Azok az anyukák, akinek nem megoldott az eljövetel a m. helyén, ha a gyermeke beteg, az hogy oldja meg, kinél helyezi el a gyermekét? Nincs lelkiismeret furdalása, ha a gyermek lázas, és neked menni kell dolgozni?

Szerencsére "közel" van a nagyi. Kicsit rossz, hogy nem én vagyok, vagy nem én mentem érte, de ez van. Tudom, hogy jó helyen van.

Sajnos olyan helyen dolgozom, ahol nem lehet csak úgy hazamenni, viszont nagyon rugalmasak a beosztás írásánál. Felváltva vagyunk otthon a férjemmel, így mindg el tud menni valaki a beteg gyerekért.

Vagy a férjem jön el táppénzre vele vagy nagyszülőkhöz visszük. Nincs lelkiismeretfurdalásom, mert ugyanolyan jól el tudják ők is látni, a férjem ugyanolyan szülője mint én, gyeden is volt vele. Nem hiszem, hogy rosszabb neki, ha ők borogatják a homlokát, adják a gyógyszert, játszanak vele mintha én tenném. Munka után meg már velem van, éjjel is ott vagyunk vele.

Nyilván ha lázas, nem megyek dolgozni. Amíg rosszul érzi magát, én ápolom. Táppénzen még soha nem voltam emiatt. Szabit veszek ki vagy én vagy a férjem vagy nagy ritkán anyukám. Anyósom még sose volt vele egyedül.... Végszükség esetén, ritkán, itthonról is tudok dolgozni valamennyit, ilyenkor a valós ledolgozott időt írom be a jelenléti ívbe. Rendes főnököm van, de nem is élek vissza ezzel.

Na jó, de ha szabit vesztek ki, akkor hogy marad elég szabitok az ilyen-olyan szünetekre?

Nálunk nincs gond a gyerekes táppénzel, de nem szoktam sűrűn igénybe venni. Amikor 40 fokos láza volt itthon maradtam, meg mikor a lába miatt kórházba került vele voltam. De egy kis megfázás, 39 alatti láznál nem maradok. Akkor vagy anyukám vagy a babysitter van vele.

Nekem nem rossz úgy bemenni dolgozni. Az én simogatásom sem gyógyítóbb mint a férjemé vagy a nagyszülőké. Mindent megkap, mind orvosságban, mind pátyolgatásban. Gyerekkori betegségeken át kell esni. Az más, ha kórházba kell menni, vagy nagyon súlyos beteg, de én az influenzát, az osszeszedett valami hanyos-hasmenős vírust nem élem meg tragédiaként. Ilyenkor többször telefonálok haza, hogy tudjam mi a helyzet, de nem betegszem bele lelkileg. Biztos azért is van így, mert gyerekként általában velünk sem anyukám volt otthon., és én gyerekként nem éltem ezt meg traumaként, sőt a nagymamai kényeztetés kimondottan jó volt, így feltételezem, hogy a gyerekem is így van. Főleg, hogy mindig mondja, hogy maradjon a mami éjszakára is, meg főzzön neki a mami stb., tehát jól érzi magát vele.