Ingoványos talaj a téma, de ez csak nekem szúrt szemet?

Esetleg kamu is a blog. Sokan gyűjtenek ìgy pénzt. Sajnos a beteg gyerek jó csali.

De mi is ilyen helyzetben vagyunk. Nàlunk azért alakult ìgy,mert a férjemet kirúgtàk 3 éve,de akkor derült ki illetve előtte nem sokkal,hogy jön a 3.baba. (gyógyszer mellett és rendesen szedtem). Persze örültünk( kb 3 hónapig) azaz félidős voltam kb,mint kiderült ikrekkek amikor pàrom munkanélküli lett,ìgy mire megszülettek a kicsik csak az én tàppénzem volt,hiszen a férjem munlanélkülije lejàrt,én meg lévén volt màr késői vetélésem alapból veszélyeztetett voltam,plàne a fiúkkal. Nem is volt felhőtlen a terhességem. Talàn a stresszmiatt is jöttek előbb,bàr ikrekhez meg a sok problémàhoz képest a 33.hét nem rossz,legalàbbis a dokik ezzel nyugtattak.

Utàna jöttek a bajok, én kaptam a tgyàst a férjem munka nélkül,eddigre màr a hitellel megcsúsztunk. De még nem volt vészes. Csalàdi segìtség volt részemről(férjem szülei meghaltsk sajnos nagyon koràn). Aztàn a tragédia februàrban, a szüleim autóbalesete.

Szerintem itt dőlt be minden. Én depressziós lettem. A nyakunkba szakadt még egy hitel. És persze ott voltak az imàdott kis pockaink,akiket nem győztünk fejlesztésről fejlesztésre hordani,ami egy végtelen pénznyelő,meg a nagy is sulis lett az is hatalmas megterhelés volt màr. Kb ekkor,nagyjàból màsfél év utàn talàlt munkàt a férjem,de ekkor màr a bank àrverezni akart. Kaptunk haladékot, a szülői hàzat àrultuk. Sikerült eladni, maradt a hitel kifizetése utàn egy kis kp azt a mi hitelünkbe fizettük(bàr ne tettük volna). Mert sajnos màr ìgy sem tudtuk fizetni a hitelt. Ìgy még egy év alatt elveszìtettük a hàzat tavaly októberben. Azóta a férjem ismerősöknél van, mi meg csalàdok àtmeneti otthonàban. Teljesen kilàtàstalanul. 4 gyerekkel nem nagyon van albérlet(nem mintha tudnànk fizetni),az önkormànyzatnàl csak ìgérgetnek. Én is eljutottam arra a szintre,hogy idegenektől kéregetek pl facebookon, nagyon megalàzó,de annyira a végét jàrom,hogy egyszerűen màr a sajàt méltósàgom nem szàmìt. Csak tudjam megvenni a gyógyszereket a fiúknak. De az nagyon fàj,hogy nem vagyunk együtt. Nem tudom mikor fogok összeesni végkimerülésben vagy a stressztől... Mindez a szép életünkből... 3 év alatt alakult ìgy. Nem ezt terveztük és most is bőgök,ha belegondolok mennyi sz@rt kaptunk. Ilyenkor nincs ami vìgasztaljon. Màr nem is reménykedek és talàn ez a legelkeserìtőbb. :'-(

Szerintem ezt minden szempontból gondd àt.

Sajnos nekem is feltűnt, hogy nagyon sok a kísértetiesen hasonló történet az ilyen esetekben, és sokszor már ezek miatt nem segít az ember ott ahol kellene. Mert nagyon nehéz kiszűrni melyik igaz, melyik nem.

Ezért én utalok és nem adok pénzt soha senkinek. Személyesen segítek annak akiről úgy gondolom hogy rászorul és megérdemli.

En nem látom sehol, hogy a gyerek születés előtt úsztak volna el anyagilag....

Amúgy meg lehet hogy védekeztek és becsuszott a gyerek, elvetetni meg nem akarták.