Szeretném kérni a tanácsotokat teljesen el vagyok keseredve! Csődöt mondtam a gyereknevelésben?

Kislányom novemberben lesz három éves, még egy szót sem szól, próbáltam a szobatisztaságot is ez sem megy nála, nem zavarja ha bepisil és az sem ha bekakil! Régóta szerettünk volna babát a férjemmel, több évre rá sikerült, a terhességemmel gondok voltak vastag tarkóredő miatt, mindenféle genetikai vizsgálatra kellett mennem, amik jó értékeket mutattak. Megszületett betöltött negyven hétre+ 5 napra. közel négy kilóval, akkor hazahoztuk a kórházból sokat szenvedtünk vele mindig rövid 10 perces alvásai voltak, nem aludt ennél többet, három hónapos volt mikor megtudtuk ismét babát várunk, 11 hónaposan pár szót mondott, és úgy néz ki elfelejtett beszélni, másfél évesen ment egyedül magától, a kishúgi teljesen más nyugodt természetű, beszél, pedig másfél éves, de a nagylány megtámadja a picit folyton erősen beleharap csipkedi, síkogat, nagyon nehéz vele, fel mászik magas helyekre egy percre nem lehet magára hagyni, viszont mindent megért, felismeri az állatokat a könyvben, mindent megmutat! Nappal nem alszik, nem tudom, hogy bírja éjjel van, hogy kettőig fent van, kimerítő, férjem 2 órákat alszik, nem tudjuk mit csináljunk, vele, van egy kiskutyánk abba is folyton beleharap, van, hogy belém is, többször vittem el a doktornőhöz, védönőhöz, de azt mondják minden rendbe vele csupán féltékeny, és majd az óvodában beszélni, fog, végső elkeseredésembe írok ide, nagyon várom a tanácsokat, mert kimerültem! A játékok nagyon nem kötik le olyanhoz nyúl amihez nem szabad, van egy kis babakocsija órákon át elfutkározik vele, olyan magának való, ha mondom neki figyeljen rám, úgy csinál, mintha meg sem hallaná, egyébként hall rendesen, pár napja észleltem nézegetett fel a tetőnkre a kémény felé, hangosan nevetett fel, és másnap is oda ment és újra ez történt! Nehéz mert egyedül vagyok a két picivel itthon reggeltől estig, és semmit nem lehet tőlük csinálni.