Szeretném kérni a tanácsotokat teljesen el vagyok keseredve! Csődöt mondtam a gyereknevelésben?

Nem akarlak megbántani, de nem maradhatott valami károsodás? azon kívül kicsit olyan mintha "gonoszka" is lenne mármint ez a kaki dolog és nevet rajta mikor tudja hogy téged idegesít vele... szerintem is szakember kell, illetve mindenekelőtt nem nem mondtál csődöt mint anya, gyereknevelésbe csak baromira elfáradtál...

Keress szakembert mielőtt kikészültök mindannyian...

utolsó vagyok tényleg nem bántani akartalak...

Az tény hogy borzalmasan kicsi a korkülönbség...

szinte mintha ikreid lennének:)

nemcsoda hogy ki vagy, valami segítséget mindenképp szerezz akár a gyereknek akár magadnak takinénit vagy valami, mert ezt nem lehet csinálni...

Gyermekpszichológus-ról lebeszélnélek,meg a tanácsadóról is.

A kettesben töltött idő lenne az "orvosság".

Szia!

Először is kérdezném, hogy van-e meghatározott "időbeosztásod" egy napra, tehát mikor kelnek fel hivatalosan a picik, mikor reggeliznek, mikor játszanak veled, mikor nasiznak, mikor van napközbeni alvás és mennyi ideig tart, apa mennyire veszi ki a részét a házimunkából, gyereknevelésőbl, és mennyi időtök jut egymásra.

Be kéne osztani a napodat, hogy pl reggel héttől este kilencig mikor mit csinálsz. Pl kéne délelőtt másfél óra, délután másfél óra, amikor te játszol a gyerekekkel és nem hagyod őket szabadon lófrálni, hogy saját magukat kössék le, mert az veszélyes lehet. Tehát kéne velük játszani, méghozzá olyan játkot, ahol szerepeket tudnak cserélni (pl bevásárlósdi), hogy megtanuljanak osztozkodni a játékokon.

Mivel a nagyobb mindent megért, így azt is megérti, ha rossz volt, de hiába magyarázod el neki, hogy nem szabad, ha utána nincs semmi következménye. Tehát rendszeresíteni kéne egy büntisarkot/széket/szőnyeget/szobát, ahol magára hagyod 3 percre, hogy gondolkodjon. Persze előtte figyelmeztetni kell, hogy pl "nem szabad beleharapni anyába, ha nem fogadsz szót més a büntibe!" és ha továbbra is csinálja, akkor odavinni a büntibe, leguggolva megmondani, hogy miért kapja a büntit és ott hagyni 3 percre (mivel 3 éves). Aztán ha a bünti letelt, leguggolva hozzá elmagyarázni, hogy miért volt büntiben és bocsánatot kell kérnie anyától/apától/tesótól/egyéb "áldozattól". Ha ezt megtette szépen, nyugodtan, akkor ölelés és mehet játszani. Viszont következetesen el kell vele ezt játszani, főleg ha nem akar ott maradni, akkor igen is vissza kell őt vinni, egy szó nélkül, és egészen addig ismételni, amíg végre meg nem érti, hogy ott kell maradnia a bünti végéig.

Akkor fog rád figyelni, ha leguggolsz hozzá, és nem az égből prédikálsz neki, szemkontaktus kell, nem pedig, testi kontaktus (pl rángatás), persze meg kell fogni és odafordítani magadhoz, de mindezt úgy, hogy egy szintben legyetek.

A beszéd pedig az oviban elő fog jönni, azzal nem kell törődnöd, egyszerűen nem érzi igényét annak, hogy kommunikáljon veled.

Remélem tudtam segíteni.

Akinek nem tetszik a technika (ami egyébként beválik) nyugodtan pontozzon le. Már megszoktam... :)

A nyaki redőnek a problémához semmi köze. Akik ilyen hülyeséget írkálnak, azoknak fogalmuk sincs miről van szó. Az én fiamnak is 4.1 mm-es nyaki redője volt, ami lehet genetikai rendellenesség, másrészt esetleg szívprobléma kísérőjelensége. Ha mindkettőt kizárták, akkor ezt el is lehet felejteni.

De: Írod, hogy "elfelejtett beszélni", "harap", "sikongat", "magas helyekre mászik", "nem alszik", "játékok nem kötik le", "magának való", nem figyel rád, furcsa dolgai vannak. Ezek autisztikus vonásoknak tűnnek. Szóval szerintem minél hamarabb keressetek fel nevelési tanácsadót, menjetek el szakértői bizottsághoz, mert szerintem ezzel egyedül nem fogtok tudni megbírkózni.