1éves a kisfiam. Rettegek attól, ha rajtam kívül más viszi sétálni, vagy ha más vigyáz rá. Szerintetek ez normális?

Más dolog aggódni é más dolog irreális dolgoktól folyamatosan rettegni.

Az inenzíven kezelt anyukánál teljesen megértem, de alaphelyzetben nem normális dolog.

Itt kapni fogsz anyáktól és szülőktől is választ. Maradj Anya!

Romhányi József: Ki az anya és ki a szülő

"Hogy is magyarázzam csak ezt? Mint mikor azt

mondja az ember állam meg azt mondja haza. A

hazáért élek és halok, az államnak adót fizetek.

Hát így vagyunk valahogy az anyával és a szülővel

is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya

magánjellegű.

Aki a 3. szobából csukott ajtókon át is meghallja,

hogy 6 hetes kislánya sír az az anya. Aki szeretne

azonnal berohanni hozzá és egy kis langyos

tejecskével elcsitítani, azt az ártatlankámat az is

az anya. Aki be is rohan hozzá kibontja, megnézi,

vízteleníti de soron kívül egyetlen korty

anyanektárt sem juttat neki, hanem szigorúan

ragaszkodik az orvosilag előírt étrendhez az már a

szülő.

Aki büszke arra, hogy az ő gyermeke már olyan

nagy kisfiú, hogy idén már az első osztályba

iratkozik az a szülő. De aki az iskola

megnyitásának napján, sírva kíséri el a gyermekét

abba a tiszteletre méltó épületbe, és mikor először

engedi be a többi gyerek közé, úgy érzi, hogy fia

Dániel lenne, aki most lép be az oroszlán

barlangjába az már megint az anya.

Aki kamasz fiát tánciskolába viszi az a szülő. Aki

büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök,

milyen ügyesen teszi már a szépet, ennek vagy

annak a kislánynak az még megint a szülő. De aki

ugyanekkor, nagyokat nyel mert úgy érzi, hogy

most kezdik elszakítani lelkétől lelkedzett

magzatát, és tulajdonképpen legjobban szeretné a

fia táncpartnerét, azt a kacér kis szőke démon

növendéket megpofozni az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből a

rossz. Amely anyós állapot tart mindaddig, míg

meg nem születik az első unoka, és akkor valami

egészen váratlan , meglepő dolog történik. Eltűnik a

szülő és eltűnik az anya, vagy mondjuk inkább a

kettő összeolvad és nagymama lesz belőle. De ez a

nagymama se az anyára nem hasonlít, sem a

szülőre. Annyira nem, hogy állandóan hadilábon áll

mindkettővel. A szülőt ridegnek tartja, az anyát

túlzottnak, és csak egyvalakivel azonosítja magát

teljesen és százszázalékosan: a gyerekkel. Mintha

soha nem lett volna szülő és soha nem lett volna

anya. Mintha így született volna ötven-egynéhány

esztendős korában egyenesen nagymamának."