Vajon hol van saját elveinknek a határa?

Hűha......

nekem két éves a lányom de se kint se bent egyedül nem lehet cska a szobájába ahol semmit magára nem ránthat eszembe nem jutna otthagyni fél órára se mindig szem elött van...

hátsó ülésen utazok mióta megszületett egyszer vagy kétszer ültem elöl mikor leszaladtunk boltba..

nekem az természetes hogy legyek vele és ha kell azonnal segítsek elölröl hátra nehezen

Magyar vizslánk van sose hagytam öket kettesbe nincs az az isten

macska van azzal játszhat

miota kicsim megszületett reggel hatkor fent vagyok mielött ö felkel és akkor fekszem le ha ö már alszik....

az ilyennek mine gyerek

"kutyaként kezelik"

újra olvastam ...durva hogy átmegy a szomszédba....hogy meri? ezekböl lezsnek a híradások.....

felelőtlen

Elég durva. Amiket leírtál, azokat nem 10 hónaposan kell "véghezvinni" hanem később, amikor már idősebb. Alapvetően nincs gond azzal, hogy egyedül játszásra IS!!! kell szoktatni a gyereket, mert nem jó az, ha a szülei s.ggében lóg, de nem 10 hónaposan, hanem később. 10 hónapos gyereket csak úgy hagynék egyedül a lakásban pár percre, ha beteszem a kiságyba vagy járókába, ahol tudom, hogy nem okozhat semmit. Ha esik-kel, meg kell vigasztani, még a 4,5 évesemet is megvigasztalom, pedig ő már azért nem esik sokat, de előfordul és akkor eltörik a mécses, természetes, hogy megvigasztalom, persze neki már el tudom mondani, hogy máskor figyelj oda jobban. Kutyával semmilyen korban nem hagynám egyedül, amíg gyerek. Hiába van megnevelve a kutya, azt egy kutya sem szereti, ha a bundáját, farkát cibálják, ételét, játékát elveszik, kiszámíthatatlan, hogy mikor támad! Én még a 4,5 éves lányom mellett sem tudok úgy aludni, ha ő már felkelt és kiment a nappaliba, max. pár percet, utána megyek ki én is, bár ő már komoly nagylány, de így is lehet probléma, visszaaludni így nem tudnék.

Én ezekre a szülőkre azt mondanám,hogy felelőtlenek, sajnos addig valóban nem foglalkozik senki ilyesmivel, amíg nem történik baj, pl. a kutya meg nem harapja a gyereket. A gyerkőc azért mosolyog, mert nincs összehasonlítási alapja és végülis neki ez nem rossz, mert önállósodhat, de a szülők ettől még felelőtlenek, mert ezeket a dolgokat később kéne bevezetni és ugye nem is mindent, mert a kutyával kettesben még később sem hagynám. Ja az autós dolog, én most magyaráztam el a 4,5 éves lányomnak, hogy már elég nagy vagy ahhoz, hogy egyedül ülj hátul, anya előre ül, mert ott szeret inkább utazni, nem szeretek a hátsó ülésen. Eddig ott mentem, de most váltottunk. De attól még természetesen tudunk út közben beszélgetni.

Egyetértek veled, de szerintem nem tehetsz semmit. Nem olyan szinten veszélyezteti a gyereket, hogy bármit tehetnél (pl szólsz a védőnőnek, hogy egyedül hagyják a szobájában?). Szerintem egy sokgyerekes családban mindennapos, hogy a gyerekek felügyelet nélkül vannak a ház másik végében. Igaz ott a nagyobb vigyáz a kisebbre... bár nem tudom, ez mire biztosíték.

Ha rokonod vagy nagyon közeli ismerősöd az illető, akkor megpróbálhatod a jó kapcsolat kockáztatásával leültetni egyszer és elmondani az aggodalmaidat, nagyon vigyázva, hogy ne legyél kioktató, mert akkor csak azért se fogja megfogadni, amit mondasz. Ha nem közeli ismerősöd, akkor nem tudom, mit tehetnél.

Az a baj, hogy amíg ne esik baja a gyereknek addig a védőnő sem tud mit tenni :-( Főleg ha idősebb a védőnő, akkor emlékszik arra hogy ezek a dolgok 20-30 éve teljesen átlagosak voltak sajnos :-(

Egyetlen dolgot tartok normálisnak: én is elől ülök a kocsiban. Így a lányom nem lát és elalszik, de ha lát akkor csak sír :-(

Ezeknek nem tud utánajárni a védőnő ezek annyira a család belső dolgai, a kislány szép tiszta jóltáplált rendezett mosolygós és mikor OTT VAN a védőnő vagy a gyámügy nyilván nem fogják magára hagyni a kicsit. Szóval semmi értelme szólni sajnos.

Ezek azok az esetek amik aztán egyszer azzal járnak ami a híradóban szokott lenni hogy magára rántotta/kiesett/megégett/elütötte mert jaj hát csak 1 percre nem figyeltem oda...

és akkor majd bánhatják.

Egyébként én sem állok a gyerekeim fenekében egész nap de állandóan egy légtérben vagyok a 2 kisebbel (1 és 3) a legnagyobbam 6 ő már persze a saját szobájában nyitott ajtónál persze, babázhat, rajzolhat (sőt szegény csak így tud elvonulva mivel a kicsik összerombolják amit épp csinál) de a lakásban SOHA SEMMILYEN körülmények között nem hagyom egyedül őket, egy percre sem. Erre nagyon háklis vagyok.

Ez hogy én reggel tovább aludjak mint ők...kizárt dolog! Pedig 5.5 éve nem aludtam egy éjjelt se át szóval rámférne az alvás.

A 6 évesemre nem bíznám a másik kettőt hogy vigyázzon rájuk mert egyrészt olyan álmodozó típus másrészt még egy 6 éves sem nagy!

Kutyánk nincs, macskánk se. Erről nem tudok nyilatkozni.

De hozzátenném hogy jó pár kisgyerekes család ismerősünk van és igen, vannak akik ennyire önállóságra nevelők (szerintem meg felelőtlenek) hogy a 3 és 4 évesük egyedül játszik kint órákat (és nem, nem látnak rájuk az ablakból) illetve vidáman mesélik hogy ők 10ig alszanak vasárnap a férjével mert a gyerekek tudják hogy olyankor ne zavarjanak (3,4 évesek).

És csak leszaladnak a boltba (kb.10 perc) mert a kicsi (10 hós) úgyis alszik az ágyában, a nagyobb szintén alszik 3 éves) és ÚGYSE JÖN KI a szobájából (és ha igen, és keresi anyát apát akkor mi van???)