunk a hiszti kezelése,hogy elküldöm a szobájába,ha abbahagyta,kijön és megbeszéljük.

A boltban nemes egyszerűséggel megyek tovább,bár összesen a 4év alatt ha 2hiszti volt lehet sokat mondok.

De én is látom ám oviba,mikor a gyerek leb ssza a kabátit a földre meg pukifejnek hivja az apját,és akkor az csak nevetgél rajta.

Meg mikor a gyerek után ordit anyuka jaaaj állj meg,ahelyett hogy kezdetektől nevelte volna,hogy nem szaladgálunk a járdán.

Lányomra én minden egyes alkalommal rászólok,hogy köszönni,vagy halkabban beszéljen,vagy itt a panelba,hogy nem ugrálunk,halkabban,mert a tesó alszik és még sorolhatnám. Feküdt már le üres hassal is,mert kért x dolgot y mennyiségben és nem evett belöle.

Ki nevelje,ha nem én? Várjam meg míg a fejemre nő?

Csak hogy többnyire pont azok bántják a többieket, rongálják a társaik holmijait, akik nem tudják mi a büntetés. Akikkel lehet elbeszélgettek, csak kb olyan volt mintha a falnak mondanák....

Azt meg h ti honnan veszitek h nálunk ( akik fegyelmeznek is) a fegyelmezés=verés!?

azért az hogy valakit rendszeresen vernek, meg az, hogy valakit elfenekelnek ha valami olyat tesz ami veszélyes önmagára és a környezetére nézve, az azért nem teljesen ugyanaz...írom ezt annak a kedves válaszolónak aki most depresszióval, mentális problémákkal küzd...engem is fegyelmeztek olykor veréssel, de nem hogy nem haragszom édesanyámra, mindre teljesen jól emlékszem, és mindre azt mondom utólag, én sem csinálnám másként a helyébe. És nagyon nyugis vagyok, kiegyensúlyozott, és boldog.

Nem azt mondom hogy rendszeresen kell verni a gyereket fegyelmezés címszóval, hanem hogy nevelni kell, és ha a szép szó nem használ (aki jól fegyelmez annál használ!!!) akkor valóban indokolt esetekben nem katasztrófa egy egy tasli sem.

# 25: Én ép értelmű autista gyermeket nevelek. Nem szeretném részletezni, hogy miken mentünk keresztül az oviban, mire diagnózisa lett, de ki merem jelenteni, hogy lány létére az óvoda legproblémásabb gyereke volt. Volt ott minden: agresszió, dühkitörések, minden. Az óvónők kijelentették, hogy nincs eszközük ehhez a gyerekhez!

Nem vertem és nem büntettem, mégis 3 hónap alatt sikerült minden problémát orvosolni, teljesen megszűntek a problémás viselkedések. Egyszerűen meg kellett hozzá keresni a kulcsot, megérteni a viselkedésének az okát. Nála ténylegesen az volt a gond, hogy nem tudta, mit kellene csinálni a különböző helyzetekben. Ezt kellett neki megtanítani és megerősíteni benne a kívánatos viselkedést. Olyan gyerekről van szó, aki az állapota miatt nagyon súlyos viselkedési problémákkal küzdött. Sok-sok türelemmel, szeretettel, megértéssel sikerült nagyon rövid idő alatt 180 fokos fordulatot elérni. (Azóta eltelt 5 év és "mintagyerek", semmilyen magatartási problémája nincs az iskolában, mindig példás a magatartása és folyton dicsérik a tanárai. Autistaként normál általános iskolában.) Ehhez képest az eredetileg "kevésbé" problémás osztálytársai, akiket rendszeresen fegyelmeznek, büntetnek, sőt, vernek is, állandó fejtörést okoznak a tanároknak.

Azért szerintem egy autista gyereket nem kéne a többihez hasonlítani. Nem hiába mondták az óvónök h nem tudnak vele mit kezdeni.... Nem erre szakosodtak.

De itt még mindig a verést említitek, holott mi fegyelmezésről beszélünk, nem testi fenyítésről!!!

Az h úgy neveljük a gyerekeinket hogy határt szabunk, büntetést kapp, ha olyat csinál amit már 1001x elmodtunk h nem lehet NEM VERÉS!!!

A kezelhetetlen gyereket pedig szakemberhez kellett volna vinni, nem beszélgetni vele. Mert a te esetedben jól sült el, de lehet más autista gyereknél már odáig fajult volna h bántja a társait, mert a beszélgetés nem használ.

Nem kéne megvárni az ilyen incidenst.