Elvárható ez egy 5 éves kislánytól?

Sajnos egy ilyen helyen senki nem fog segíteni. Fiatal vagyok, az idôsebbek eleve maximum elvárnak dolgokat, lenéznek, kinéznek innen. Ez semmi, itt farkastörvények uralkodnak. A lányom szelíd kislány (nem mintagyerek, mint ahogy én sem vagyok mintaszülô, nekünk is megvannak a hibáink), ezért ha a közös konyhában kap enni résen kell lenni.. Épp arra nevelem, hogy védje meg ami az övé, jelenleh jutalom csokoládé van kilátásbahelyezve, ha nem hagyja magát megharapni, hanem odacsap, ha a gabonapelyhét nem hagyja elvenni, ha nem hagyja magát megcibálni. Az az anyuka, akinek a gyerekei ezt csinálják, tesz rá, hogy a gyereke mit mũvel.

Nincs nagyon olyan, akivel össze lehetne fogni. Az anyuka, akinek a fiára vigyáztam.. Aznap, mikor 100% lett, hogy mehetek dolgozni, szóltam a nônek. Másnap a kisfiú este belopogott hozzánk, hogy az anyukája többet nem akar dolgozni menni. Esküszöm, az utolsómat is odaadnám, ha kérnék, de úgy gondolom, hogy semmi oka haragudni rám ennek a nônek, hogy dolgozni szeretnék. Amikor szóltam neki, ha tudott volna, megölt volna a szemeivel, azóta amúgy mégcsak nem is köszön. Jön a tél, a kisbabásoktól nem várhatom el, hogy elvigyék a lányom, az ovistársak szüleit nem nagyon ismerem, egy ideje keresek olyant, aki elvinné óvodába a lányom pénzért, de sajnos nem találtam. Az óvodában leteremtettek, hogy hogy képzelem, hogy egy gyerekért, aki igaziból nem az övék lenne,.hanem másik ovié, de nem fért be oda ôk majd korábban nyitnak meg amúgy is...kevés az ember az óvodában, oldjam meg... Bár egyre rosszabb embernek érzem magam, mert az óvodában meg kb sajnálják a lányomat, hogy én vagyok az anyja... volt, hogy kajár csomagoltak neki, mert szerintük nem etetem, azt mondták EGÉSZ HÉTVÉGÉN nem adok neki enni... Mondtam, hogy be van kamerázva a konyha, tehát fel van véve, hogy eszünk...

Volt még pár beszólás, pár 'elbeszélgetés' velem, aztán befejezték, mikor kijelentettem, hogy akkor jöjjenek, nézzék meg a hũtônket, hogy van benne kaja. Faggatják, hogy mit eszik, hogy mit csinálunk, valami Rita nénivel 'foglalkozásra' is jár, amirôl nem is tudtam, amíg nem mondta el a gyerek...

Az utolsó reményem, hogy a fõnöknô megengedi, hogy 7-re járjak. Szeretnék dolgozni, jobb életet, jobb körülményeket, de ilyenkor olyan nehéz hinni benne.. És az is itt van, hogy azt mondják, mindenki azt kapja, amit megérdemel... Tehát valamit rosszul csinálok, ha minden ilyen elcseszett körülöttünk és nem nagyon találok segítô kezet. És igazából nem magamért, hanem a kicsiért akarok jobb megélhetést. Nem jó ez a helyzet. És az sem, hogy itt lakunk, mert nem érzem õt ide valónak. Mivel tényleg nem bánt senkit, de ôt letámadják, elveszik a kajákát, beleturkálnak a poharába... Az sem zavarja õket, hogy ottvagyok. A 3 éves kislány engem is nekiállt cibálni... Rászólok szépen, és az arcomba nevet... De nem tehetem, hogy lekiabálom vagy valami.. ahhoz nincs jogom. Sajnos ez egy bonyolult helyzet.