Kikészültem, minden mentális erőm elhagyott, mit tegyek?

Az én kisfiam is októberben lesz 3 éves, tudom, mit érzel! :-) Imádnivaló kis ördögfióka, neki is vannak jó kis műsorai, amikor vörös fejjel üvölt a semmiért, mintha nyúznák (pl. hamarabb értem le a lépcsőn, mint ő).

Bevallom, nekem nem igazán tetszenek a válaszok, amiket eddig kaptál. Kényszeríteni, hogy kérjen bocsánatot, álljon a sarokban....háááát.

Nálunk akkor kell bocsánatot kérni, ha szándékosan fájdalmat okoz. Pl nekimegy a nővérének, és megüti. Akkor kérem (akkor sem kényszerítem), hogy símogassa meg, ahol megütötte, és kérjen bocsánatot tőle.

De miért kell bocsánatot kérni a hisztiért? Azért hisztizik, mert valamiben akadályozva van, mert a nagy felnőttek világában ő még egy kicsi, majdnem tehetetlen, majdnem elveszett gyerek. Aki szereti, ha körülötte forog a világ, hisz egocentrikus világképe van még. Aki a "tegyél le, de maradj biztonságos közelben" korszakot éli, azaz óriási önállósulási vágya van, mindent szeretne, és nehezen látja e, ha valamire nem képes, pedig mindenáron ő akarja megcsinálni. És szeretne minél inkább függetlenedni, de ha anya eltűnik, akkor összeomlik a világ!

Ő a pillanatban él, és azok a kis hülyeségek, amik miatt óriási hisztiben tör ki, neki igenis óriási problémák. Valahol ezt kellene megértenünk, hogy kezelni tudjuk ezeket a helyzeteket. Tudom, hogy nagyon nehéz, főleg, ha már amúgy is ki vagyok készülve....de próbálom az ő szemszögéből nézni a dolgokat, ez néha segít, könnyebb lesz nekem is.

Szóval nem értem, miért kellene bocsánatot kérni egy szimpla hisztiért? Mert belegázolt a lelkivilágomba? Vagy mert felbosszantott? Vagy mert kínos helyzetbe hozott a szomszédok előtt? Ezt még a felnőttek sem látják be, nemhogy egy 2-3 éves kisgyerek. Lehet, megteszi, de fogalma sincs, miért kért bocsánatot, vagy mit is jelent ez az egész.

Ami titeket illet....

- bepisil, és nevetve újságolja neked....ez egyértelmű figyelemfelhívás, hogy foglalkozz vele. Tudja, hogy nem fogsz neki örülni, de a negatív figyelem is figyelem, fő, hogy akkor csak rá fogsz koncentrálni.

- hív mesét nézni...... ez szintén azt jelenti, hogy anya, legyél velem, szükségem van rád, legyen közös élményünk!

- földön fetrengve ordít.....hát igen, dackorszak, elmúlik majd. Várj pár pillanatot, míg a csúcson van a hiszti, aztán nyalábold fel, beszélj hozzá csendes, megnyugtató hangon, tereld el a figyelmét, hagyjátok el a helyszínt mielőbb. Nem a "nézőközönség" miatt, hanem, hogy az inger, ami kiváltotta a hisztit, megszűnjön.

Mindig lesznek, akik megszólnak, hogy üvölt a gyereked, milyen anya vagy. A csapat másik (nagyobbik) fele, pedig együtt fog érezni veled, mert van saját gyereke, és pontosan tudja, milyen borzasztó tehetetlen érzés, amit épp akkor megélsz. Amíg nem volt gyerekem, és fetrengve üvöltő gyereket láttam, akkor mindig a gyereket sajnáltam, milyen szörnyű lehet neki..........mióta van két gyerekem, azóta a szülőt is sajnálom, mert tudom, milyen érzés, mikor én vagyok a helyében. Ne aggódj emiatt, söprögessen mindenki a saját portája előtt!

Én azért vagyok bizakodó a jövőt illetően, mert a most 6,5 éves lányom is pont ilyen szörnyen kiszámíthatatlan viselkedésű volt ennyi idősen, és ezekkel a módszerekkel (nem büntettem, nem kényszerítettem, hanem próbáltam megérteni, megnyugtatni, támasza voltam nem parancsnoka...stb.) megmaradt benne irántam a bizalom, és kb 2 éve nyoma sincs már az ilyen kiborulós hisztiknek. Nyugodt, kiegyensúlyozott nagylány lett belőle.

Így amikor a fiamon tör ki a "nyavalya", azzal nyugtatom magam, nála is el fog múlni, kitartás! :-)

Ami nálatok még fontos lehet (nálunk is az, és tényleg nagy szükség van rá), hogy legyen egy segítőd, akinek kicsit "odaadhatod", mikor már nagyon ki vagy borulva. Szüleid, férjed szülei, testvéred, sógornőd, barátnőd, szomszédod....valaki csak van, akire időnként egy fél órára, órára rá tudod bízni. Nem napi, heti rendszerességgel, hanem néha, amikor ki kell eresztened a gőzt. Én ilyenkor elmegyek biciklizni fél órát, vagy gyorsan kitakarítok....így vezetem le a feszültséget, hogy ne a gyerekeimen kelljen).

Én a soraidból úgy érzem, hogy nagyon elfáradtál, mert minden rád maradt. Én sem tudok leülni jókedvűen játszani, ha fut a ház, nekem csak akkor van lelki békém, ha rendben van a környezetem fizikai értelemben is. Tehát nagyjából rend és tisztaság van. Próbáld úgy csoportosítani az időd, hogy a nagyját meg tudd csinálni, amikor alszik, vagy hétvégén apával van a kisfiad, hogy a vele töltött időt csak rá tudd fordítani, tehát olyankor teljesen oda tudd magad adni, ne a házimunka járjon a fejedben. Így ő is elégedettebb lesz, mert érzi, hogy anya csak az övé! :-)

Igaz az en kisfiam meg nincs 3 eves (31 honapos) de nallunk az valt be, hogy nem veszek rolla tudomast. Tudom "szornyen" hangzik de ha buntettem, megszidtam, szepen elmagyaraztam nem mukodott. Ugyan ugy csinalta. Nallunk pl. a reggeli szetdoballasa volt a slager amig en elkeszultem (melo+bolcsi). Oszinten szolva nagyon ki tudtam keszulni mikor arra mentem be a konyhaba, hogy a rantotta fele a foldon meg a falon... :( Ez csak egy pelda a sok kozul, hogy jobban megertsd. Hiaba buntettem miatta vagy magyaraztam el szepen nem hasznlat. Akkor jottem ra, hogy figyelem felkeltes. Tehat egy kisgyereket nem erdekli mi a kovetkezmenye ha felkelti vele a fegyelmed. Tudjak ok jol, hogy nem szabad, a gyerkek nem hulyek (bocs a kifejezesert) de amennyiben megkapjak azt amire szukseguk van akkor megcsinaljak ha kell 100-szor is akkar mi is legyen a kovetkezmenye. Ha rafigyelsz akkor nem erdekli oket, hogy eppen kiablasz vagy holt nyugodt vagy. Talan nagyobb korban igen de ennyi idosen nem. Ezert nallam az valt be, hogy mikor meglattam szomoru lettem, elmondtam, hogy ez mennyire bant es elkezdtem feltakaritani a szetszort kajat de nem figyeltem ra, nem erdekelt mit mondott csak pakoltam, semmi szemkontaktus nelkul. Ezt 3-szor kellett vegicsinalnom es a 4-dik reggelen csoda tortent, mar nem dobalta szet, mert minek ha en semmit nem ragalok ra. Hirtelen felesleges lett. Mesenezesnel vagy ha dolgom van, elmondom neki, hogy most nem tudok menni, de majd ahogy vegzek bemegyek. Ha nem erti meg akkor, ilyen esetben nallunk meg szokott mukodni, az ha valasztas ele allitom: "Megvarhatod anyat a konyhaban es ulsz a szeken vagy bemehetsz jatszani es meset nezni." Altalabna a masodik verziot valasztja mert egyszer kenytelen volt vegignezni engem a szekbol es soha tobbet. :) Mert egyszeruen megfogtam, leultettem es semmi szemkontaktus, semmi beszelgetes hanem ahanyszor felallt visszaultettem (legalabb 60-szor es nem tulzok). Igaz 1 oramba telt megpucolni 3 krumplit es 2 repat de azota, csak eleg ha megkerdem, hogy a szeken akar ulni vagy inkabb megvar bent.

A lenyeg, hogy megertsek, hogy a dolgoknak kovetkemenyuk van es nem mindig a kiabalas vagy a fenkere csapas (senkit nem gyanusitok,csak egy pelda) a kovetkezmeny mert akkor nem tudnak kulombseget tenni rossz es rosszabb kozott. A kovetkemenyekkel mindik ok jarnak rosszul es nem anya borul ki!!! De van valasztasi lehetoseguk mielott rosszul jarnanak. A sarokba allitas olyan buntete sekre jo ami nemfigyelemfelhivas miatt tortenik. Rengeteg ilyen van es Jo is ezeket alkalmazza. A kiabalas jo megoldas veszelyhelyzetek eseteben, hogy megtorpanjon. A figyelemeltereles jo hiszti megelozesenek. Nallunk jatszaskor is ki szokott borulni a bili ha pl, feldol a torony amit epitett vagy eppen nem ugy sikerul valami ahogy elkepzelte. Ilyenkor tudom, hogy jon a hiszti igy megszoktam, gyorsan elozni es megkerdem tolle, hogy: "anya segitsen felepiteni vagy jatszunk inkabb valami massal?" Ha az uton nem akar jonni akkor kitalalom, hogy: "gyujtsunk kavicsokat vagy inkabb falevelek hazafele menet?" "Menjuk a parkon keresztul es megnezzuk a mokusokat vagy menjuk az jardan es nezzuk a kocsikat?" Igy eszebe nem jutott meg soha, hogy hisztizve kelljen elhozni valahonnan. Mert egybol a kerdesre koncentral es arra, hogy mit csinaljunk. A valasztas ele alltias nagyon jo modszer. Pl lehet reggel ruhakivalsztas ha nem szeret oltozkodni "melyik polot szeretned felvenni, a pirosat vagy a keket?".

Persze lehet, hogy gyerekfuggo is a dolog es nem allitom, hogy mindenkinel bevallik csak megosztottam, hogy nallunk ezkek be szoktak jonni.