Elvárod a gyerekedtől, hogy köszönjön az ismerősöknek?

No, a tetszikezés meg a másik mumusom...

Nincs ezzel baj, ha a helyén van használva, de amúgy jobb a magázódás, és néhol bele a tetszik. Nagyon néhol....

Anyu allergiás a darázscsípésre, kapott egyet az arcába, úgy bedagadt, hogy a szempillája sem látszott ki. Átjött a szomszéd kislány: "Marika néni, de csúnyának tetszik lenni!" Mondjuk anyu jó nevetett, hogy tetszik a fenének.

Nagyimtól meg egy másik kislány kérdezte, ha nagyon öreg lesz, akkor meg tetszik halni?

Szerintem a tetszik mértékkel, és nagyon megtanítani, hová illik, a csókolom meg egyáltalán ne.

Más példák:

- Gizi néni, el tetszett törni a lábát? - Naná, hogy nem tetszett neki.

- Gizi néni, eltörte a lábát? - már jobban hangzik.

- Manyi néni, kórházban tetszett leni? - Nem, nem tetszett, muszáj volt.

- Manyi néni, kórházban volt? - nem jobb így?

Az a baj, hogy a kisgyerek nehezen érzi meg, hol helyes ez a kifejezés, és hol helytelen, így jobb nem rászoktatni.

A fővárosban élünk, a kisfiam 4,5 éves, ovis.

Igen, arra tanítgatom már jóideje, hogy köszönjön az ismerősöknek, így a szomszédoknak is. Természetesen ő először- ugyanúgy, ahogy reggel az oviban is, amikor megérkezünk, már a kapuban a portásbácsinak stb.

Ha néha még elfelejti (már tényleg csak nagyon ritkán), akkor szoktam halkabban kérdezni tőle, hogy "nem felejtettél el valamit?" és akkor gyorsan pótoljuk.

Természetesen én is igyekszem jó példát mutatni neki, így ha intézménybe, hivatalos helyre, boltba stb. térünk be, akkor köszönünk, "jó napot kívánok" stb.

Sajnos még a hivatali/banki/bolti dolgozók sem tisztelnek meg sokszor bennünket a VISSZAköszönéssel sem, ezen a kisfiam még gyakran fel van háborodva, de azért igyekszem neki elmagyarázni, hogy ez nem az ő értékét csökkenti. Az okos, jól nevelt kisfiúk attól még köszönjenek csak.

Sajnos van olyan szomszédunk (középkorú férfi létére), aki ismeretlen okból nem fogadja a gyerek köszönését sem, de rám is rendszeresen rácsapja a bejárati ajtót- hát az ilyen emberekkel nem lehet érdemben mit kezdeni. A kisfiam már nem egyszer-kétszer szólt utána az őszinte kis stílusában ("anya a bácsi miért nem tudja, hogy az okos felnőttek köszönnek, a buták meg nem? :)- azért nehéz erre anélkül okosat mondani, hogy ne arra tanítanám, hogy "nézd kisfiam, a szomszéd ember egy nagy büdös tahó" :))

Már azt tanulgatjuk, hogy a férfiak(kisfiúk) előre köszönnek a nőknek (kislányoknak), előre engedik őket az ajtóban/liftben/sorban is akár- aki nem így tesz, az nem túl jólnevelt- de még kell idő a gyakorláshoz és ezeknek a társadalmi szerepeknek a pontos megértéséhez.

Ahhoz még több, hogy azt megértse és elfogadja, hogy felé miért elvárás ez pl. tőlem, mikor a t*hó szomszéd gyakorlatilag fel is lökne minket- neki miért szabad?

Sok türelemmel már egy ovisnál is el lehet érni az alapvető viselkedési normák természetessé válását- a köszönés szerintem ilyen.

Időnként persze előfordul, hogy a jó napot kívánok helyett egy "szia" jut az idős bácsinak- de ez általában inkább akkor szokott előfordulni, ha az a bácsi kedves, normális és ebben az életkorban én még simán elnéző vagyok a keveredés miatt- a szándék a lényeg először. Idővel majd a társadalmilag megfelelő üdvözlési forma is rögzül.

(ilyenkor ha lesziáz ismeretlen felnőttet, akkor megköszönöm, hogy köszönt neki és megkérem, hogy legközelebb inkább a jó napot kívánokkal tegye, de így is nagyon ügyes volt- ennyi).

Anyaként, felnőtt nőként időnként nekem is feltűnik, hogy a szomszéd elkényeztetett 10 éves lánykája a pofavágáson kívül nem nagyon szokott mást közvetíteni, de ez sem minket, nem engem vagy a kisfiamat minősíti. Az ő bajuk, ha nem most, akkor majd a későbbiekben.

Ez a szomszéd anyuka is szeret orrát felcsapva "vonulni"- aztán amikor meg kérése lenne, akkor jön azzal a bratyizós stílusával. Akkor szoktam úgy válaszolni neki, hogy "először is szia- régen köszöntünk már egymásnak" :)

Ennél többet ez az egész téma nem ér.