Szerintetek mit lehet tenni, egy nagyon eleven, akaratos, és erőszakos 3,5 éves kislánnyal?

Köszönöm szépen, hogy írtatok! Nem, sajnos nem csak alvásnál ilyen, de akkor jön ki a legjobban az akaratossága. Alvás előtt szépen megbeszéljük, ha nem bír aludni nem baj, lehet játszani, csak bent kell maradnia a saját szobájában, mert a tesó is pihenni szeretne. Tudnom, hogy nem szép dolog, de tegnap és ma is picit jobban rávertem a fenekére, a hangom is feljebb emeltem, és lett is alvás. :-(

Kedves utolsó, igen, már bennünk is felmerült a nevelési tanácsadó, egyszerűen úgy érzem, a lányom a figyelem középpontjában szeretne lenni a nap 24 órájában, de én egyszerűen erre már képtelen vagyok. Annyira el vagyok fáradva testileg, lelkileg...

Azt is tudom, hogy többet kellene vele foglalkoznom, és hagyni a házimunkát, de segítségem egyáltalán nincs, férjem reggeltől estig dolgozik, mire hazaér kezdődik a fürdetés.

Én alapból egy nyugodt, és kiegyensúlyozott ember voltam,mindig mosolyogtam... de egy ideje ideges, nyugtalan, görcsös, és mogorva ember lettem:-(Jaj, ne haragudjatok, de most minden kijött belőlem:-(((

Igen, megmondom őszintén én is várom az ovit, mert érzem rajta, hogy kevés már neki a társaságom.

Köszönöm neked is, hogy válaszoltál!

Szia Kedves utolsó!

A lányom fél napot van oviban, megmondom őszintén bíztam abban, hogy majd ott kitombolja magát, de nem így lett.

Ott semmi gond nincsen vele, szót fogad, szinte a legjobbak közé tartozik. Itthon éli ki magát!

Már rájöttünk arra, hogy ő természetileg ilyen (erőszakos, akaratos)sajnos ezt anyóstól örökölte :-( :-)

Kitapasztaltuk, hogy mik a gyenge pontjai, és azok úgy-ahogyan, de hatnak! Persze nem mindig!

(Pl: lefekvés előtt mindig kapnak gumicukrot, ha nem fogad szót, hisztizik, akkor neki nem jár.

Vagy szeretne elmenni a játszótérre, ha szintén nem fogad szót, nem megyünk)

Elég nehéz vele, ha jobban belegondolok, akkor egy éve nem túl sokat változott :-( Én még mindig bízok abban, hogy ő egy nagyon "rossz és eleven" kislány, és szépen idővel kinövi majd.

Nálatok "mi a gond"?

Hát nagyon nehéz, sajnos segíteni nem tudok :-(

Azt biztosan tudom, hogy ha direktbe hisztizik, ha például nem kap meg valamit, akkor abból nem engedek. Próbálok következetes lenni. A lányomnál azt vettem észre, hogy hullámvölgyek vannak, van olyan időszaka, amikor szófogadó, rendes kislány, tényleg akkor nem szólhatok semmit, és van ez a kezelhetetlen időszaka.

Amit próbálok saját magam tenni, hogy bár én belül szétfeszülők az idegtől, de megpróbálom nem kimutatni, hogy ő ebből semmit ne vegyen észre, de nagyon nehéz.

Én már ráhagyom, és amikor lecsillapodott akkor megbeszélem vele,sokszor persze nem tudja megmondani, hogy miért hisztizik, és miért viselkedik így.

Nagyon nem szeretném, hogy ő ilyen legyen, mert elkényeztetve nincsen, így remélem ahogyan majd nő, vele együtt kinövi.Már én is visszavettem a kiabálásból, mert nincsen értelme, csak magam idegelem vele, a fenekére sem csapok, az sem ér semmit....

Nálatok a kisfiad mikor megy majd oviba?

Szóval nem nagyon tudok neked segíteni, csak együtt érezni veled!Sok kitartást, és türelmet kívánok neked!