Segítség, mert én ezt már nem bírom! Voltatok már így?
Van egy három és fél, és egy 18 hónapos fiam, lassan kikészülök- a kicsi minden dolgon hisztizik, de ezt még talán tolerálom is valamennyire,mert csak most kezdte,próbálom kezelni. A nagy viszont ma kikészített: elaltattam a kicsit délben, 3 évesemet is letettem-de ő az alvás helyett egyfolytában beszél , vihog, játszik,felkeltette az öccsét pedig látszik rajta hogy fáradt,és az oviban aludt is.
Ha csak egy alkalom lenne, kibírom, de az utóbbi időben ez már rendszeres. Sehogy nem tudok rá hatni, büntetés, játékmegvonás, semmi, el vagyok keseredve:-(((
Ez alatt az alvásidő alatt lenne egy kis pihenőm, mert éjszaka nem alszanak jól-éjfétől húszpercenként fennt vannak váltva,hatkor kelnek- és pedig egyre fáradtabb, ingerültebb vagyok, és szar anyának érzem magam, nem tudom mit tegyek. Aki volt hasonló helyzetben, kérem segítsen.:-(
Én úgy oldottam meg az alvásproblémát, hogy a kicsit fektettem le először, majd a nagyobbat a lakás másik pontjában fektettem le. Így nem ébreszti fel. Lassan egy éve nem alszik a saját szobájában. Nem bírtam én sem.
S ha nem akart aludni, vagy legalább csendben lenni, megígértem, hogy egész délután az ágyában kell maradnia, és be is tartottam az ígéretemet. Most ott tartunk, hogy lefekszik és csendben van. Nem zavar, ha nem alszik, csak legyen csendben.
Nekem meg van egy 3,5 meg egy 11 hónaposm s kb. ugaynez. Én már nem szoktam fentakadni, h nem alszik, látom rajta h nagyon fáradt, de még űzi a testvérét, még viháncol, jár keze-lába...
De azt nem értem, h éjféltől hogyhogy fent vannak 20 percenként??? Meg is örülnék, pedig mi is 3an alszunk egy szobában. Azzal kezdj vmit! Tanulják meg hogy éjjel alszunk, ez nem így megy!!!!
mióta ilyen a nagy viselkedése? szerintem féltékeny a tesóra,legalább is az enyém akkor viselkedik így.
az nem világos,hogy nem az oviba alszik a nagyobbik??
a 3,5évesed már elég nagy ahhoz,hogy amikor a pici elaludt oda bújsz hozzá,és elmondod,hogy őt is mennyire szereted,és milyen büszke vagy rá,amikor okosan ügyesen,stb viselkedik. és esetleg rá is kérdezhetsz,hogy:miért miért nem fogadott neked szót,ekkor meg akkor,és hogy ilyenkor mindig elszomorodsz. szóvál:próbálj a lelkére hatni..!!
az én lányom ennél a pontnál nyílt meg,és mondta el,hogy: úgy érzi mindig a tesóval foglalkozom. nem pont ezekkel a szavakkal,de ez volt a lényege.
az alvása is mindig ennyire rossz volt? mert ennyi idősen már nem szabadna ennyiszer felkelnie!
Minden választ köszönök,igen a kicsi velünk alszik,pont ezért,mert ha egy szobában vannak nem hagyják egymást. Most azért van itthon,mert hasmenése volt, és csak hétfőn mehet oviba.Nem tűnik féltékenynek sokszor elmondtam szépen, hogy ha nem fogad szót, anya szomorú-ilyenkor megölel,és mondja, hogy ne-- de ennek ellenére mikor rászólok, csak vihog.
Éjszaka eddig nem így ment, egy időben már csak a kicsi kelt inni, de egy pár hónapja a nagy is beszállt. Ha bemegyek a nagyhoz a kicsi felébred ahogy felkelek mellőle, ha visszaaltatom a nagyot, és kijövök, leülök az ágyra újra fennt van, az utóbbi héten az egyik éjszaka megszámoltam tizenkétszer keltek így. A kicsi közbe felüvölt, hogy inni, odaadom neki, akkor ellöki, és jön egy fél órás balhé, erre felkel a nagy...és ez megy egész éjjel. Én nem értem..
Igen, én is érzem, hogy pont ez miatt vagyok ki, mert sem éjjel, sem nappal nincs kerek fél óra magamra. Tudom, ez most a hattyú halálának hangzik, pedig nem vagyok egy nyámnyila fajta, de ez szó szerint így van.Egész nap megy a nagynak a magyarázás, szerencsére ő egyre jobban leáll a hisztiről, és okosan megérti a dolgokat,a kicsi viszont horror, képes fél órán át üvöltve követni, ha nem jó szögben áll a szemem:-)))
Egyébként tényleg lehet valami a féltékenységben, mert egy pár napja megkért éjjel, hogy feküdjek oda mellé, és így le is nyugodott, csak hát közben kel a kicsi..Sajna az nem megoldható, hogy mindhárman együtt aludjunk, de lehet megpróbálom a kicsit beszoktatni a saját ágyára, és akkor a nagy sem lesz féltékeny. Köszönöm mindenkinek az eddig válaszokat, ha van még ötletetek szívesen veszem:-)))
1,5 év van a gyerekeim között, ez az időszak volt nekem is az, amit nem sírok vissza. Én lefeküdtem velük aludni, de így sem sikerült mindig az alvás, de legalább többszor, mintha csak ők feküdtek volna le külön-külön.
Csak annyit tudok mondani, hogy kitartás, lesz majd vége.
Az enyémek már iskolások, most nagyon jó a kis korkülönbség, szuper az ő testvéri kapcsolatuk is és nekem is velük.
Viszont abban az időszakban amiben épp te vagy én szinte naponta bőgtem és kiborultam. Sz.r anyának éreztem magam, akinek nem is kellett volna szülnie, főleg nem kettőt egymás után. Emellé még sz.r háziasszonynak is éreztem magam, mert a lakás folyton szaladt, kaját anyám küldött sokszor, mert nem tudtam órákig főzőcskézni, a vasalatlant elvitte amikor már dőlt a torony. Emellett sz.r feleségnek is tartottam magam, aki folyton bőg, lepukkant és egy idegbeteg hisztis idióta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!