Más kisgyermeke is ennyire eleven?

Szerintem a vizet, hagyjuk meg a tűzoltóknak. A víz szerintem sokkolja és ezért hat. Ez is a fizikai bántás egy formája.Hisztire tényleg az a legjobb, ha nem figyelsz rá. Írtad, hogy kezd is hatni neki. Ez hosszútávon is működik. A hiszti, mint akarat próba újra és újra előjön, megnézik, meddig lehet elmenni és ezt arra is használják, hogy figyeljünk rájuk. A cipő pakolást, meg majd abbahagyja. Nem tudom van-e helyed, de én amikor kicsim volt, a konyhaszekrény alsó részén, berendeztem neki egy pakolós részt. Teleraktam műanyag dobozokkal, poharakkal, mindenféle "játékkal". Ez nagyon jól lekötötte még dolgoztam. Az alvás meg szerintem a környezet változástól kavarodott meg. Majd rendeződik az is. Tudom nem nagy vígasz, néhány hónap és aludni fog, rendesen. Az meg nagyon jó, hogy viszed magaddal mindenhova. Így is úgy is nagyon nehéz lesz neki, ha meglesz a kistesó. Ám neked, emiatt ne legyen rossz érzésed, hiszen ő ezt érzi rajtad és csak olaj a tűzre. Sokan túléltük már, hogy tesónk született, s hosszútávon ez igenis jó lesz neki. Hiszen lesz méhg egy ember a világon akit szerethet, s aki szereti majd.

S ha meglesz a baba, ő lesz a nagy és ügyes tesója!

Szia!

Hát szerintem nem mindenki gyereke ilyen eleven, legalább is én igy tapasztaltam. A lányom 15 hónapos és egy igazi ördögfióka, a környéken nincs még egy ilyen rossz gyerek. És hogy én rontottam el? Egy áldott jó gyerkőc volt picinek, eljátszott, nézelődött mellettem, mig valamit meg kellett csinálnom. Mióta tudatára ébredt, teljesen kicserélté. Ha valami nem úgy van, ahogy ő azt szeretné, azonnal hisztis orditásba kezdd, na ilyenkor nem foglakozom vele, pár perc és abba hagyja jobb esetben, ha mégsem képes egy órán kezesztül orditani. Ilyenkor már kénytelen vagyok valamit bevetni, na nyakon nem burítom, de óvatosan megmosdatom hideg vízzel, ettől kicsit magához tér.

És nem akarlak szomoritani, de lessz a cipőpakolásnál még rosszabb is. Az enyém felmászik a székre onnan az asztalra, hiába rágom a szájába, hogy nem szabad, annál inkább csinálja, hiába kap ilyenkor büntit, akkor sem érti meg, illetve nem akarja, mert amúgy mindent megért. Hempereg a homokba, belemeri a pelusába, a haját mossa vele, és ha hiszik itt a hitetelenek ha nem ez mind nincs neki megengeve, és minden egyes alkalommal rászólok és elozom onnan, de hiába, falra hányt borsó. És akkor még nem beszéltem a kajánál a hisztiről, ha nem kell neki kivesz a szájából és hozzám vágja, nyakon buritja magát vizzel, mert az jó móka, a kiburult gyümölcslével mossa fel a járólapot, naponta zereszer mászik fel az ülőgarnitúrára és kapcsolgatja az éjjelilámpát és még sorolhatnám. És minden rosszaságot vigyorogva visz véghez. Én már nagyon tanácstalan vagyok. Pedig mi is játszunk, sétálunk, mesélünk, mondókázunk, egyszerüen mindent, ami elterelné a figyelmét de amint abba hagyjuk már folytatja is tovább.

És mindehhez nem alszik éjjel, képes óránként felkelni vigyorogva vagy orditva, ezért persze napközben totál nyűgös, napközben délnél előbb nem alszik el, akkor is csak mésfél órára. Nekem megváltás minden este mikor leteszem aludni. Ilyenkor pár óra nyugi és kezdődik az éjszakai nyűglődés.

Szóval én is készen vagyok, de bizom benne, hogy változik a helyzet.

Addig is Neked is kitartás kedves kérdező!

Mintha én írtam volna a kérdésedet...

Az én fiam is pontosan ugyanezeket csinálja/csinálta. Nálunk is a 14 hónapos kor volt a "csúcs", akkor nagyon-nagyon ki voltam bukva. Mostmár eltelt 2 hónap, azóta valamivel könnyebb vele. Vannak persze nehéz napok: tegnap például az egyik nagyáruházban mindenki hallotta és látta az aktuális - egész termet betöltő - ordítós műsort, ami azzal járt, hogy simán földhöz is vágta magát hiszti közben, és felállni sem volt hajlandó hosszú percekig. Ott feküdt és fetrengett az áruház közepén üvöltve. (Persze elég gyorsan felkaptam azért :-() De szerencsére az ilyen már ritkább, mint régebben.

Egyébként én már megszoktam, hogy mindig úgy néznek rám, mint aki nem neveli a gyerekét. Pedig aki ismer, tudja, hogy a lelkem is kiteszem, hogy igényes nevelést adjak neki és mindenben a legjobbat, leghasznosabbat próbálom neki adni. Úgyhogy már egyáltalán nem érdekel, hogy ki hogy néz rám ilyenkor. Könnyű egy olyan gyereket jónak nevelni, aki csak csendesen eljátszik, nincs egy hangos szava. Nekem meg van egy rettenetesen nehezen kezelhető, de vagány, erős, okos, klassz fiam, aki majd az életben is megállja a helyét, nem fogják mások elnyomni. Én így fogom fel. Most nekem kell "szenvedni" miatta, de mindez az ő érdekében van.

Egyébként én például utálom, amikor mások a következetes neveléssel jönnek, például amikor a gyerekem az asztal tetejére mászik és magából kivetkőzve üvölt. Persze, próbál az ember következetes lenni, hogy: "ne mássz föl az asztal tetejére, stb.", de amikor egymás után 8-szor is felmászik, akkor mit tennének a következetességgel jövő tanácsadók???

- Hideg víz alá tartanák, hogy még jobban bedühödjön és még brutálisabb legyen? Hogy megszokja, hogy erőszakra erőszakkal kell válaszolni?!

- Vagy tudomást sem vennének róla, hogy mit csinál? És ha maradandó sérülést szerez?!

- Szép szóval győznék meg? Szerintetek lehet?!

Kíváncsi lennék rá, ki mit tenne egy olyan helyzetben, amikor a gyereke reggel 6-tól este 11-ig azt csinálja, mint a miénk: felfordítja az egész házat, össze-vissza rohan, pakol, mászik, mindenhol összetöri magát, és negyedóránként ordít valamiért. Idegileg is kimerítő egész nap bírni. Le sem tudom már írni, hogy mik történnek naponta. És el sem tudja képzelni, akinek nem ilyen a gyereke, hogy mekkora erőfeszítés kell ahhoz, hogy egy ilyen típusú kisgyereket jól neveljen az ember.

Szóval nehogy rossz anyának érezd magad! A te helyzeted sokkal nehezebb azokénál, akiknek egy "jó gyerekük" van. Biztos, hogy te is a legjobb nevelést igyekszel megadni neki! Ne foglalkozz másokkal, csak a saját belső gondolataidra hallgass. Én mindig akkor nyugszom meg, amikor saját magamban feldolgozom az aznapi eseményeket és megértem: most nagyon nehéz, de mindennek megvan a maga célja és értelme!

(Bocsánat, ha valakit megsértettem, nem volt szándékos. A hozzászólásom nem irányult egyetlen eddigi válaszoló véleménye ellen sem, csupán az én véleményemet tükrözte.)