Segíts légyszi,2,5 éves fiammal nem bírok már, mit tegyek? Mindennap egy rémálom, kiborultam.

"a gyerekeknek ez a legjobb, mi meg majdcsak kibírjuk valahogy"

Hát én máshogy gondolom: a gyereknek az a legjobb, ha megkapja a megfelelő figyelmet.

nem azért válaszoltam, hogy bárki vitaalapnak tekintse, de nem bírom megállni, hogy meg ne kérdezzem:

Ha valaki kis korkülönbséggel vállalja a gyerekeket, abból rögtön az következik, hogy nem kapnak elég figyelmet? Mert szerintem minden figyelmet megkapnak a gyerekeim, csak épp lehet, hogy nekem kevesebb a szabadidőm és több a kényelmetlenségem. Nekem viszont ennyit megér.

Kérdező: bocs, de muszáj volt..:)

OFF: Nekem nem kell magyarázkodni, hogy csak a szabadidőt kevesebb és a kényelmetlenséged több, de minden figyelmet megkapnak a gyerekeid...stb. :)) Nem foglak ez alapján megítélni, hiszen mégcsak nem is látom a szitut, és ráadásul nem is kérdezted a véleményem.

"Ha valaki kis korkülönbséggel vállalja a gyerekeket, abból rögtön az következik, hogy nem kapnak elég figyelmet?" Kérdésedre válaszolva: nem, ezt más tényezők is befolyásolják, de egy személy egyidőben kétségkívül nem tud a teljes figyelmével 2 (vagy több) felé figyelni. Ahogy pont a kérdező esetéből is látszik, előfordulHATnak ilyen helyzetek. Mindenki a saját felelősségére dönt, ahogy jónak látja.

15.48.

Én még mindig azt gondolom, kedves Kérdező, hogy bár elmondásod szerint szinte egész nap csak a nagyobbra tudsz/muszáj figyelni, de megeshet, hogy ez a figyelem nem egészen olyan, amilyet ő szeretne magának. Világos, hogy a tesó megszületésével sokminden megváltozott az életetekben (az övében is!), és lehet, hogy az, ami és ahogyan most van, (még) nem jó neki. Idővel persze újra összecsiszolódtok majd (számomra nagyon tetsző gondolat, hogy minden kistestvér születésével egy új család is születik:), de addig mindketten, mindahányan "megszenveditek" a változásokat.

Szóval nem akarlak semmivel vádolni, ne érts rosszul, kérlek. ;) De nagy igazság, hogy a közösen eltöltött időnek sokszor nem a mennyisége, hanem a minősége számít! Ha ő tényleg egész nap rosszalkodik, hisztizik, te pedig emiatt (részben értető módon) egész nap ideges, feszült vagy, bünteted vagy kiabálsz vele, akkor talán a ti kapcsolatotok minősége sem a legjobb... Lehet, hogy az elején - épp a kicsi érkezése körüli teendők miatt - nem sikerült (pontosan) rájönnöd, hogy mi zavarja őt, így nem tudtál rá megfelelően reagálni, ami folytán szépen lassan belekeveredtetek ebbe a hisztizős-büntetős ördögi körbe. Te minél jobban bünteted, ő annál jobban hisztizik és fordítva. Szerintem mindenképp az lenne a legcélravezetőbb, ha rá tudnál jönni, hogy mi az, ami őt zavarja. Így nem a (láthatóan sem hatékony) tüneti kezeléssel kellene bajlódnod, hanem magát az okot tudnád megszüntetni. Mert minél több idő telik el, annál inkább elvesztek a kialakult feszültségben és annál kevésbé fogod meglátni az eredeti bajt. (Mint a tipikus bolhából elefántot-veszekedésekben. :)

Kedves kérdező! Ne hagyd, hogy belédbeszéljék, hogy ti okoztátok a kialakult helyzetet. Minden gyerek átesik ezen a korszakon, függetlenül a testvérhelyzettől!

Azt kívánom Neked, hogy minél hamarabb túllegyetek ezen!