Mit csinálunk rosszul? (Gyereknevelés)

Hát nem ismerem a családotokat, de elsőre az jött le, hogy a kislány mérges, dühös, és annak az a következménye, hogy megvonod tőle a szeretetedet, vagy netán lekeversz neki egyet. Gondold végig... ha csalódott vagy, szomorú, és a férjed erre azt mondaná, hogy nem ölel meg, az jó lenne?

Agresszióra szerintem soha nem lehet agresszió a válasz. Illetve lehet, csak akkor nem kell csodálkozni, ha utána megrúgja az apját. Ezt látja.

Az én fiamnál minden esetben az a megoldás, hogy sokkal jobban szeretgetem, többet vagyok vele, ha neki rázósabb időszaka van. Pl. pár hete megzakkant kicsit, sokat kellet vele vitázni, de 3-4 nap alatt betelt nálam a pohár, mert mégsem lehet egész nap veszekedni. Átgondoltam az egészet, majd másnap csináltunk kettesben programot. Semmi extra, csak egy kis séta, sok beszélgetés. A gyereket kicserélték, nem volt gond vele utána.

Én ebben hiszek, hogy szeretni kell őket nagyon, akkor baj nem lehet.

Amikor lenyugszik el lehet vele beszélgetni arról, hogy a mi családunkban nem szokás verekedni (bár nálatok ezek szerint igen, ha repült a nyakleves, szóval szülői példára se ártana figyelni és következetesnek lenni) illetve megkérdezni hogy neki hogy esne, ha te is ezt csinálnád vele ill. látott-e már valakit is a családban ilyet tenni, mit szólna, ha anya meg apa is így viselkedne?

Más miatt is veritek? Tőletek is tanulhatta ezt a problémamegoldást...

Tehát: le lettem pontozva, mert azt mertem írni, hogy a szeretet megoldás mindenre.

Majd hosszas kioktatást kapott a másik válaszoló a verésről, és más fenyítésből...

Nekem itt nincs több kérdésem kérdező.

Az én gyerekem is sodorta magát veszélybe, csapott hatalmas hisztit, hozott nehéz helyzetbe. Soha nem ütöttem meg, soha nem öntöttem le, mert mindig volt egyéb eszközöm. A gyermekem egy nagyon szófogadó, kiegyensúlyozott mégis eleven kisgyerek. Persze tudom, csupán szerencsém van...

Nézd kérdező, neked nem tetszik a viselkedése arra nyaklevessel reagálsz. A gyerekek meg olyanok, hogy utánozzák a szülőt, úgyhogy mivel nem ér fel a nyakadig, ő meg megrúg amikor neki nem tetszik valami, kipróbálja a tőled tanult konfliktuskezelési módszert. Ezt elismétlitek párszor, amíg ki nem derül, hogy te vagy az erősebb, csak az erősebb csinálhatja a gyengébbel. Aztán utána meg csodálkozol hogy veri a kistesót vagy a csoportban a kisebbeket. Pedig kitől is tanulta ezt a módszert?!

Agressziós csak agressziót szül nevelési módszertől függetlenül, ez évezredes tapasztalat, középkorban is így volt amikor a liberalizmust hírből se ismerték. De nyugodtan pofozd tovább, biztos sokkal kellemesebb a családi légkör ha folytatod a lányod agresszióját.

Én ezt nem értem. A gyakorin minden kérdés lassan vitát szül és olyan következtetéseket von le mindenki a másik életéből mintha mindent tudnának a másikròl.

1. A kérdező tanácsot kért nem azt hogy neki essetek. Félre ne értsétek én se vagyok az agressziò híve, de nem hiszem el hogy itt senkinek nem borult el még az agya sosem és nem csapott rá a gyerek kezére vagy fenekére hirtelen felindelásbòl.

2. Ha le is cseszük ezért akkor írjuk úgy pl. "ez nem volt szép tőled mint anyuka.... Stb". Ne rögtön oda lyukadjunk ki hogy a kérdező biztos veri egyébként is a gyereket. Leírta hogy szépen élnek stb. Miért kell ezt rögtön megcáfolni.

3. Minden gyerek más. Ezért is kér tanácsot hogy mi válhatna be. Az első válaszolò legalább pròbált valamit segíteni nem rögtön mindent belemagyarázni a "szeretet" témakörébe.

4. Ja és persze ha azt írta volna hogy ők csak " ölelgetik" meg " szeretgetik", sose kiabálnak rá, akkor jött volna az a tábor hogy "'biztos nincs megnevelve! Nem vagy elég határozott!" stb.

Egyszòval mindenek 2 oldala van.

Kérdező sajnos tanácsot nem nagyon tudok adni, de ezt már kijött belőlem.