Elvárod a gyerekedtől, hogy köszönjön az ismerősöknek?

En németországban élek, itt születtek lányaim. Itt az emberek mindenki mindenkinek köszön. A feluban ha valaki szembe jön, vagy séta közben az erdöben, a városokban pl a liftben vagy egy üzletben. Vagy is a teljesen idegen is köszön ha a másik szemébe néz.

Nekem ez nagy változás volt Mo után. Mo-n is faluban laktam, de ott csak az ismerösök köszöntek egymásnak, és anyukámnak egy üzlete van a faluban így sok ember ismert engem de én nem öket. Nagyon ciki volt mindig soha nem tudtam kinek mikor kell köszönni, és ha köszöntem és még sem ismertek akkor meg tátott szájjal néztek.

Itt viszont teljesen ismeretlenek köszönnek és elfogadják a köszönést, nem érdekel senkit sem hogy ismer vagy sem.

A nagylányom 4éves és nehezen köszön. Èn nem erültetem neki, mert ö abban nöl fel, hogy itt az idegenek is köszönnek egymásnak, és mire iskolás lesz kialakul majd benne is. Itt a tinik, kisiskolások is kösszönnek az idegenek nek is. Szóval nem félek, hogy elfordítja majd a szemét ha valaki ráköszön késöbb.

Még annyit, hogy a német lezárja a köszönést egy Hallo val, és ez mehet felnöttnek, gyereknek, öregnek, nincsen benne sértödés. Mo-n viszont sajnos mindenki megsértödik ha nem megfelelöen köszönnek. Pl 30 éves nönek oda köszön a gyerek, hogy csokolom, az már ugrik is: én nem vagyok ennyire üreg mond hogy szia. Jön a következö felnött(a gyerek még nem érzékeli a korát), és mondja hogy szia, mire az anyja megrója, hogy ez a jegyzö felesége volt neki csokolom. Na aztán jön a tini korba a jónapot, és a gyerek már is teljesen elveszett most akkor kinek mit is kösszönjön.

Pl 8évesen engem Mo-n azért büntetett meg a tanár mert reggel úgy köszöntem, hogy Jó reggelt, és akívánokot nem tettem mögé.Mindenki elött megszégyenített és lehordott, vissza küldött hogy mégegyszer jöjjek be.

Utáltam Mo-n a köszönés minden formáját. Itt viszont szeretem, sétálok a gyerekekkel, és valaki rámnéz már ksözönök is, ezt teszik az öregek, fiatalok, gyerekek is. Beszállok egy liftbe a belvárosban, ott is egyböl köszönünk...

Sokszor amiatt nem köszönnek, mert egyszerűen zavarban vannak.

Azt én is tudom, hogy már kisgyerekként is nagyon rossz érzés, ha nyilvánosan megszégyenítik az embert.

A lányomnál az a trükk vált be, hogy bevontam a közelebbi ismerősöket. Elmondtam, hogy még problémás a köszönés, de pozitív megerősítésre gyúrok, úgyhogy kérnék egy olyan szívességet, hogy ha köszön nekik, akkor kicsit túlzóan dicsérjék meg.

2-3 alkalom után már teli torokból köszönt mindenkinek - elég jól bevált a taktika.

Valaki írta, hogy zavarba jön a gyerek, ha rászólunk, hogy köszönjön. Ez sokszor így van, ezért én akkor szoktam mondani nekik, mielőtt belépünk valahová. Hamar megtanulták, és az extrán szégyenlős, anya mögé bújós időszakon kívül köszönnek is rendesen.

A csókolomtól viszont feláll a szőr a hátamon:-)

Emlékszem rá kamaszkoromból, hogy milyen kegyetlenül nehéz volt az átállás. Op. a szomszédunkban volt egy, a szüleimnél jóval fiatalabb apuka. Csókolomoztam. Aztán amikor kamasz lettem, állati gáz lett a csókolom, tegezésre nem kaptam engedélyt,a jó napot meg nem jött a számra. Ha csak tehettem, elsunnyogtam a köszönést.

Szerintem kisgyereknél belefér a szia is. Az oviban tegezik az óvónénit, sziával köszönnek neki. Így mennek elsőbe. Nálunk a suliban is alap a tegezés, azt mondta a tanítónő, hogy maguktól átállnak magázásra a gyerekek. És tényleg, harmadikban már mindenki magázódott, és Jó reggelttel, Jó napottal köszönt.

Az én gyerekeim a sziát és a jó napotot tanulták meg, és persze a viszlátot. Kicsinek mindig azt használták, amit én. A nagyobbaknál már látom, hogy jól csináltam, ők gimisek és feszélyezettség nélkül tudnak kommunikálni a felnőttekkel. A kicsik meg még az anyát utánzó fázisban vannak.