Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Mit csináljak, ha a gyerek...

Mit csináljak, ha a gyerek nem akar semmit az életben?

Figyelt kérdés

Egész nap csak mesét nézne, játszana, de nem akar tanulni, fejlődni sehova. Ha sarokba szorítják ellenséges, agresszív, hisztérikus, egyébként passzív, érdektelen, mindentől elzárkózó, néha már depressziós. Nem lehet vele beszélgetni, nem lehet semmiről se meggyőzni, neki úgy jó minden, ha minél rosszabb. Életcélja, hogy hajléktalan legyen, esetleg meghaljon. 8 éves, de épphogy átengedték másodikba másodszorra. Nem érti, amiről tanul és nem is érdekli, nem akar iskolába járni. Most kollégiumban van, ahol nagyon szigorúak és erőszakosak vele, szinte már brutálisak. Társaival és a felnőttekkel is rossz a viszonya, folyton konfliktusba kerül, a nagy szája miatt megverik, meglopják, ő pedig hagyja ezt. Egyébként kedves, segítőkész, jólelkű, de nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz vele. Mindennap órákig tartó hiszti, mire valamire rávehető, ilyenkor artikulálatlanul üvölt, sír, a földre dobja magát, tárgyakat rongál meg. Más embereket nem szívesen bánt, legtöbbször csak félelemből. Még a legjószándékúbb személynek sincs türelme hozzá sajnos. Rosszak a családi körülményei, de kap elég segítséget, csak ő nem hajlandó elfogadni. Nem tudom, hogy mit lehet még tenni. Pszichológus, pszichiáter nem ér semmit. Ami meg lett nála állapítva: "Egyéb gyermekkori emócionális zavar". Mit lehet vele csinálni?

2015. júl. 18. 17:34

1 2 ❯

1/17 anonim

válasza:

Az hogy a "pszichológus és pszichiáter nem ér semmit", egy védekező mechanizmus szülők részéről. Igenis el kell vinni őt kezeltetni, foglalkozni vele, gyógyítani őt, mert a helyzete szerencsétlen gyereknek így csak egyre rosszabb lesz.

A másik kérdésem pedig az lenne, hogy miért nem veszitek ki a koliból? Ha az én gyerekemmel szigorúak és erőszakosak lennének a nevelőtanárok, a társai pedig megvernék és meglopnák őt (akármennyire is az enyém lenne a hibás), abban a pillanatban kivenném őt onnan és keresnék neki egy másik iskolát.

És egyébként ez is lehet a viselkedésének az oka, a bántalmazás és a brutalitás. Tessék ezen elgondolkozni!

2015. júl. 18. 17:46

Hasznos számodra ez a válasz?

2/17 A kérdező kommentje:

Az hogy a "pszichológus és pszichiáter nem ér semmit", az azt jelenti, hogy volt már és nem használt, mert nem beszélget velük sem és nincs lehetőség folyton pszichológust, pszichiátert kerestetni. Ha baj van, viszi a gyámügy a gyereket, így is nagyon a látókörükben van.

Ezért sem lehet kivenni a koliból. Egy "átlagos" suliból már kirúgták a viselkedése és teljesítménye miatt. A családgondozó intézetbe akarja rakatni, ahol nyilván még rosszabb lenne csak neki. Mindkét suliban megverték és meglopták egyébként, mert nem figyel magára és olyan, mintha ezt nem is lehetne belé nevelni.

Sajnos nem lehet őt megvédeni, amikor nem vagyunk vele, ő pedig túlságosan kisgyerek még egyedül ehhez a világhoz.

2015. júl. 18. 17:54

3/17 anonim

válasza:

Hát pedig ne itt a gyakorin várd erre a házi praktikákat, a kisgyerek pszichológiai eset, segíteni kell rajta, fizetni se kell érte mert még kiskorú.

Háziorvos ír beutalót a körzeti kórházba, ahol vannak pszichológusok is, és oda kell őt hordani, nem kell folyton keresgetni az orvost, egyhez kell kitartóan hordani. Az pedig, hogy ott sem beszél a gyerek, a pszichológus dolga, ő fog majd rajta segíteni.

Az meg, hogy a családis meg a gyámügyes a nyakatokon van, jelent valamit...nincs valami egyéb probléma a családban?

Egy a lényeg, a gyereket nem tudod gyk-n javasolt házi tippekkel megnevelni sajnos. El kell vinni őt pszichológushoz, és valószínűleg a "felsőbb hatalom" is értékelni fogja, hogy végre valamit kívántok tenni a gyerek érdekében .

2015. júl. 18. 18:01

Hasznos számodra ez a válasz?

4/17 A kérdező kommentje:

Hát reméltem, hogy kapok itt valami rendes tanácsot, mert semmi nem használ. A hiedelmekkel ellentétben, ezek az emberek ebben az esetben nem a gyerek megsegítésével foglalkoznak, szimplán arra mennek, hogy minél hamarabb bedugják egy zárt helyre, onnantól kezdve pedig elásva a jövője, ilyen viselkedéssel. Nem előítélet, sokkal inkább tapasztalat, és nem mondom, hogy minden családdal így bánnak, de a miénkkel biztosan. Persze, hogy van sok probléma, de itt a lényeg most azon lenne, hogy önerőből megoldani - amúgy ezt is várják el tőlünk. A háziorvos egyébként nem foglalkozik ilyenekkel, de ez más tészta.

2015. júl. 18. 18:11

5/17 anonim

válasza:

Ha van más probléma a családban, akkor valószínűleg az a gyerek viselkedésének az oka. Tehát ha valóban házipraktikát akarsz: a létező legtöbb problémát meg kell oldani a családban, ami nem könnyű feladat, de lehet, hogy ez elindítaná a gyereket az úton. Sok közös, családi programot csinálni, éreztetni a gyerekkel, hogy akármilyen probléma legyen a családban, őt mindegyik szülő/testvér/rokon ugyanúgy szereti.

Az én édesapám például alkoholista volt, édesanyám pedig elég ideges típus, aminek köszönhetően az én lelki állapotom sem volt hibátlan, beszédhibás voltam, verekedtem, sírtam, hisztiztem, tényleg nagyon rossz gyermekkorom volt (szinte magamra ismertem a leírtakban), és a szüleim nem csináltak semmit, hogy jobb legyen nekem. Ugyanúgy veszekedtek, apám részeg volt, anyám ordított vele, tehát a családkép nem volt a megfelelő egy 10 év körüli gyerek számára.

Végül amikor volt egy iskolaorvosi vizsgálat, ott észrevették hogy a dadogás+hiszti+depressziós tünetek elég komolyak, maga az iskola küldött el logopédiushoz, majd pszichológushoz. Több, mint 5 évig kellett kezelni, de mivel kiskorú voltam, az egész teljesen ingyen volt (úgyhogy ez nem lehet kifogás!!), bár az emlékek bennem vannak, a szüleimmel se jó a kapcsolatom, azt azért elmondhatom, hogy a pszichológusnál többet senki se segíthet, ezt nem csak tapasztalatból mondom, hanem azért mert én napi szinten segítek a hasonló sorsú gyerekeken, mert én magam is gyermekpszichológus vagyok. A teljes gyógyuláshoz persze arra is szükség lenne, hogy a család összefogjon, a lehető legtöbb probléma megoldódjon, ami a mai világban sajnos szinte lehetetlen.

Lényeg a lényeg, akárhogy döntesz ezzel kapcsolatban, hamar láss hozzá, mert a gyerek el fogja rontani az életét, mert nem kap segítséget se tőled, se orvostól.

2015. júl. 18. 18:24

Hasznos számodra ez a válasz?

6/17 anonim

válasza:

Sok-sok szeretet és türelem, sok együtt töltött idő, amikor fontosnak érezheti magát, ezek mind segíthetnek, szerintem.

Persze nem azt mondom, hogy ezek megoldják a problémákat, mert itt valószínűleg több dolog van, ami miatt ilyenné vált a kisfiú.

Te kije vagy egyébként?

És miért csak a kollégium jöhetett szóba? Szerintem ez pont a legrosszabb neki, mert így nincs a szeretteivel. Vagy annyira rossz a helyzet otthon?

Istenem, ilyenkor a szívem szakad meg....

2015. júl. 18. 18:28

Hasznos számodra ez a válasz?

7/17 A kérdező kommentje:

Éreztetjük vele, hogy szeretjük, az apját leszámítva az összes családtag kedvesen, gondoskodón áll hozzá. 2 éve halt meg a nagypapa, aki leginkább babusgatta, de úgy tűnik, hogy azt elég jól feldolgozta. Bár úgy kifejezett "család" nincs, mert mindenki másfelé húz, nincs is összetartó kapocs a véren kívül, de nyílt háborúskodás sem folyik. A legtöbb probléma az anyagiak körül megy, a lakást fel kellene újítani, mert lakhatatlan, de az anyának nem sikerül munkát találnia, így nem jöhet vissza a "családi házhoz". A kollégiumból sem lehet kivenni, mert a gyámügy megtiltotta. Hiába szeretnénk többet foglalkozni vele, túl sok a külső nyomás, azt mondják, vagy tanul, vagy intézet. Sajnálom a múltadat, 5-ös, ő nála is vannak egyébként beszédproblémák (selypít, felcserél betűket). Járt is logopédushoz, volt a tanulási és beilleszkedési zavarai miatt kivizsgáláson, de most már ezzel sem foglalkoznak nála, egyszerűen mindent ráerőltetnek. Pont azok az emberek, akiktől állítólag segítséget kéne kérni (és kapni) ilyen esetben. Az előző, "rendes" iskolájából az osztályfőnöke évvégi jellemzése: "Érzelmileg labilis, nagyon nehezen kezelhető. Az órai munkában nem hajlandó részt venni, csak zavarja azt. Motiválhatatlan, öntörvényű. Kötelességtudata nem alakult ki, még most sem érett érzelmileg és értelmileg az iskolai életre." Ha így vélekedik róla, akinek szakképesítése van, akkor hogy várhatják el, hogy mi otthon megtanítsuk mindenre? (Mert konkrétan ez a parancs.) Mi is tudtuk ezeket, de az óvoda nem volt hajlandó tovább befogadni, ezért ők elküldték egy olyan véleménnyel, hogy már pedig "érett". Szeretnénk pszichológushoz vinni, de akkor a gyámügy rögtön kapna az alkalmon, hogy elismerjük, hogy "probléma van" és vinné. 6-os, szerintem se jó neki távol a szeretteitől, de sajnos ebbe nincs beleszólásunk, ha nem működünk együtt, még rosszabb helyre viszik. A nővére vagyok egyébként.

2015. júl. 18. 18:50

8/17 anonim

válasza:

pedig csak a szeretet,elfogadás,sok közös program ami esetleg kimozdithatná őt eböl ,az én 13 éves fiamnak is ez a diagnozisa hogy "Egyéb gyermekkori emócionális zavar".minden apró jó cselekedetért megdicsérem ,megszeretgetem ,és nem engedem hogy mások ok nélkül báncsák még az öcsének sem ,bár a nagyfiamnak van célja .és kitünö tanulo .

2015. júl. 18. 19:07

Hasznos számodra ez a válasz?

9/17 anonim

válasza:

egy gyerek fejlődését leginkább a mozgás tereli jó irányba.

szervezni kell, hogy társaival tudjon korának megfelelően fogócskázni, bújócskázni, focizni, vagy fára mászni, stb.

az ülés(pl a suliban is)még felnőtten is(ülőmunka)depresszióra, érdektelenségre hajlamosít!!

2015. júl. 19. 00:49

Hasznos számodra ez a válasz?

10/17 A kérdező kommentje:

Meg van dicsérve, de az a baj, hogy az iskola fejlődést vár el és ezért valamennyire kritikusnak kell lenni vele. Betűzve olvas, az írása csúnya, és sokszor figyelmetlen, ezt pedig rajtunk verik le minden egyes alkalommal, aztán pedig a kisgyereken, mikor bemegy. Szeretjük őt nagyon, de nincs nagy hatással rá, van, hogy el is utasítja ezt a fajta közeledést, ám legtöbbször csak nem foglalkozik vele. Nagyon sokat mozog, hiperaktív, de a társaival sajnos nem jön ki jól. Pár perc játék után előjön általában valami konfliktus. Sokszor félreérti, amit más gyerekek mondanak, vagy fordítva, és ebből lesz az, hogy kirekesztik - jobb esetben. Rosszabb esetben veszekedni, esetleg verekedni is kezdenek. Sok szülő is ellenségesen áll hozzá, nem engedi a gyerekét a közelébe. Kaptunk is fenyegetéseket felnőttektől a volt iskolában, mind mi, mind a kisgyerek személyesen. A kollégiumban nem tudni mi történik, de mindig cucc nélkül jön vissza a hétvégén. A nyár alatt mesélt pár rémisztő dolgot pl., hogy szexuálisan zaklatták a kortársai. (Erőszakkal rávették, hogy letolja a nadrágját, az egyik kisfiú odanyomta a kukiját a fenekének...) Ezért is nagyon borzasztó, hogy nem lehet kivenni onnan, ennyire nem érdekel senkit, hogy mi történik vele...

2015. júl. 19. 11:57

1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Hogyan etetitek meg gyereketeket ha beteg és nem akar napokig enni?

Ti mit tesztek olyankor mikor a gyerek nem állja a pelenkázást, ha nem akar nyugodtan feküdni ha rugdos ha kapálózik ha összeszorítsa a lábát?

Mit csinálnátok ha éjjel keservesen sír a gyermek vigasztalhatatlanul és a férjetek nem bírja elviselni de ki sem akar menni aludni, ezért éjszaka nektek áll veszekedni?

7 és fél éves nevelt kislányom van. Sok mindent elszúrtam. Nagyon szeretem őt, de nincs tapasztalatom a gyereknevelés terén, nem tudom mit tegyek. A gyerek...

Ha egy programon a gyerek telejesen mást akar nézni, mint ami a "fő látványosság"-hagyod, vagy próbálod meggyőzni, terelgetni arra felé?

Férjemtől elváltunk, van egy közös 5 éves fiunk. Több éve nem látogatta a gyereket, és nemrég megjelent. El is vitte, de a gyerek viszont nem akar elmenni hozzá....

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »

Gyerekvállalás, nevelés - Kisgyerekek kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!