Régimódi vagyok, mert én magam nevelem a két kisgyerekemet, és nem a nagymamára, egy rokonra, vagy a bébisintérre bízom?

Szia!

Szerintem nem te gondolod rosszul.Én is ezen a véleményen vagyok.És nagyon is elítélem azokat a nőket,akik állandóan lerázzák magukról a kisgyerekeiket,mondván hogy igenis nekik is joguk van kikapcsolódni,tanulni..stb...

Én úgy gondolom,hogy a gyerekeinket mi akartuk,mi vállaltuk,és nem ők minket.És igenis kötelességünk kielégíteni az igényeiket nekünk mint az anyjuknak,és nem a nagymamáknak,vagy a bébiszitternek.Egy kisgyerek életében nagyon fontos az első életév,hogy mennyire szoros kapcsolatot tud kialakítani az édesanyjával.Amelyiket mindig lerázza az anyja,és nem alakulhat ki a gyerekben a bizalom a kötődés felé,annak lesznek később lelki problémái,és nem annak aki állandóan az anyján csüng.

Mert szerintem kicsi korban ez teljesen normális.

Én a 3-ik babámat várom,és nem szoktam őket másra bízni,ha én is lehetek velük.A fiam nagyobb már,és semmi gond nem volt sem az oviba szoktatással,sem pedig semmilyen beilleszkedési gondjai nem voltak soha.Nagyon könnyen beilleszkedik bármilyen társaságba,közvetlen kedves gyerek.Pedig 1,5 éves koráig még 1 órára sem bíztam másra,és a lányomat sem.És ha nem muszáj,a kicsit sem fogom.Nekem is ugyanolyan igényem velük lenni,mint nekik velem.Hisz ezért szültem őket,és nem azért,hogy a mama vagy a bölcsőde nevelje fel.Szerintem a gyerek igényeihez kell alkalmazkodni,és ha nem szeret kicsi korában másokkal lenni,nem kell erőltetni.Ahogy nő,úgy is változnak az igényei,érdekli majd mások társasága is.MI mindennap járunk társaságba,ahol hasonló korú gyerekekkel játszhatnak,vagy hozzánk jönnek.

Boldog babázást,és szerintem nagyon jó anya vagy.

Szia! Nem vagy régimódi. De valóban ma már ebből kezd divat lenni.

Azonban van akinek kényszerűségből kell mondjuk gyed után visszamennie dolgozni és bölcsibe megy a gyerek, mert muszály. Vannak akik tanulnak a gyed alatt, nem kell őket elítélni, nekem minden tiszteletem az övék, mert egyátalán nem könnyű. Nekem még nem volt gyermekem, amikor levelezőn diplomáztam és így is nagyon nehéz volt.

Jó, ha ők töltik ki az ember napjait, de azért szerintem kell egy-egy nap havonta, vagy két hetente, amikor a férjemmel elmegyünk valahova, ahol csak ketten vagyunk, erre nekünk mindkettönknak szüksége van, egy vacsi, vagy egy színház nyugodtan belefér! Mondjuk nyaralni soha el nem mennék a gyerekeim nélkül!

Szerintem azért meg kell találni az egészséges egyensúlyt.

Hiszen, a gyerekednek is jó az ha kicsit másokkal van-nem hiszem hogy 1-2 alkalommal el lehet "cseszni" egy gyereket.

Nem szabad rájuktelepedni, mert bizony eljön a nap amikor "elkell" vállni-és akko nehéz lesz, nagyon nehéz.

Most gondolhatod, hogy milyen vagyok-de nem.

Nekem is van egy 8 éves fiam, alig volt még távol tőlem-mert én is úgy gondolom, magamnak szültem, nem másnak.

De, jártam mellette suliba, mert muszáj volt, kettőbe is (akkor még Ő is kicsi volt).

Ill. néha elvitte a mami, hiszen ez az egészséges. Azért vanna a nagyik, hogy velük is legyen.

Idegenre még sosem biztam, és nem is szerepel a terveim között..., hozzuk visszük a suliból. Inkább nem dolgozok, csak ne kelljen napközibe járnia, stb.

Viszont, holnap elviszi a mami-kb. 1 hétre-és én már ma majdnem sírtam.

De kedden szülök (elvileg), így neki és nekem is ez a legjobb. Ő kifejezetten örül, hogy utazhat, mamival lehet...

Szerintem nem rossz az, ha néha nem otthon van, mindig a szoknyánk alatt a gyerek.

Kell egy kis más is az egészséges fejlődéshez.