Érezted már úgy, hogy csődöt mondtál a gyereknevelésben?

Igen. Éreztem már úgy, elég sokszor. Amikor a szemembe hazudik, amikor a kisebb a földön fetrengve visít, amikor csakazértis az övék az utolsó szó.

Máskor meg büszke vagyok, és azt gondolom, hogy csak nekem lehetnek ilyen szuper gyerekeim.

Igen, én konkrétan úgy érzem a gyerek előtt jobb volt, és ők tették tönkre az életemet. Néha gyűlölöm őket. De az esetek 90%-ban szeretem őket, és az esetek 100%-ban munkál bennem a felelősségtudat, hogy boldog, életképes embereket kell nevelnem belőlük.

Nagyon nehéz. Sokat olvasok szakkönyveket, próbálom alkalmazni a módszereket, járok pszichológushoz tanácsokért, minden nap foglalkozom velük, sétálunk, játszóterezünk, barkácsolunk, beszélgetünk.

De halálosan fáradt vagyok, bagyon gyakran érzem úgy, hogy rengeteget fektetek bele és nem látszik. Sokszor kudarcként élem meg a gyerekmeknevelést, ami duplán rossz, mert miattuk szűnt meg a munkám (2hét munka, 2 hét betegszabi) és teljesen el vagyok szigetelve a felnőtt élettől. Ilyenkor eltőlt a gyűlölet és a keserűség és visszakívánom a régi életemet, amikor ugyan heti 50 órákat dolgoztam, de mégis volt időm tanulni, sportolni, a szerelmemmel lenni, barátokkal lógni, volt pénzem magamra. Most ebből semmi sincs, csak a nagy öröm, hogy van gyerekem...