Kikészültem, minden mentális erőm elhagyott, mit tegyek?

Tudom mire gondolsz, az én lányom is 3 éves és borzasztó anyás és hisztizős. Az is nehezíti az ügyet hogy most született kistestvére. Az ember remegve szeretne jó anya lenni és bizony az érzékeny anyukáknak mint én is nehéz nemet mondani a gyereknek. Amiket leírtál viszont már nem normálisak, nagyon el van kapatva a kisfiad, és úgy látom tudja is hogy ő irányít. Össze kell szedned magad és ha nem akarsz idegösszeroppanást kapni akkor be kell vezetned szabályokat amiket betartasz akkor is ha hisztizik. Nem hogy nem fog tőle sérülni lelkileg, hanem éppen hogy a hasznára válik mert egy 3 éves gyerektől már el lehet várni dolgokat. Ne hagyd hogy kisbabaként viselkedhessen mert már nem az!

Persze nagyon kell őket szeretni, sokat együtt játszani, bevonni amibe csak lehet, dajkálni amikor igénye van rá DE ha föznöd kell akkor fözöl ő vagy nézzen téged vagy segitsen valamiben vagy menjen a szobájába játszani, HA kicsit le akarsz pihenni akkor lepihensz és ő vagy melléd fekszik és alszik, vagy ő is nézegeti a mesekönyvét ha te olvasol vagy a szobájában játszik... stb Ha direkt bepisil akkorHa a boltban valamit akar és nem akarod megvenni neki és ő hisztizni kezd és a figyelmesztetésre nem hagyja abba akkor szépen otthagysz mindent és kiviszed az autóba. Berakod és megmondod neki hogy amig nem nyugszik le és nem kér bocsánatot, nem vásároltok semmit. Ha nem bírod az ordítását akkor te kiszálsz a kocsiból és mellette vársz. A lényeg hogy TE irányíts és próbáld meg nem elveszteni a fejed. Ha rájön hogy nem ér el semmit a viselkedésével akkor abba fogja hagyni.

Tudom nagyon nehéz de nincs más megoldás. Neki fegyelmezésre van szüksége, neked meg arra hogy ne menj idegileg tönkre és képes legyél továbbra is szeretetet adni a fiadnak!

"ert egyszeruen megfogtam, leultettem es semmi szemkontaktus, semmi beszelgetes hanem ahanyszor felallt visszaultettem (legalabb 60-szor es nem tulzok). Igaz 1 oramba telt megpucolni 3 krumplit es 2 repat de azota, csak eleg ha megkerdem, hogy a szeken akar ulni vagy inkabb megvar bent."

Ne haragudj, de ez szörnyen hangzik. elképzelem, ahogy a kisfiad próbál kapcsolatot teremteni veled, te meg mint egy zombi, vagy egy robot rá sem nézel, csak fogod és visszaülteted 60x. És az a diadal, hogy már nem is akar a közeledben lenni, hanem nézi egyedül a szobában a tévét.

Tudom, most én leszek az okoskodó szuperanya, de ha már úgyis ott voltatok együtt a konyhában, miért ne lehetett volna ezt a nagyszerű alkalmat kihasználni egy jó kis beszélgetésre, mikor mutogatod, melyik zöldség milyen, hogy kell pucolni, szeletelni, mit lehet belőle készíteni, hol terem, mi kell a növekedéséhez, hogy ilyen szépen megérjen.....miért nem lehetett volna egy tálat adni neki, hogy az összevágott zöldségdarabokat megmossa....vagy egy kis seprűt adni a kezébe, hogy a lehullott héjakat összeseperje, szemetesbe rakja....stb. Rengeteg tapasztalatot szerzett volna, rengeteg okos dolgot hallott , látott volna tőled, jót beszélgethettetek volna, tartalmasan és hasznosan tölthettétek volna együtt az időt.....ehelyett nagyszerűen rászokattad, hogy nézze mereven a tévét, míg te a konyhában dolgozol. Azaz leszokattad magadról és arról, hoyg a természetes kíváncsiságát, tudásvágyát kielégítse a segítségeddel, közreműködéseddel.

nagyon egyetértek a 23-24es válaszadóval...

10es voltam

de szerintem épp ez az hogy a kérdező kisgyereke MINDEN FIGYELMET megkap és megkövetel mint írja egy szál gyerek mellett a háztartással se boldogul és 2 másodperce nincs magára...és írta hogy elkényeztette mindent megtett megadott neki. Szerintem épp hogy nem arról van szó hogy szegény gyerek csak figyelmet követel...szerintem épp arról van szó hogy NINCSENEK NEKI HATÁROK kijelölve, nincs semmi szigorúság és semmi állj és ne tovább kijelölve! Ezért provokálja szándékosan az anyját és csinál eszméletlen dolgokat. Nem pedig azért mert jaj szegény nincs bevonva a zöldségpucolásba.

Igenis vannak olyan dolgok amiknél álljt kell neki mondani , oké hogy közte dícsérni kell meg az egyszerűbb dolgokba bevonni de minden egyes momentumába hagy ne kelljen már szegény anyukának osztoznia a gyerekkel. Igenis meg kell tanulnia a gyereknek is hogy mindenkinek jár saját pár óra vagy nyugodt elvonulás stb. Neki is. Az anyjának is.

nem mindegy, milyen figyelem, az a figyelem, amiből szerinted mindent meg kap.

Én úgy érzem (biztos, mert sokszor van nálam is így sajnos), hogy csak félig, negyedig van jelen, az pedig nem kielégítő a gyerek számára. Ha leülnek ugyan játszani, de folyton azon jár az agya, hogy be kéne vásárolni, ki kéne takarítani, meg kéne főzni, a gyerekre meg csak rápillant, odahümmög.....akkor hiába van vele, mert se a munkájával nem halad, se a gyerek nem kap elég figyelmet, hiába vannak 5 centire egymástól.

abból azért ne induljon ki senki, hogy egy szigorúságot sosem látott 6,5 éves most normálisan viselkedik.... majd 15 év múlva lesznek következményei a következetlenségnek és a totális engedékenységnek.

Mindenki maga dönti el, hogy neveli a gyerekeit és viseli a következményeit. Jo Frost több száz gyereken, anyukán és családon segített már, tuti színtiszta hülyeségeket beszél...

Ezt nekem címezted? én írtam a 6,5 éves lányomról!

Szigorúságot sosem látott??????!!!! Miről beszélsz?! És milyen jogon?!

Az, hogy nem állítom a sarokba, nem térdepeltetem kukoricára, nem küldöm el magam mellől zombi ábrázattal TV-t bámulni, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincs itthon szigorúság.

Van! De az én szótáramban nincs egyenlőségjel a szigorúság és az idomítás között!

Varázsgömböd van, hogy látod, mi lesz nálunk 15 év múlva?!

Könnyen lehet, hogy az idomított gyerek fog pont magasról tenni 15 év múlva a belévert szabályokra, és alig várja, hogy leléphessen otthonról.