Mardos a lelkiismeret?

Lehet nem ide tartozik a kérdés, de muszáj kiírnom :(

Gyerekeink 2 és 3 évesek voltak amikor összeházasodtunk a férjemmel.

A családi házunknál a kertben volt egy kisebb sátor, ott volt a vacsora 80 vendégnek.

Annyira sok mindenre kellett figyelnünk, hogy a gyerekek "csak úgy voltak"

Ott volt a 4 nagyszülő, nekem a 2 tesóm, sógornőm, unokatesóim, de mi (anyuka-apuka) nem sokat láttuk őket az este folyamán :(

Az esküvő után kb. 1/2 8-ra értünk haza, utána a fotózás kb. fél 9-ig tartott.

Később már a gyerekek a házban voltak,mesét néztek, unokatesóim (szintén kisgyerekesek) vigyáztak rájuk, ők is altatták el őket, de annyira mardos a lelkiismeret, hogy nem voltam velük :(

Rájuk néztem, puszit adtam, de nem vettem ölbe, nem én altattam el őket este :(

Azt sem tudom, hogy ki öltöztette, pelusozta át őket.

Nem volt az, hogy pl. csak egy valaki figyelt rájuk akit most megkérdezhetnék, hogy mégis mi-hogy volt...

Nem bírom elfelejteni és bár mindenki azt mondja, hogy nem volt semmi baj, jól érezték magukat a többi gyerekkel játszottak, ettek is, ittak is, nem sírtak...de mégis :(

Szerintetek is túllihegem (ahogy anyukám mondja) vagy tényleg velük kellett volna lenne?