Mit csinálunk rosszul? (Gyereknevelés)

"Tehát: le lettem pontozva, mert azt mertem írni, hogy a szeretet megoldás mindenre. "

Kedves #7-es válaszoló. Az életben nagyon sok minden a felek habitusától függ. Egy olyan közösségben, ahol mindenki buddhista szent, minden bizonnyal minden megoldható szeretettel. De a mai rohanó világban ha egy gyermek az édesanyjától öt évente egyetlen alkalommal kap egy nyaklevest, az még bátran nevezhető szeretetteljes nevelésnek, ha egyébként szeretetteljes a család. És nem válik a gyerek kárára ha rájön, hogy az agresszióban nem mehet el akármeddig, mert esetleg majd az iskolában jól megveri emiatt egy kistársa, és akkor majd ott áll bambán csodálkozva, hogy hát ilyet ő még nem tapasztalt... Szóval a kérdező nem naponta veri kékre-zöldre a gyereket, hanem volt egy alkalom, amikor adott egy pofont neki. És a gyerek rájött, hogy az ő édasanyja is hús-vér ember, és nem buddhista szent. Ennyi.

Kedves kérdező, ha a gyerek konfliktus-kezelésével van gond, és a kudarcélményeket nem kezeli jól, akkor esetleg többet társasjátékoznék vele, és nem hagynám minden esetben nyerni. Játékos körülmények közt szokhatná, hogy kudarc éri, nem ő a legügyesebb, a legszerencsésebb. (Jól játszottál, de nem te nyertél. Nem baj, majd legközelebb ügyesebb/szerencsésebb leszel!)

Az, hogy azt írom, hogy a szeretet legyen az irányadó mindig, még nem azt mondom, hogy buddhista szentek vagyunk. Ne gondolkodjunk már végletekben.

Pusztán annyit jelent, hogy szerintem ez a legfontosabb, mert ez hoz magával mindent, amire szükségem lehet: figyelmet, toleranciát, türelmet, megértést, stb. stb.

Ez nem azt jelenti, hogy naponta több órát ülünk törökülésben Oooohmmm-ogva.

"Az, hogy azt írom, hogy a szeretet legyen az irányadó mindig" és ezzel én teljesen egyetértek. De te azt reklamáltad, hogy amikor egy adott határon túlment a kislány, akkor az édesanyjának nem lett volna szabad kijönnie a sodrából. Emiatt sarkítottam.

Amit te kívánsz, hogy minden körülmények közt szeretettel kell válaszolni, teljesen életszerűtlen. Maga a fizikai világ nem ilyen körülöttünk. Ha a gyereked 20 év múlva egy autóban túltolja a sebességet egy kanyarban, akkor nem fog egy szeretetteljes sztentori hang magszólalni, hogy "ej Józsika, szelíden kormányozz vissza", hanem kisodródik es felborul. A természet és a fizika sem tolerálja, ha adott határokon túlmész. Erre mondom azt, hogy teljesen életszerű, ha egy szülő, aki amúgy szeretetteljes, meleg családi fészket épít, nagyon ritkán, de engedhesse mag magának azt a luxust, hogy kiakad, amikor a gyerek jelentősen túlmegy azon a határon, amit megtehet.

Ilyenkor színjátéknak, hamis, hazug reakciónak tartom a szeretetteljes viselkedést.

Gondolom te sem örülnél, ha valaki idegen leköpne valami konfliktus miatt. Miért éppen a saját gyerekemet kell babusgatnom, amikor leköp??? Miért vele nem lehetek ebben a szituációban őszinte?

Lehet, hogy valóban félreérthetően írtam. Nyilván kijöhet a sodrából, én is ki szoktam jönni, ezzel semmi gond nincs, ez az élet.

Én arra értettem, hogy viszont nem mindegy, hogy hogyan rendezzük le. És igen, úgy bizony még soha nem jöttem ki a sodromból, mint a kérdező, tehát ezt tartom, hogy lehet így is. Viszont voltam dühös, reagáltam határozottan, és a gyerekem nem fog összerezzenni egy fűszáltól azért, mert még nem vágtam nyakon.

Szerintem kb. ugyanarról beszélünk, csak máshogy kicsit, és valóban vannak mondatok, amiket félre lehet érteni.