Akiknek egyke a gyermekük, nincs lelkiismeret furdalásod, hogy neki rossz, hogy mindig egyedül kell játsszon?

Mi inkább azt fájlaljuk, hogy nem ismeri meg azt az érzést, hogy milyen klassz, hogy testvére van az embernek!

Nekünk orvosi szempontokból nem ajánlanak több gyereket, de mi gondolkodtunk az örökbefogadáson egészen addig, míg engem inkább GyES-re küldött a munkahelyem, hogy ne kelljen, hogy elküldjenek, és a férjemé is bizonytalan lett. Mind a ketten pedagógusok vagyunk egy kis településen, és mivel a kis iskolák helyzete most még kritikusabbá vált, nem merünk bevállalni még egy gyereket.

Én egyke vagyok és a párom is. A párom nem akart kistesót és így a szülei nem vállaltak még egyet, mert Ők se nagyon akartak. Én szerettem volna nagyon egy kistestvért ami nem lett, de mire nagyobb lettem és lett párom is, beláttam jobb volt így. Egy szobában kellett volna lennünk mindhámunknak... Nem jöhetett volna a barátnőm ott aludni, mert nem lett volna hely, stb. Meg alapból is jobb volt az, ha valami bajom volt egyedül lehettem amikor csak akartam, TV-ben is azt néztem amit akartam, nem kellet a kicsivel együtt lefeküdnöm este 8-kor.

Egyébként kérdezted erről a gyereket? Nem minden gyerek akar kistesót. Főleg miután megvan és esetleg osztozni kell vele, vagy rájön, hogy így az anyja nem ér rá mindig akkor amikor a nagyobbik szeretné és azt hiheti, hogy Őt már nem szeretik a szülei stb. Ha nekem gyerekem lesz akkor 1 max 2 éves koráig eldöntöm be-e tudok vállani még egyet. Meg legyen külön szobájuk legalább az alvóhely legyen külön náluk, ha egyedül akarnak lenni, lehessenek. (Inkább legyen két miniszoba, mint egy nagy én úgy vagyok vele). Ne legyen köztünk 5 meg 10 év, mert az a nagynak nagyon rossz tud lenni ez tapasztalat a barátaim családjából, mert a nagynak akkor néha elkerülhetetlenül vigyáznia kell a kicsire, nem mehet a barátaival a megbeszélt moziba, csupa vita... Anyagiakkal is szintúgy.

Száz szónak is egy a vége: Meggondolandó!

Ha van elég türelmed és anyagilag megteheted akkor mindent bele!

23/N

Van két nyomós ellenérvem a sok mellett érvhez.

1.Ha 2-3 év a korkülönbség,az felnőttkorban szuper,és kevés,de piciknél...Egy újszülött és egy hároméves: egész mást csinál

Egy egyéves,és egy négyéves szintén mással játszik.

aztán mire ugyanazzal játszik,addigra meg épp az a baj....

Szóval hasonló korú barátokkal mindig könnyebb a közös játék,persze ehhez mindkét gyereknél hasonló JÓ nevelés kell,mert csak úgy működhet.

2.Két gyerek ellátása kétszer annyi idő és pénz,vagyis sokkal kevesebb idő jut a gyerekeknek a szülőből.Ez nem feltétlen jó!Még akkor se ha ott a tesó,mert (főleg egy kicsi)nem a tesóm ölelésére vágyok,hanem az anyuéra, mert nem a tesómmal akarok focizni,hanem apával..

Én egykeként mondhatom,hogy voltak,és vannak legjobb barátnőim,akik szinte tesók voltak,és bizony volt köztük olyan,akinek volt tesója,de a kapcsolatuk 0 volt,és hamarabb játszott velünk a játszón,mint a tesójával.

A kisfiamnak nincs tesója,és ettől remélem boldog emberke /lesz .