Elvárható egy 3,5 évestől?
Kisfiamról van szó, általában rá tudom venni, hogy pakolja el a játékait vagy legalább segítsen nekem összepakolni, de most egy pár napja megszállta valami kisördög és elengedi a füle mellett a kérésem. Sőt az 1 éves kistesójával együtt még direkt elkezdi dobálni a játékokat szanaszét.
Ma délben azzal zsaroltam meg, hogy akkor este nem jöhet le a játszóra, de ez sem érdekelte (tudom hogy nagy sírás lenne majd este, ha tényleg nem jöhetne).
Tudom, hogy tartani kellene most már a szavam, és ha ezzel fenyítettem be, akkor tényleg nem jöhetne este játszózni, de vajon nem túl nagy büntetés ez? Ilyen kicsi gyerektől tényleg elvárható lenne, hogy mindig elpakoljon maga után? Eltúloztam a reakciómat?
3 éves,és mindig ő pakol el.
Ha csak fenyegeted de nem tartod be,azzal semmit nem fogsz elérni.Én mindig azt mondom addig nincs vacsi,míg el nem pakol.Olyan még soha nem volt hogy ne pakoljon el,de ki is tartottam,addig hiába akart enni,nem kapott csak ha elpakolt.Max 10 perc hezitálás volt miatt,sose több.
Az tényleg nem megoldás, hogy csak fenyegetőzöl, és a hisztitől tartva aztán mégsem váltod be. Ezzel csak azt tanulja meg, hogy úgysem mered majd megbüntetni.
Ajánlanám a Szuperdada-féle büntibe rakást, mondjuk ~5-6 percre. Még csak most múlt el 3 éves, nem biztos, hogy össze tudja kötni a délelőtti rendetlenkedést az esté játszótérezéssel - délelőtt még nem érzi a komolyságát a dolognak, este pedig már nem látja át, hogy a délelőtti miatt kapta ezt a büntit.
Esetleg még az lehetne jó módszer, hogy amelyik játékait nem pakolja össze, azokat elveszed. Vegyél elő egy nagy bevásárlótáskát és kezd el bele rakosgatni a játékait. Nyilván ne azzal kezdd, amit a legjobban szeret.
Szerintem elvárható.
Nálunk a kezdetektől az a szabály, így ebbe szokott bele, hogy egyszerre max. 3-4 játék lehet szétrakva (pl. vonatsínek és leogszettem már együtt súrolják a határt :), amivel nem játszunk azt elpakoljuk, mielőtt előszedjük a következőt.
A 4 éves kisfiam szó nélkül pakol, ez a természetes neki (és tőlünk is ezt látja a saját dolgainkkal kapcsolatban).
Amikor pici tipegős volt, akkor együtt elkezdtünk, aztán mindig megdícsértem, egyre többször hagytam, hogy ő egyedül "legyen olyan nagy fiú", hogy önállóan elpakol, mert az nagyon menő stb.
Én nem fenyegetném későbbi programmegvonással (ráadásul a kicisk még nem nagyon tudják elképzelni, hogy mi lesz másnap vagy este stb.)-olyan dololggal szankcionálj, ha muszáj, ami azonnal érezteti a hatását.
Nálunk egyetlen egyszer volt olyan, hogy semmiképpen negm volt hajlandó elpakolni a vonatsíneket (több, mint 5 négyzetméternyi területet kell elképzelni, ami különösen éjjel a wc-re menet okozhatott volna nagy eleséseket...)
Hát akkor odd én előszedtem egy dobozt, mondtam, hogy semmi baj, akkor én elpakolom és elviszem ajándékba olyan kisfiúnak, akinek sajnos nem tudnak venni a szülei és bizony megbecsüli, szereti a játékait. Olyan kisfiúnak, akinek nem kell szólni 100*, hogy elpakoljon, mert tudja, hogy a sötétben ha pisilni kell menni, akkor keresztül lehet esni az építményeken és nem akar megsérülni sem ő, sem a szülei.
Na ez hatott- mondta, hogy inkább elpakol, de ne adjam oda másnak a szeretett játékait.
Egy 3,5 éves már óvodás, meg lehet vele normálisan beszélni mindent. Akkor és ott, amikor a probléma keletkezik, nem majd 10 óra múlva megbüntetni utólag valamiért- azt ők még nem tudják összekapcsolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!