Milyen gyereknevelesi iranyzat az, amikro hagyjak a gyerek akaratat a masik karara keresztülvinni, mit akarnak ezzel elerni es hol olvashatok erröl?
Milyen gyereknevelesi iranyzat ez, mit akarnak ezzel elerni es hol olvashatok erröl?
Több ismerösömnel is eszrevettem, hogy hagyjak a kisebb fiugyermeküket ugy viselkedni a kisebbekkel vagy akar nagyobbakkal is, ahogy en nem hagynam. Röviden: uralkodni, fölenyeskedni, akaratat keresztülvinni a gyengebbeken, kisebbeken...stb.
1. pelda:
egyszer a közös jatszoteren a 2 eves lanyom nagy nehezen feltornaszta magat a csuszdara, epp csuszni akart, ezt a pillanatot megvarva a 4 eves fiu gyorsan egy (nagyobb, puska alaku) vizipisztollyal telespriccelte a csuszdat (nagyobb, puska alaku). Direkt nem szoltam a gyereknek, mert ugye masok gyereknevelesebe nem szolhatunk bele (ezt masok is igy gondoljak), csak annyit mondtam az amugy lakohazunkan lako anyuka elött a gyerekemnek, hogy "kar, h lespiccelte, most nem tudott lecsuszni". Erre az anyuka ramförmedt, hogy minek kell nekem beleavatkoznom (!), es indoka: "4 eves, hat 4 eves, en nem is ertem, neked is 2 gyereked van, hogyhogy te ezt nem tudod!!", hozzateve, h ha nem tetszik, menjünk haza a mi csuszdankhoz. A gyerekenek egy szot sem mondott arrol, h nem lenne helyes, amit csinal! Es akkor pont ök Waldorf oviba jarnak! (Neki van ideje traccsolni meg ellenem hangolni a lakohazunkba lakokat, igy furcsan nez ram es mar vissza sem köszön pl. egy öreglany tanitonö, akit csak latasbol ismerek, ill. egyszer egy szivesseget tettem neki, mas kapcsolatunk nincs, ö joba van, es a ferjem mar visszahallotta ugyanezt a törtenetet kihagyva a viselkedeset ugy, h csak par cseppet spriccelt volna a gyereke, attol meg csuszhatott volna az enyem, en csak felfujtam a dolgot.)
2. pelda:
Nagylanyom legjobb baratnöjenek anyukaja csodalkozik azon, h a mi gyerekeink jol jatszanak együtt, ill. az ö nagyobb lanyaval a mi 2 evesünk is jol eljatszik. Többször szovatette, h milyen erdekes, ilyet meg nem is latott. Naluk a 2 gyerek külön szobaban jatszik, egyedül, vagy mind2 a barataival, együtt sosem, emiatt meg külön csoportba is iratta öket az oviban. Amikor naluk jatszott es elhoztuk a nagylanyomat, a 4 eves fia megjelent a dominokkal. Megkerdeztem, jatszhatunk-e vele, az anyukaja hozzatette, dominoeffekt-et is lehet vele, igy elkezdtem felallitani 3-4 dominot ehhez, hogy majd a 2 evesem eldöntheti, mert meg nem latott ilyent - erre a 4 eves kisfiu összemarkolva elvitte, az anyja szeme lattara. Azt hittem, talan nem figyelt oda, de miutan meg 2-szer megismetlödött ugyanez, akkor sem szolt semmit es ketsegkivül latta! En megint annyit mondtam, "ha nem hagyja, hat majd keresek dominokat es megcsinaljuk otthon".
Mert ugye nem lehet azt mondani vagy kerdezni a masik gyereketöl, h miert vetted most el? Ez beleszolas. Idegen anyukaval, jatszoteren mar volt, h megkerdeztem a gyerektöl, miert, ezen ez a korosztaly csak sikerörömmel nevet, mert hülye kerdes, az ugyis nyilvanvalo, hogy miert... mert ugy nevelik, h megteheti.
Emiatt kerülöm a közös programokat a nagylanyom baratnöjenek csaladjaval, ha meg az a 10 perc is igy zajlik, mig elhozom. Az ö nagyobb lanyuk amugy nem ilyen, sztem nem igy nevelte (?), es sztem a nagyobb lanyaval szemben is hagyja a kisebb fiu uralkodasi hajlamat, sztem emiatt nem jatszanak együtt. De volt mar, hogy ilyen helyzetben nemhogy nem szolt ra, hanem inkabb a fia melle allt (!). Amikor az ovibol hoztam el es az udvaron a lanyom is elkezdett jatszani a homokozban az egyik talicskaval, amivel igaz, h korabban a fia jatszott, de otthagyta. Erre en igyekeztem, sajnos sikertelenül, a lapat meg vödör meg mas dolgok fele terelni a figyelmet, amik elerhetö közelsegben voltak, az anyuka vegig semmit nem szolt, majd amikor hazaindultak: "gyere X, hagyd a talicskat", hozzateve, h "a masik oldalon is van egy talicska, de mindegy" - legyintett es amugy is indultak.
En nem ertek egyet ezzel a nevelessel, mert kitöl fogja megtanulni egy gyerek a tarsas viselkedes szabalyait, ha nem tanitjak meg a szülö? Ha ralepek valaki labara veletlenül, elnezest kerek - nem hasonloan tekintettel kene lenni masokra? De ha mas nem is igy gondolja, erdekel, hol van erröl barmi irodalom vagy mi alapjan olyan termeszetes ez szinte mindenkinek?
Nem akarom megkerdezni a baratnö anyukajat, mert nem akarok vele rossz viszonyt a nagylanyom miatt, es igy, h nincs közös programunk, csak felületesen talalkozunk, nem annyira közvetlen a viszonyunk.
válasza:Alapvetően három nevelési stílus van: az autokrata, a demokratikus és a laissez faire (ráhagyó). A jó szülő mindhármat tudja alkalmazni. Valamiért azonban a mai fiatal szülők azt hiszik, csak a harmadikat szabad alkalmazni, mert az adja a gyereknek a legnagyobb szabadságot (ez igaz, mert a gyerkőcnek "joga van" bármit csinálni), ezáltal boldogabb és kiegyensúlyozottabb, meg még ki tudja, mi a tököm lesz. Valójában: a ráhagyás miatt nem tud különbséget tenni a jó és a rossz viselkedésminták között, illetve azt sem fogja tudni, hogy a jó miért jó, a rossz miért nem az (erre magától kellene rájönnie). Óvodában, iskolában pedig ő lesz a problémás gyerek (nem tud viselkedni, idegen lesz számára, hogy vannak ìrott és íratlan szabályok, hogy van legalább egy ember (óvónők, tanítók), aki a hierarchiában fölötte áll, akire figyelnie kell, ez utóbbi esetben még rá is süthetik, hogy figyelemzavaros).
Valamiért ezek a szülők nem veszik figyelembe a hátulütőit a nevelési stílusuknak, vagy olvastak/hallottak valahol valamit erről, de nem tudják, hogy a hármat együttesen is lehet alkalmazni. Abba bele se merek gondolni, hogy esetleg kényelemből vagy lustaságból teszik, mert így nem kell annyit foglalkozni a gyerekkel, elvan az magával, maximum tolunk róla néha egy jópofa fotót a fészbukra, ha már anya úgyis egyfolytában rajta lóg.
Egy sztori jut még eszembe erről, állítólag megtörtént eset Amerikában:
Áruházi pénztárban a sorban álláskor egy kisgyerek az előtte álló idősebb nő fájós lábának tolja a bevásárlókocsit. Az első két alkalommal még elnézően mosolyog (bár a fájdalomtól csillagokat lát), biztos csak véletlen volt. A harmadik alkalom után azonban rájön, hogy a gyerek ezt szándékosan csinálja, így megkéri az anyukát, hogy szóljon rá a kölyökre. Válaszul azt kapja, hogy ő ugyan nem szól rá, mert az károsan hat a gyerek személyiségfejlődésére. Ezt hallva a sorból kiáll egy harcsabajszú, kitetovált, bőrszerkós motoros és a gyerek fejére nyom egy flakon ketchupot. Amikor az anya kérdőre vonja, a motoros csak ennyit felel: "Engem is úgy neveltek, mint maga." Majd távozott az üzletből...
Viszont nem ertem, h ezek a szülök ugy viselkednek, mint akik tajekozottabbak, es tudnak valamit, amit en nem, tovabba amikor "szazszor ismetlek" vmit (mert sztem ha epp van türelmem/idöm..stb, miert lenne Karos, ha többször mondom?), mintha nevetnenek rajtam magukban, h en vmit nem tudok erröl...
Es az 1. peldaban a kisfiu anyukaja mire celzott, mit nem tudok, amiert nem lehet raszolni egy 4 evesre? ("4 eves, hat 4 eves, en nem is ertem, hogyhogy te ezt nem tudod!!")
Nem lehet, h azert gondoljak, h boldogabb lesz az ilyen gyerek, mert annyira elterjedt ez a nevelesi mod, h közössegben nem ö lesz a legrosszabb, hanem talan azt gondoljak, igy lesz olyan, ami "normalisan megszokott"?
Konkretan a 2. peldaban irt gyerekröl, aki az enyemmel egy oviba jar, nem mondjak az oviban, h rosszabb lenne, mint a csoporttarsai.
válasza:ez nem mindig nevelés kérdése
a gyerekek van, hogy alapból olyanok, hogy pl szalad egy gyerek, a másik meg kiteszi elé a lábát...
a közösségben megismerik egymást, szocializálódnak, és mit tesz a futó gyerek? megtorpan, kikerüli, szalad tovább...
ha néha gonoszságnak is tűnik, a gyerekeknek még sokminden játék, és nem aljas rosszakarás.
jobban érthető ha csak szimplán egy bohócra gondolunk, elesik, az nagyon vicces, fejére a torta még viccesebb :az ilyen dolgok java részébe csak a felnőttek gondolják bele a kárörvendést pl.
a gyerekek alapvetően jók.
válasza:jut eszembe volt itt egy ásik anyuka is, aki meg abban látott rosszakarást, hogy a rokongyerek felemegeti hogy mik voltak az ő játékai, amikkel most az ő gyereke játszik.
hiába írtam neki, hogy egy gyereknek ezek csak emlékképek, és ezért jegyzi meg, nem hátsó szándékkal. továbbra is bosszankodott a rokongyerekre, meg vitte magát az idegbe..
a gyerekeket megérteni soha nem lehet előítélettel, haraggal, csak szeretettel.
En is ugy gondolom, h a gyerekek alapbol joszandekuak, söt..!
De nem alapbol olyanok, h kiteszik a labukat a masik ele, h elessen. Nyilvan eleteben elöször elöfordulhat, h "bohocot jatszik", de ezek utan, miutan latta a következmenyet es a ra felügyelö szülö a tudtara adta (??), h ez fajt a masiknak, es amig ertelmileg megerett ra, ujra es ujra a tudtara adta, akkor ezutan, miutan ertelmileg megerett ra, nem törtenik meg ez. Pont azert, mert a gyerekek joszandekuak!!
(Ha persze soha nem adta a tudtara, akkor azt hiszi, ez a normalis, eddig nyulik a hatara, ezt ö megteheti.)
A kerdes a gyerekekhez viszonyulasra vonatkozik, a peldanal maradva, hogy pl. ilyesmit miert nem mond a szülö? Miert hagyja ra a gyerekre, ha kitegye a labat a masik ele, es nem hivja fel a figyelmet semmire, mintha ez rendben lenne?
Azt nem hiszem, h csak felnöttkent latom a rossz szandekot pl. s csuszdat lelocsolo gyerek tetteben, amikor a lanyom szaja sirasra görbült es bar hasonlo kora miatt keresne a tarsasagat, tekintetet, mivel 2 meterre van a bejarati ajtonk a lakohazban, de meg SOHA normalisan nem viszonyult hozza ez a gyerek (aki joszandeku eredetileg, csak ugy gondolja, ezt megteheti, hiszen a szülöje, akire felnez, ezt megengedi, mintha ez lenne a normalis!). Nem a gyerek elutasitasarolan am szo, hanem a TETT elutasitasarol!!
Masik peldad, rokongyerek cuccanal: kisebb gyerekeknel sztem erthetö a kötödes. En ilyenkor mondtam a gyerekemnek, h igen, ez regen az öve volt, most a tied. (Nem teljesen ertik, de megis egy athidalo mondat, amiböl tudja, rendben van.) Ahogy most a nagylanyomtol örököl dolgokat a kicsi, ez siman athidalhato, legalabbis a mi gyerekeink valahogy olyan jol megertik. Viszont amikor a 16 eves unokateso jött eleinte ugyanezzel az 1-2 evesemhez, en ugy a 3. latogatasuknal "pofatlanul beleszoltam a sogornöm gyereknevelesebe" azzal, h halkan es kedvesen azt mondtam erre, "az mar regen volt, ö viszont kötödik hozza es ezt meg nem erti, rossz erzes neki, ha mindig mondod". (Mindjart volt is megjegyzes, szajukat elhuztak...stb, meg a nagymama is kritizalt.) El tudom kepzelni, h igenis van olyan gyerek, akinel rossz szandek (mert hamar eszreveszik am es kihasznaljak, amit lehet!), megha a legtöbbnel az informacio hianya is az oka (mint sztem a 16 evese). A kerdes itt is az: miert nem "neveli" jo peldaval, szavakkal, informacioval az anya, hiszen ö is mondhatta volna ugyanezt...?
ez nem mindig nevelés kérdése
a gyerekek van, hogy alapból olyanok, hogy pl szalad egy gyerek, a másik meg kiteszi elé a lábát...
a közösségben megismerik egymást, szocializálódnak, és mit tesz a futó gyerek? megtorpan, kikerüli, szalad tovább...
Naaa, azert nem teljesen erröl szol szocializacio...! Ha ralepek valaki labara a boltban, akar szandekosan, AKAR AKARATLANUL is, akkor elnezest kerek. Nem lökdösödünk, nem karositjuk meg egymast, tekintettel vagyunk egymasra. Tehat ha akaratlanul ralepek a labara, akkor is elnezest kerek. Erröl beszelek! Nyilvan egy gyerek nem ugy született, h ismerne a tarsadalmi együtteles szabalyait, es ezert van a szülö, h ilyenkor mondja, mit tegyen. A kerdesem pedig: miert hagyja, es miert nem mondja, ha vmi nem helyes a tarsadalmi szokasok szerint?
Es azt se feledjük, a gyerekek 3-4 eves koruktol, hamar atlatnak a szülökön. Az elszakadas korszaka arrol szol, h figyelik, mi az amit lehet, mit nem. Keresik a kiskapukat, es gyakran hamar ügyesen ki is hasznaljak az alkalmat.
Az oviban a közösen hasznalt jatekokrol irtam, h a nagylanyom baratnöjenek 4 eves fiutesoja jatszott a talicskaval, majd otthagyta, amikor a 2 eves lanyom odament. A 4 eves eröszakkal kivette a kezeböl, ujra jatszott, de mivel nem erdekelte, persze hamar otthagyta. Majd ujra az en 2 evesem akart talicskazni, de karörvendve nevetve kivette a kezeböl, hiszen megteheti...stb, ugyanez többször, mar az eleg volt, h csak indult a talicska fele... a nagyobb fiu gyorsan elvitte elöle. En közben igyekeztem mas dolgok fele terelni a lanyom figyelmet, sajnos sikertelenül, a fiu anyukaja pedig mindent latott es vegig semmit nem szolt (!), majd amikor hazaindultak: "gyere X, hagyd a talicskat", hozzateve, h "a masik oldalon is van egy talicska, de mindegy" - legyintett. (Azonnal indultak, igy meg azt sem tudtam mondani, h masik talicskahoz utcai cipöben nem tudtam volna atmenni, mivel a 2 evesem meg esett-kelt volna a nagyok altal epitett lyukakban. Es amugy jol ismer minket, tudhatna.)
Hagyjuk azt a temat, h milyen bonyolult szandekok vezetnek az eredetileg joszandeku gyeretöl addig, h egymas utan többször is, nevetve elveszi eröszakkal a közös jatekot, hiszen nem szol ra sem az illetekes ovonö (masokkal beszelgettek), sem az anyja... de ne mondd mar, h ez elfogadhato!
Engem ez a nevelesi iranyzat erdekelne, es hogy milyen ervek vannak mögötte, mert szamomra erthetlen!
válasza: válasza:Nagyon örülök a kérdésednek, én is írtam ki egyet pár napja ide a kisgyerekek témába. Konkrétan arról, hogy az én két éves lányomtól is elveszik a játékot és félretolják.
Sajnos, csak két snyuka válaszolt. Én rengeteget gondolkodom azon, hogy segítsek, mert igaz amit írtál: nem szólhatunk bele más gyerek nevelésébe. Az én gyerekemről azt tartják, milyen kis félénk, a sajátjukról meg azt, hogy milyen masszív, belevaló gyerek. És szerintem itt a probléma gyökere, hogy a saját gyereke erőszakos és mondjuk ki: bunkó viselkedését teljesen rendbenvalónak ítéli meg.Akit bánt, az meg ugye a kis szerencsétlen mimóza.:-(
válasza:Kivételes eset, hogy az ékezetek hiánya ellenére elolvastam; de szilárd véleményem van a témáról.
Szerintem ez nem annyira a szülők nevelési elveivel függ össze, hanem egyszerűen azzal, hogy milyennek született a gyerek. És mehetünk visszafelé, hogy milyennek született a szülő.
Egyre kevésbé gondolom, hogy a nevelés akármit is befolyásol a gyerekek személyiségében. Ahogy látom, egy a másokat kihasználó gyerek nem nevelődik olyannak, hanem egyszerűen eleve olyan lett születésekor. Nem látom, hogy lehetne bármilyen nevelési elvekkel megváltoztatni az alapvető hozzáállását, legfeljebb egy ideig, amíg jobbnak látják alkalmazkodnak, és megjátszák magukat. Aztán ahogy úgy viselkedhetnek, ahogy akarnak, "kibújik a szög a zsákból".
Viszont is ugyanígy van, szerintem. Az olyan gyerekkel, aki kihasználhatónak,félresöpörhetőnek születik, nem lehet neveléssel magáért kiálló, főleg nem erőszakos embert nevelni.
Amikor úgy néz, ki, hogy a gyerek a nevelés eredményeképpen lett valamilyen, az inkább az, hogy olyan személyiséget kapott örökbe a valamelyik szülőtől, és egyáltalán nem az, hogy olyannak nevelték.
Szerintem túlértékeljük a nevelés hatását; ami természetes, hiszen szeretnénk, ha értelme lenne a törődésünknek. De szerintem hiába.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!