Miért bűn a mai világban a szigorú nevelés?

Szerintem túl szigorú vagy. És nem azért mert nem hagyod a gyereket a fejedre sz.rni, hanem mert még csak 3 éves. Nem rossz az irány, csak szerintem túl drasztikus. Pl elpakolásnál te is segíts be neki, ketten pakoljatok, nem rögtön kidobod! Szerencsétlen gyerek. Még fingani se fog merni engedély nélkül. Szerintem finomíts a teknikádon, nehogy majd ezzel azt az érzetet keltsd a gyerekben, hogy nem szereted őt.

Az én lányom is majdnem 3 éves, de én minden buliban benne vagyok vele, mégsem egy hisztérika. Nagyon kezelhető, barátságos gyerek. Kicsit engedd jobban gondtalan gyereknek lenni. Mert attól függ milyen az alap jelleme. Ezzel a neveléssel vagy egy maradi vaskalapos figura lesz, vagy lázadni fog még a nemtudommi ellen is. Én soha nem tenném ezt a gyerekemmel. Mégsem sz.rik a fejemre. A tiszteletet és a fegyelmet szigor nélkül is el lehet érni.

Engem így neveltek. Anyám elérte, hogy semmit nem mertem neki elmondani, mert féltem tőle. 10 évesen már pszichológushoz kellett hordani.

Kamaszként pedig minden erőmmel lázadni kezdtem a szülői hatalom ellen: 15 évesen már többször berúgtam, pasiztam, fűvel-fával szexeltem, csak hogy megmutassam, igenis a magam ura vagyok. Anyám próbált még jobban bekeményíteni, ezért inkább többször megszöktem otthonról.

Fiatal felnőttként depressziós voltam, pánikrohamokkal és öngyilkos akartam lenni többször. Hosszú ideig jártam pszichiáterhez.

A mai napig nem bírom elviselni, ha valaki hatalmaskodni próbál felettem, emiatt gyakran váltogattam a munkahelyeimet, mert ha a főnök meg akarta mutatni, hogy ő az úr, felmondtam. A házasságomban is megjelent az agresszió, meg is romlott, válófélben vagyok.

Nem mondom, hogy jaj de pocsék az életem, mert azért a sok terápia hatására viszonylag kiegyensúlyozott felnőtté váltam (bár a napig vannak pánikrohamaim), de azért érzem a "szülői terror" utóhatásait.

Én másképp nevelem a saját gyermekem, észérvekkel és nem vesszővel meg fenyegetéssel - és láss csodát, működik!

Ha annyira fél a "dádá botocskától", akkor el is hiszi, hogy megütnéd vele. Gondolj bele, majd oviban egyszer mikor beszélgetnek, megkérdezi az óvónő, hogy kinek milyenek a szülei, és milyen velük a gyerek kapcsolata. Őmegmajd elmondja, hogy ha nem csinálom amit anya mond, akkor elver a vesszővel. De hiába nem csapsz rá vele 1x sem, a gyerekben az lesz, hogy ha "rossz" lesz, és ez alatt csak az elevenséget értjük, mert egy kisgyerek nem rossz csak eleven, tehát az lesz a kis fejében, hogy nem lehet huncutkodni mert akkor kap a vesszővel, és az óvónő ezt lehet hogy majd el is hiszi, hogy ő kap a vesszővel.

Én ha nem bírok a lányommal, tehát se szép szó, sem bünti nem használ, akkor ráhagyom a dolgokat. Hisztizhet boltban, bankban, utcán bárhol, engem nem zavar egy pillanatig sem, hogy ki lát, ki hall, és ki mit gondol. Volt már ilyenekben részünk, de mindig csak pár percig tartott, addig, amíg rájött, hogy ezzel bizony semmit nem ér el. Én kompromisszumot szoktam vele kötni. Belőled ezt is hiányolom. Nem kötsz vele kompromisszumot, hanem mindig csak sarkalatosan az van, amit te akarsz.