Büntessek vagy ne büntessek?

Még valami: nekem azért is tetszik ez a módszer, mert bárhol alkalmazható: a kertben ugyanúgy, mint a játszótéren vagy a mamánál. Nálunk az első alkalomnál volt sírás, és vagy 15x vissza kellett ültetnem a kisfiamat, ezért nem is tudtam otthagyni. Mégis legközelebb már csak oda kellett vezetni és zokszó nélkül végigülte a 2 percet...

Amúgy az okok feltárása is mindig nagyon fontos. Ha a kisfiam fáradt, éhes, szomjas, fáj valamije, tele van a pelus vagy nem kap elég figyelmet, és ezért rosszalkodik, igyekszem orvosolni a problémát. A büntis módszert csak akkor alkalmazzuk, ha tudatosan feszegeti a határokat, nem fogad szót, bánt másokat, vagy veszélyes dolgot csinál. Sosem alkalmazom evéssel, alvással kapcsolatban.

Tudod ezért érdemes megnézni a Szuperdadust. Ott kitér olyan részletekre, hogy a bocsánatkérést akkor fogadjuk el (nagyobbacska gyereknél), ha látjuk, hogy szívből jön. Foghegyről odavetett vagy dühös "bocsánat" nem elég! Kisebb gyereknél pedig szerintem is jobb, ha elismételi, hogy pl. "nem pofozkodok".

A szülő nyilván érzi, hogy mikor gondolja komolyan a gyereke a bocsánatkérést. Ha makacs és nem akar szépen bocsánatot kérni és kibékülni, nyugodtan maradhat még büntiben, hogy gondolkodjon.

Egyébként a módszert 2-6 éves gyerekekhez javasolja, ennél nagyobbaknál már nem igazán működik.