Mikor kell elkezdeni a nevelést? És hogyan értessem meg egy idős dédmamával, hogy ne szóljon bele a nevelésbe?
Előre bocsánatot kérek, de hosszú lesz.
A kislányom 1,5 éves. Már régóta próbálom a jó irányba terelgetni és úgy tűnik megért sok dolgot. Az első szótagokat már mondja és ő is meg tudja értetni magát elég ügyesen. Pl tudja, hogy nem szabad verekedni, karmolni. Legalábbis úgy tűnik. Párszor csinálta, de mondtam, hogy ez fáj nekem és szépen le is szokott róla. Ha néha kicsit bedurvul és megüt, akkor megint mondom, hogy ez nekem fáj, akkor megsimogat és normálisan játszik tovább. Próbálom tanítani, hogy ne legyen irigy és másokkal durva, ne vegye el a játékot erőszakkal stb...
Ma nálunk volt a nagymamám és egész nap csak piszkált, hogy rosszul nevelem a lányomat. Több, mint fél éve folyamatosan csak bánt. Már teljesen kikészíti az idegeimet. Szerinte 3-4 éves kora előtt nem szabad rászólni egy gyerekre. Kérdeztem, hogy ezt honnan vette, azt felelte, hogy beszélt egy gyermekpszichológussal - aki szintén így neveli a sajátját - és ő mondta. Ma is rászóltam a kicsire, erre megint nekem támadt, hogy ne fegyelmezzem, mert nem lesz saját akarata, félénk lesz és még annyira kicsi, hogy úgysem érti. Szerinte az a jó, ha egy gyerek akaratos, bátor és erőszakos, mert így mások nem tudják kihasználni, megverni és elnyomni. Szerinte jó az is, ha irigy és nem adja oda másnak a játékait, mert az az övé és nehogy már más gyerek elrontsa. Én ezt nem így látom. Szeretném, ha a lányom normális lenne, barátságos. Nem szeretném, hogy kiközösítsék majd mindenhonnan, csak mert agresszív és önző. Erre felhozta az én gyerekkoromat, hogy milyen kis "félénk, nyámnyila" voltam. (a szüleim 4 éves koromban elváltak, apám alkoholista volt és a szemem láttára vágta fel részegen az ereit, ja és naponta verte anyámat- szerintem én ezért voltam visszahúzódó kislány) Morgott is, hogy ő szeretett volna engem felnevelni, de anyám sajnos nem engedte, aztán mellékesen megjegyezte, hogy az én lányomat is ő szeretné nevelni, de tudja hogy ez nem lehetséges, mert már öreg (80 éves), de egyszerűen nem tud beletörődni, hogy nem ő dirigál mindenkinek. Én csak néztem nagyokat. Aztán persze sorolta, hogy mi mindent csinálok rosszul, meg annak is én vagyok az oka, hogy rossz evő, mert már 2-3 hónapos korában mindenből kellet volna adni neki, hogy szokja. Bármit mondok, az ellenkezőjét csinálja. Pl: ebéd előtt teletömte túró rudival, aztán értetlenül nézett rám, hogy "alig eszik a kis drága". Ebéd után ismét túró rudival tömte, ébredés után rögtön tejszeletet adott neki, persze gondosan letakarta szalvétával a papírját, nehogy meglássam. (tök hülyének néz) Kértem, hogy a nevén nevezzen minden tárgyat és dolgot, hogy azt tanulja a gyerek, erre ma az asztalnál tanítgatta neki, hogy "papálunk...hamm...egyed a papát..." Már többször elmondtam neki, hogy az apját szokta így hívni, mert nem tudja még kimondani, hogy apa, csak annyit, hogy pa, vagy pa-pa. Nem akarom, hogy összezavarjuk. Délben eszünk levest és nem "papálunk papát". Elmondtam, hogy a disznót disznónak hívjuk (az állatokat képen már meg tudja mutatni) és nem kucukának, a lovat lónak és nem nyihahának, de semmi változás. Mintha a falnak beszélnék. Könyörögtem, hogy ne kézben hurcolja egész nap, mert utána 2 napig küzdök vele, hogy ismét a lábán járjon és ne kapaszkodjon fel rám állandóan. Anyám mindig nyugtat, hogy ne húzzam fel magam, meg már idős, elfelejt dolgokat és szépen magyarázzam el neki, hogy én mit hogyan szeretnék és ne szóljon bele. Tanácsolták páran a családból, hogy ritkábban találkozzunk vele, de nem tehetem meg. Nagyon szereti a dédunokáját és hetente 1-2 alkalommal én főzök, hogy neki ne kelljen az étellel pepecselni (fájnak az ízületei). Nem is értem, hogy miért szól bele a nevelésbe. Neki 2 gyereke van (egy fia és anyám), akiket tizenéves korukban mogyoróvesszővel vert véresre, ha rosszat csináltak. Mindkettő alkohol problémákkal küzd és hát be kell vallani, hogy borzasztó rossz természetük van. Szóval szerintem a nagymamámnak nem kellene nevelési tanácsokat osztogatni, főleg úgy, hogy szó nélkül tűrte, hogy 11-13 éves koromig molesztált engem az élettársa. Szóval rá lehet szólni a 1,5 éves gyerekre? Megérti, vagy nem? Szerintem megérti, de javítsatok ki, ha tévedek. Ti mennyi idősen kezdtétek el a tanítást?
Csak azért mert egy gyerek magyarországon született és magyarul kezdenek hozzá beszélni nem fogja megérteni a szavak jelentését! meg kell azokat tanulni! Ez viszont sok idő!
Tehát szavakkal nem lehet nevelni!
Na meg gondoljunk bele ha a szavaknak bármiféle erejük is lenne, akkor a búnözőket nem börtönbe kellene zárni csak szépen beszélni velük és megjavulnának!
De ugye ez nem így van!
Az emberi kommunikáció 75%-a testbeszéd, 20%-a hang tónusa, és mindössze 5% csak a kimondott szavak jelentése!
Na ezek után próbáljon meg valaki szavakkal gyereket nevelni! nem véletlen, hogy alig 5%-os csak a siker!
Az USA-ban már régőta erősen szorgalmazzák a "ülj le és beszélj a gyerekkel" módszert. Eredménye?
Bűnöző tiszteletet nem ismerő, tanárt, szülőt, nevelőt verő sőt szülőt gyilkoló gyerekek, fiatalok!
Sose voltak felelősségre vonva, maximum csak rájuk szóltak gyerekkorukban, így azt tanulták meg, hogy nekik mindent lehet!
A gyereknevelés három kulcsa a következő és ebben a sorrendben alkalmazandó ahogy írom!
- Feladat
- Fegyelmezés
- jutalmazás
A gyerek számára feladatot kell adni! A feladat lehet a játék a séta, testmozgás a szellemi gyakorlat.
Ez fejleszt, kifáraszt, tanít, képeséget fejleszt.
A gyereket azonnal fegyelmezni kell amint bármilyen viselkedési hibát követ el. a kulcsszó az AONNAL! Nem tíz perccel később, nem igérgetni kell, hogy majd ez lesz meg az lesz, mert mindez a szü,lő gyengeségét mutatja a gyerek felé!
Ne feledjük, hogy még egy felnőtett is, hát még a gyereket 95%-ban az ösztönei irányítják nem a tudata!
Így ösztönösen a gyerek a "falkavezér" pozíció megszerzésére törekszik. Sajnos a legtöbb családban ez sikerül is neki, majd ezt a gyereket nevezik a szülők rossz szófogodatlan gyereknek! Lószart! A szülő volt gyenge és egyszerűen falkataggá vált!
nem szabad félni attól, hogy a gyerek "nem fog szeretni" ha szigorúak vagyunk vele!
De fog! Sőt annál jobban fog ragaszkodni! Ugyanis falkavezérnek lenni felelősségteljes de az evolúció úgy formálta a szocializálódott lényeket, hogy valakinek vezérnek kell lennie! És ha a szülő nem az akkor a geyrek veszi átezt a szerepet! Viszont a megfelelő belső energiával rendelkező következetes és szigorú szülő ideális vezér a gyerek számára így az mellett biztosnágban érzi magát és ragaszkodni fog hozzá!
Jutalmazással lehet a gyerek számára tudatni amikor megfelelően viselkedik. A jutalmazás nem játékvásárlást vagy jégkrém evést jelent!
A jutalmazásnak is azonnal kell történnie nem pedig 10 perccel később vagy igérgetésnek ami csak napokkal később fog bekövetkezni!
Jutalmazás egy ölelés egy kedves szó egy dícséret, egy közös játék a gyerekkel, stb.
Minden más amit pszichológusok írnak az lószar, és használhatatlan!
Ebben jobb ha hiszel nekem!
az első kérdésedre az a válaszom, hogy a gyerek nevelést a gyerek születése előtt 15-20 évvel kell elkezdeni, és akkor jó esetben a fogantatásáig be is fejeződik. Akkor a születése után már nem tennél fel ilyen kérdéseket és nem a felmenőiddel küzdenél ahelyett, hogy jó példa lennél a saját gyerekednek.
Így viszont vallhatsz bármilyen szép elveket, nagy eséllyel a gyereked pszichológusra fog szorulni előbb-utóbb.
Nem tudom, én speciel soha nem értettem azokat a szülőket akik problémát csinálnak abból, ha tanácsokat kapnak a gyerek nevelés terén. (Ezzel nem leírni akarok senkit, nyilván vannak ilyen és olyan eberek.) Szóval nálam az egyik fülemen be a másikon ki elv érvényesül. Meghallgatom, elgondolkodom a dolgokon vagy megfogadom, vagy elvetem esetleg megpróbálkozom vele, vagy bejön vagy se alapon. Ügyet nem csinálok belőle. Nem bosszantom magam feleslegesen. De nyilván alaptermészet függő.
Nyilván a gyerekre rá kell szólni. Viszonylag korán bevezettük, a nem szabad, fáj kifejezéseket. pl.: Szemüveges vagyok, elég korán kezdte tapicskolni az üveget, amikor már tudott fogni folyton levette volna rólam. Szóval szépen kedvesen néhány hónapos korától "rászóltam". Viszont egy kedvező elegyben én is úgy látom, hogy kell némi akaratosság, rátermettség is. Szóval ezen a téren olyan 30 %-ban igazat adok a dédmaminak. Persze nem egyszerű megtalálni az elegyet. Lehet, hogy valójában nem is lehet.
Igazán soha nem gügyögtem a gyerkőcnek, de rá se szóltam senkire amikor ló helyett nyihahát vagy pacit mondott neki. A kicsi fejében össze tudja tenni, hogy mindegyik "megfelelő". Szóval nem aggódtam azért,hogy összezavarjuk vele. Jajj én spec. nagyon szeretem,amikor valaminek elfelejti a nevét de a hangzás megmarad benne és kitalál rá valamit. Sokat nevettünk rajta a párommal. Vannak tárgyak, aminek annyira tetszett a kitalált neve, hogy egyszercsak azt vettük észre, hogy mi is így hívjuk és már a gyerkőc szól ránk, hogy de anyaaaaa nem jól mondod.
Lehet, hogy nem jó ez így. Rám lehet varrni, hogy nem jól nevelem, de okos értelmes, nincs vele baj.
Szóval engedj el minden rossz dolgot a füled mellett és élvezd a gyermek nevelést ne görcsölj rá.
# 2
# 7
Gondoltam rá, hogy ritkítani kellene a találkozások számát, említettem is anyámnak, hogy nem fogunk menni a dédihez, ha nem tartja tiszteletben a kérésemet. Erre ő is jól lecseszett, hogy miért vagyok ilyen, nem megoldás, ha kerülöm. Szerinte ha a mamám olyat csinál, amit én nem szeretnék, akkor szóljak rá. Igen, de ha már megcsinálja és utólag rászólok, csak megrántja a vállát, hogy "ja nem tudtam, hogy nem lehet...akkor majd máskor nem csinálom..." Aztán máskor újra megcsinálja és újból jön a vállrándítás, hogy "nem tudtam".
Kipróbálnám a túró rudi elvételt. Abból a gyerek mit érzékel? Azt, hogy a dédi jó és ad neki finomat, anya meg rossz, amiért elveszi? Vagy ő ezt még nem így fogja fel?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!