Tegeződés vagy magázódás? A ti környezetetekben ez hogyan működik?

Mi olyan körökben mozgunk, ahol mindenki a tegeződést részesíti előnyben. Pl mi felnőttek: férjeméknél többször van egy éven céges rendezvény, és ott mindenki tegez mindenkit kortól, nemtől és beosztástól függetlenül. A 3,5 éves fiamnak is mondják, hogy nem bácsi és néni.

Oviban: a dadusnénink és az óvónénik már a legelső nap mondták, hogy a mi ovinkban mindenki tegez mindenkit. Még a vezető óvónőt és a többi óvónénit is. A nyáron nyugdíjba vonuló dadusnénit is tegeztük, de közben Marika néninek ívtuk. A gyerekek is. Az egyik óvónénitől hallottam, hogy először is érjük el azt, hogy a gyerek felszólítás nélkül köszönjön, és majd utána ráérünk megtanítani neki azt, hogy kinek hogyan.

Ha valaki általa nem ismert embernek köszön, akkor úgy köszön, hogy: szia bácsi/szia néni. Tegeződik, de a bácsi/néni megszólítást használja.

A lányom 4 éves, mindenkit tegez a környezetünkben. Van 4-5 család akik összejárnak mindenkinek van 2-3 hasonló korú gyereke, mindenki tegez mindenkit, én sem érezném jól magam, ha a szomszéd kislány, akire nagyon sokat vigyázok is, azt mondaná, hogy csókolom vagy jó napot és közben még nénizne is.

Viszont azt megkövetelem a gyerektől, hogy a szomszéd 70 éves néninek ne azt mondja, hogy szia, hanem azt hogy csókolom, egyébként meg mindent úgy csinál, ahogy tőlem látja, a boltban úgy köszön hogy jó napot, ahogy én is és hogy viszlát, ahogy én is.

Az oviban én 1 db gyereket sem hallottam még, hogy magázná az óvónénit (pedig 240 gyerek jár az ovinkba), de mindenki hozzá teszi, hogy szia Viki néni, vagy szia Katica néni, egyébként mi szülők is tegeződünk az óvónénikkel, akik külön kérték is, mert így könnyebben szót értünk nem kell feszengni, sokkal közvetlenebbek a beszélgetések is.

Én úgy gondolom, hogy élethelyzettől is függ ez a tegezés-magázás dolog. Egy anyukát simán letegezek még akkor is ha először találkozunk, és eddig még senki nem vette rossz néven, sőt engem sem szólított meg még magázva senki játszótéren, játszóházban kisgyerekes környezetben.

Viszont hivatalos ügyek intézésénél nem tartom illőnek a tegeződést, én speciel harapok érte ha letegeznek munka közben (rendőr vagyok), ha én megadom azt a tiszteletet, hogy úgy köszönök, hogy jó napot, akkor ne csázzon, meg hellózzon, nem a haverom és nem egy kötetlen beszélgetést folytatok vele. Viszont egy kisgyerekkel még az ilyen helyzeteket nehéz megértetni, szerintem ahogy ezt többen is írták évek alatt alakul ki, és nem feltétlenül 3-4 évesen.

Óvónőként válaszolok.

Az óvodában a tegeződés, nénizéssel a megfelelő formula. Ahogy egy korábbi válaszoló is írta, most kezdtek szinte beszélni, a helyes szórend, ragozás, szókincs alakulása van folyamatban óvodás korban. Nem szabad és nem is lehet elvárni tőlük a magázódást, tetszikezést!!! Második, harmadik osztályban észrevétlenül áttérnek a magázódós formulára, és ez teljesen így van rendjén!

Szerintem a kommented előtti óvónő szépen leírta, hogy miért nem rögtön magázódnak. Tapasztalatból még nem tudhatod, de tényleg maguktól állnak át a magázódásra, és olyan 6-7-8 éves koruktól eszükbe sem jutna tegezni a tanítónőt, vagy az osztálytársak szüleit.

Írtál a tiszteletről. Én nem hiszem, hogy a magázódásnak akkora köze lenne a tisztelethez, főleg ekkora korban. Engem tegeznek a gyerekek osztálytársai, pedig 40 éves vagyok. Alkati kérdés, szinte senkinek nem áll rá a szája, hogy magázzon, a gyerekek is eső szóra le tudtak tegezni. De sosem tiszteletlenek, még akkor is rendet tudok tartani, ha 10-en vannak nálunk egyszerre. És lehet, hogy hiú vagyok, de 40 évesen sem szeretnék még néni lenni.

Az após-anyós kérdés is másként van nálunk. A legelején kértek, hogy tegezzem Őket, azóta így van, és természetesen a férjem is tegezi a szüleimet. Baráti, közvetlen a viszonyunk. Anyósom az esküvőnk napján nevetve kérte, hogy lehetőleg továbbra se szólítsam anyukának :-)

A csókolomozás nekem továbbra is gáz. Nem minden ciki a kamaszoknak, de ez nagyon, erre élénken emlékszem. Nekem a csókolomos világban nehéz volt átállnom, az én nagyobb gyerekeim már simán vették az akadályt azzal, hogy rögtön a Jó napotot meg a Viszlátot tanulták a Szia mellé. Felszabadultabban tudnak így a felnőttekkel társalogni.

A túlzott tetszikezés is régről maradt itt, nekem az sem jön be. Lehet szépen is magázódni, én ezt a fordulatot csak kimondottan idős emberekkel való beszélgetés során használom. Anyunak van erről egy jó története: Megcsípte az arcát egy méhecske, annyira bedagadt, hogy nem látszott ki a szeme. A szomszéd kislány átjött, és ezt mondta: Marika néni, de csúnyának tetszik lenni! Mondta neki anyu, hogy tetszeni nem tetszik, de ez van. Vagy az jobb, hogy betegnek tetszik lenni?

El kell fogadni, hogy családonként máshogy gondolkodnak erről a kérdésről az emberek. De ez nem jelenti azt, hogy a tegeződős gyerekek tiszteletlenek, vagy neveletlenek lennének.

"De sajnos tapasztalatból tudom, h ha letegeződünk egy gyerekkel, onnantól kezdve tojnak az ember fejére."

Ezt én is megcáfolom. Van hogy egyszerre 6-7 gyerek van nálunk, aki mind tegez, általában 2-5 év közti picik és nem tojnak a fejemre. Egytől egyig szót fogadnak, ha kérnek valamit azt szépen, illemtudóan teszik a tegezés ellenére is! Szóval szerintem sem ezen múlik.

23-as voltam

Egyszer kellett a kislányomnak elmondani, hogy nénizzen, bácsizzon és azóta így beszél az idősebbekkel, kivéve, ha mondják, hogy nem kell őket magáznia.

A barátai szüleit és az ovónéniket magázza, a szomszédokat (ha találkozik velük) tegezi, a doktor nénit is, mivel ők megengedték neki. Bár az is igaz, hogy néha a magázódásból tegezésbe megy át a beszéde, de nem gond ez még így 3 évesen. Viszont nagyon illedelmes, előre köszön, amit senki más nem csinál a környezetében. :)

22F