Régimódi vagyok, mert én magam nevelem a két kisgyerekemet, és nem a nagymamára, egy rokonra, vagy a bébisintérre bízom?

Én voltam az "inkább nem dolgozom..."

Kicsit rosszul fogalmaztam, dolgozom, itthon, mert vállalkozásunk van. De abból is megélünk amit apa keres-szerencsére.

Még van ilyen is-ki tudja meddig, de van.

Dolgoztam máshol-de onnan kirúgtak mert a fiam beteg lett (4 órás munkám volt, így nem kellett a napközi).

Most meg már nem is tudnám napközibe adni mert beteg lett, és az étkeztetését az iskola nem tudja megoldani...

Így marad még egy darabig az itthon lét (most amúgy is, a baba miatt).

En babysitter vagyok. 8 ev gyakorlattal, mondhatom szinte profi vagyok.

Egyaltalan nem elitelendo amit erzel. Az a szomoru, ha valaki azert alkalmaz valakit mert nem akar a gyerekevel lenni es inkabb fizet csak ne kelljen elviselni a kisembert aki tulkepp nem is kerte az eletet.

En eldontottem anno, hogy csakis annak dolgozom, akinek valoban szuksege van ram.

A csalad ahol 2 es fel eve vagyok nagyon szamit ram. Mindenkinek gyereknek es szulonek egyarant en vagyok a biztos pont. Imadom a sracokat es a szulok halasak a szeretetert amit adok. Tisztaban vannak azzal, miutan heti 5 napot ott "elek" nalluk napi 9-10 oraban, hogy neha nekem is kell egy kis nyugi.

En sokaig feltem attol, ha sracom lesz nekem is hogyan fogom elviselni mert mar annyira el vagyok neha faradva es alig varok egy felnott szajabol elhangzott normalis szot....

Nem gondolod rosszul.

Azok szegyelljek magukat akik elitelnek teged. Egy 2 es fel eves es egy 5 honapos gyermek mellett az embernek egyedul egy normalis magara koltheto perce nincsen ha becsuletesen odafigyel.