Elvárod a gyerekedtől, hogy köszönjön az ismerősöknek?

Akkor a nyolcvanéves néninek is sziát köszön egy kisiskolás gyerek? Vagy jónapototot? Azt sem illik. Nálunk Magyarországon jelenleg ez a szokás, ezt kell megtanulnia. Felnőtteknek csókolom, akinek anya sziát köszön, annak ő is köszönhet sziát, nálunk ez a szabály - hiszen valóban, neki egy harminéves meg egy hatvanéves ugyanúgy felnőtt (öreg :)) és kész.

Én is előre szólok, hogy itt most köszönni fogunk, nem idegenek előtt piszkálom hogy naköszönjmársanyika.

Igen, a 80 éves néninek is jó napotot köszön a kisiskolás, meg sokszor az ovis is:-) A kisebbek meg sziát.

És jó áll nekik!

Ebből a szempontból szerencsés helyen élünk, 10 gyerekből ha egy csókolomozik, és totál elfogadott, ha hamar megtanulja a korrekt köszönést. Ennek az az oka, hogy sok anyuka gondolkodik úgy, mint én, nem akarja kitenni a gyereket annak a bizonytalan időszaknak, amikor a csókolom már ciki, a jónapot meg még nem megy, mert ne szokta meg.

Nekem az tűnik inkább illetlennek, amikor a 13 éves, már formás kamaszlány irulva-pirulva csókolomozza a 30-35 éves szomszédot.

Amúgy nálunk a nénizés is csak mértékkel megy, csak a valóban időseket illetjük ezzel a szóval. A gyerekek is így tanulták meg.

Én biztos jó nagy nyaklevest kaptam volna, ha nem köszönök kiskoromban. Mi nemrég költöztünk új helyre, így a gyerekeknek minden arc új.Falu, úgyhogy ha kell, ha nem köszönünk mindenkinek.

A kislányom csak a boltban, oviban, ismerősnek köszön, vadidegeneknek nem. Próbálom neki elmagyarázni, hogy nem kedv kérdése.Nekem ciki, ha nem köszön, mert tudom, hogy tiszteletlenség, de ezt is tanulni kell :)

Hát én is megkaptam volna a beosztásomat, ha jónapottal köszönök egy idős embernek. Ez nálunk nagy illetlenség egy gyerek szájából. Nem is beszélve a nénizésről, nyilván a gyerekem nem fogja Manyinak hívni a barátnője nagymamáját. Basszus azért az durva lenne, nem? Anyukákat viszont sziázhat, mivel én is tegezem őket és az ő gyerekeiik is engem. De az idős korosztály az más tészta.

Egy kamasztól viszont soha nem venném zokon (!!!) ha bizonytalan és rosszul dönt és csókolomot köszön.

Egyébként nálunk a társasházban nagyon sok a fiatal, egyetemista vagy frissen végzett fiú és lány. Nagyon érdekes, megfigyeltem, hogy ha egyedül vagyok, mindegyik sziáz, ha gyerekkel vagyok, ugyanazok a fiúk-lányok sokszor jónapotoznak :) Én ezen egyetlen pillanatig sem akadtam fenn, örülök, hogy a 20-25 évesek egyáltalán köszönnek... Sziával visszaköszönök és mindenki megy a dolgára.

Olvasd vissza kérlek a kommentemet:-) A néni megszólítás a valóban időseket illeti meg. Tehát az ismerős nagymamája nem Manyi, hanem Manyi néni. Én arról írtam, hogy nem néniztetjük, bácsiztatjuk a fiatal felnőtteket, mert az nekik is vérgáz.

Szerencsére felénk nem illetlen a Jó napot egy kisgyerek szájából sem, pedig 2300 lelkes településen élünk. Szerintem valahogy úgy vannak vele az emberek, hogy az a lényeg, hogy megkapják a tiszteletet, a hogyan már nem annyira fontos.

Amit most fogok írni, kérlek ne vedd kioktatásnak, nem annak szánom.

Amikor kezdő szülő voltam, úgy voltam vele, hogy azokat az elveket,módszereket viszem tovább a saját gyerekeim nevelésére, amikre jó szívvel emlékszem vissza gyerekkoromból. Van ilyen bőven. Ami viszont kínos, vagy kellemetlen volt számomra, azt nem. Édesanyámmal sokszor beszéltünk már erről, és ő azt mondja, régen az volt a baj, hogy nagyon merevek voltak az elvárások a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Tehát ő is ment az árral, de látja, hogy a gyerekeknek jobb ez a nyitottabb irányvonal. (Még is ő emlékszik rá, kamaszként hogy sunnyogtam el a köszönést, és milyen nehéz volt a Feri bácsizás a fiatal szomszéd pasival).

Én elég nyitott és megengedő szülő vagyok, és a túl szoros kontrollt sem alkalmazom a gyerekeimmel szemben. Az az elvem, hogy csak abba szólok bele, amibe nagyon muszáj, vagy ahol tényleg csak egy megengedhető verzió van, de ott határozott vagyok. Ez sokaknak furcsa. De épen emiatt a gyerekek tényleg bármivel odajönnek hozzám. Mondhatjátok, hogy majd meglátom, hová visz ez. Már látom:-) A legnagyobbom 21 éves, a két középső gimis, a kicsik ovisok. A nagyokon látom, hogy könnyű számukra a társadalmi érintkezés, és ésszel élnek. Jómodorú, illedelmes emberkék, sokszor dicsérik őket emiatt. Pedig hát az életben egyszer nem köszöntek csókolommal:-)

Én meg egy kétmilliós településen élek :)

Szerintem a csókolom vs. jó napot nem a megendegedés vagy a szigorúság kategória. Pont ugyanaddig tart kimondani az egyiket, mint a másikat. Valószínűleg kettőnk közt abban (is) van küldönbség, hogy én nem éltem meg rosszul, mikor átálltam kiskamaszként a csókolomról a jónapotra. Nekem tök tetszett, hogy ilyen "nagyos" köszönést használok már és előszeretettel köszöntem a felnőtteknek jó hangos jónapotot. Ekkor viszont már elég nagy voltam hozzá, hogy meg tudjak különböztetni egy fiatal vagy középkorú felnőttet egy időstől, úgyhogy nem okozott gondot eldönteni, hogy a csókolom lesz-e adott esetben helyénvaló vagy a jó napot kívánok (a mai napig mindig hozzáteszem, hogy kívánok, szerintem így sokkal kulturáltabb, a sima jónapot olyan bunkón hangzik).

A kívánokot nem volt kedvem mindig kiírni:-) Bár én szívesen használom a Szép jó napot kifejezést is, kívánok nélkül.

Nekem furcsa, hogy egy kétmilliós település maradibb ebben a kérdésben, mint egy 2300 fős, de hát vannak ilyen dolgok.

Abban is van igazság, hogy az okozza a különbséget a gondolkodásunkban, hogy másként éltük meg az átállást.

Értem én, hogy elég idős voltál ahhoz, hogy felmérd, ki a fiatal, és ki az idős felnőtt. Nálam a legnagyobb gondot pl. Feri bácsi okozta, aki 10 éves koromban 25 évesen költözött a kislányával a szomszédunkba. Akkor még a normák szeint járt a csókolom. De 5 év múlva, 15 évesen egy 30 éves pasit csókolomozni iszonyú gáz volt. Csak akkor nem tanították meg a gyerekeknek, hogyan kell váltani. Nyilván a pasi is hibás volt, mert könnyíthetett volna a helyzetem, de szerintem inkább jót röhögött. Én most 43 vagyok, ő 58. Simán Feri bácsizom, ha otthon járok (anyuék szomszédja), ő meg ki van rajta akadva, mert "nem olyan öreg ő még".

Nos, azt hiszem az a lényeg, hogy mindegy, hogyan csináljuk. Ha te csókolomoztatsz, de segíted majd a gyerekeidnek a váltást, úgy is jó. Ha én sziát tanítok nekik, meg Jó napot kívánokot, akkor is jó. Az a fontos, hogy KÖSZÖNJENEK, és adják meg a tiszteletet másoknak!