Büntessek vagy ne büntessek?

De a nagyobbal már tudsz kommunikálni, értelmesebben magyarázni, stb., vagy nem? Te hogyan tartod kordában 3,5 évesedet?

kérdés a 11-es hozzászólásra reagál

Szerintem mindenki maga tudja, hogy mivel lehet hatni a saját gyerekére. A büntetés teljes hiánya ugyanolyan káros, mint a túlzott (akár fizikai, akár lelki) büntetés és szigorúság.

A cikkben írt módszer működik sok esetben, de nem mindig. Én is kipróbáltam sok mindent a kisfiamnál 1 éves kora óta, pl. arra én is rájöttem, hogy nála a kézre vagy fenékre csapás semmit sem ér. Volt, hogy annyira kiborított, hogy még órákkal később is el-elsírtam magam.

Nálunk a Jo Frost-féle büntilépcső (kb. 20 hónapos korától) maximálisan bevált, én sem hittem volna. Nagyon ritkán kell csak alkalmaznunk, az esetek többségében elég a figyelmeztetés. Kisfiam is nyakig benne van a dackorszakban (most 2 éves), de amióta ezt bevezettük, sokkal kiegyensúlyozottabb ő is, mi is.

A magyarázat is sokszor beválik nálunk, de amikor szándékosan provokál vagy bánt (karmol, üt stb.) valakit, mert kiváncsi a reakcióra, akkor hiába magyarázom el neki százszor, hogy ez csúnya dolog, nem érti (vagy úgy csinál, mintha nem értené). Sőt sokszor úgy csinál, mintha nem hallana, és ugyanúgy folytatja.

A büntiszék (-lépcső, akármi) szerintem az egyik leghumánusabb fegyelmezési mód, hiszen nem kell megütni a kisgyereket, kiabálni sem, ott lehetek körülötte csak éppen 2 percig nem beszélek hozzá, ha feláll, visszaültetem, ennyi. Utána elmagyarázom neki még egyszer, miért volt rá szükség, puszi, ölelés és minden megy tovább.

Leírom a módszert. Érdemes elolvasni Jo Frost valamelyik könyvét, én speciel a Supernanny sorozat jópár részét megnéztem a neten, sajna csak angolul vannak fent.

A büntilépcső lényege: ha a gyerek rosszat tesz, először figyelmeztetjük, első alkalommal elmagyarázzuk neki azt is, hogy ha folytatja, amit csinál, x percig a büntilépcsőn kell ülnie. De lehet ez büntisarok, büntifotel, büntiszőnyeg, tulképpen bármilyen hely, ahol nincs semmi érdekes. Nem kell bezárni, szobájába küldeni, legjobb egy unalmas sarok, alsó lépcsőfok, és üljön le ott.

A gyerekhez mindig úgy kell beszélni, hogy leguggolsz hozzá, fontos a szemkontaktus elérése, hogy tényleg odafigyeljen.

Ha figyelmeztetés ellenére nem fogad szót, rögtön viheted a büntihelyre. Leülteted, mondod neki, hogy "nem fogadtál szót, ezért most x percig itt kell ülnöd, amíg érted nem jövök". Ha feláll, szó nélkül visszaülteted, a bünti alatt nincs játék, tévénézés, beszélgetés - ha ő szól is hozzád, ne reagálj rá. Ha letelt az idő, odamész, leguggolsz hozzá, szemkontaktus, elmagyarázod neki, miért tetted büntibe, úgy, hogy meg is értse. Utána (ha már tudja, mit jelent) kérjen bocsánatot, majd adjon neked puszit, te is puszild meg, öleld át (feszültségoldás). És mehet mindenki a dolgára, harag nélkül.

Ha feláll a büntiből, újraindul az x perc (életévenként 1 perc általában bőven elég).