Ti mit tennétek? Sírva kéri a 7éves gyermekem, hogy ne engedjem az apjának, hogy elvigye.

Azért a belázasodást nem kell rögtön pszichoszomatikusnak venni, miért ne lehetne fatális véletlen, hogy éppen benyelt egy aktuális vírust vagy bacit? Az egy dolog, hogy a stressztől legyengült az immunrendszere, ezért gyorsabban-erősebben kijöhetett rajta. De azért, ha gyerekkoromra visszagondolok, mennyire örültem volna egy olyan képességnek, hogy dolgozatírás reggelén 39 fokos lázat produkáljak :)

Először elhűltem én is, mikor olvastam ezt a felfüggesztettet, de aztán a kommentek végére érve most valahogy úgy érzem, hogy kicsit erős ez a bünti, persze a gyámhatóság most rögtön lecsapott, bezzeg egy konkrét családon belüli erőszak ügyben sokszor csak a vállukat vonogatják. Ahogy ebben az esetben is, hogy miért kell a gyerekre ráerőszakolni a láthatást, ha ő maga nem akarja? Ha az apja tényleg jót akar a gyereknek, megoldhatná, hogy inkább a ti lakóhelyeteken marad (na nem nálatok, de legalább a közelben) pár napig, és ha a gyerek elfogadja, akkor elviszi, ha pedig nem, akkor levonja a tanulságot, és legközelebb gyakrabban tolja oda a képét. Mellesleg telefonon, interneten a mai világban elég könnyű napi kapcsolatot tartani, mi lenne, ha nem hagyná apuka, hogy a gyerek elfelejtse, akkor se, ha tényleg nem tud kéthetente érte jönni?

Nagyon nehéz lehet neked, mert apában 100%-ig ott dolgozik akár a felszínen, akár tudat alatt, hogy biztosan ellene neveled a gyereket, és így nehéz bármiféle józan tanácsot adnod neki, de muszáj lesz valahogy megbirkóznotok egymással és az egymással szembeni ellenérzéseitekkel, mert aki ennek legeslegjobban kárát fogja látni, az a kisfiatok.

Ja és még egy gondolat, a saját tapasztalatom a saját gyerekemmel, bár abszolút más szituációból fakad (hálistennek működő, kétszülős család vagyunk). A kislányomat sokszor viszik a nagynénjei, nagyszülei egy-egy fél napra, esetleg egy-egy ottalvásra, és ezt én is szorgalmazom, de visszaütött, a gyerek borzasztóan ragaszkodik hozzám, sokszor akkor makacsolja meg magát legjobban, hogy nem akar elmenni a mamáékhoz, amikor én hajtogatom neki, hogy ilyen meg olyan jó lesz. Gondolom, tudat alatt azt hiszi, meg akarok tőle szabadulni. Nálad is állhat esetleg ez a háttérben. Lehet, hogy semmi baja apával és az apai nagyszülőkkel, egyszerűen retteg attól, hogy ha te elengeded, akkor már nem is szereted annyira.

Szóval az is megér egy kísérletet, hogy ezt megbeszéld a kisfiaddal, már elég nagy ahhoz, hogy megértse a helyzeteteket, és megnyugodjon egy kicsit.

Végigolvastam.

Van egy szomszédunk, akiknél hasonló a helyzet.

Köteles vagy odaadni a gyereket, és ha nem áll fenn a gyereket veszélyeztető gond, akkor nem is tudsz mit csinálni.

Azért ez nagyon durva, hogy 3 hónap után viszi el 1 hétre, a világ végére...ennek mindenképp utánajárnék, és megpróbálnám "kedves apucival" megértetni, hogy így a gyerek soha nem fogja magát nála biztonságban érezni, és megbízni benne, ha állandóan becsapja, és még csak fel sem hívja a köztes időben, hogy hogy vagy kisfiam, ne haragudj, de most ezért, és ezért nem tudok érted menni... Mindenképp kicsikarnék belőle egy heti 2x-i beszélgetést, hogy meglegyen a kapocs, de hát látom, hogy lepasszolja a nagyihoz is, szóval itt nagy történésre nem lehet számítani...

Próbálj a lelkére hatni, és megértetni vele...

Természetesen betegen nem adnám oda, de a kisfiad már nem olyan kicsi, meg kell értse, hogy el kell mennie(mondjuk az más kérdés, hogy 1 hétre köteles vagy odaadni?? mert 2 nap nem a világ, de 1 hét...) tényleg képes az ember ilyen tüneteket produkálni, ha valamit nem akar, de ez nem tudatos...

Az is a baj, hogy te hiába mondod szavakkal azt, hogy nem neveled ellene, érezni az összes mondatodból, a kisugárzásodból, hogy apa ellen vagy, és a gyerek ezt megérzi..meg KELL változtatnod saját hozzáállásodat, és főképp azt, ahogy érzel a volt férjed iránt, és akkor nem lesz ilyen rossz a srácnak sem.(gondolj arra, amikor még jó volt együtt, és hogy ha ő nincs akkor nincs a kisfiad sem, esetleg ezt el is mondhatod az exnek, hátha akkor az ő hozzáállása is megváltozik, sőt a fiadnak is elmondhatnád)

Ezt biztosan tudom, mert nálunk nem ilyen durván, de ugyanez van anyósommal, és mióta eldöntöttem, hogy megpróbálom őt szeretni, és nézem a jó tulajdonságait is, a gyerekem is elfogadóbb iránta. Előtte olyan sírásokat levert, ha mentünk a nagyihoz, hogy én is bőgtem...

A gyerekeknek olyan radarjuk van a szüleik érzéseire, hogy hihetetlen...

De amúgy összsességében összeszorult a gyomrom ahogy olvastam ezt az egészet...

De ha a gyerek szereti az apját,és kötődik hozzá akkor sem jó neki hetente 300km-ert utaznia,nem hogy így. Nagyon sajnálom a fiad:/

Mindenképpen az apával kell beszélned és megértetned vele,hogy ez így nem lesz jó. Sajnálom,nem tudok jobb tanácsot adni,nem lennék a helyedben.