Tegeződés vagy magázódás? A ti környezetetekben ez hogyan működik?

èn egyet értek veled teljesen.

én külfldön élek Németországban és itt sokszor az anyukák a játszón is magázzák egymást.

és ebben semmi rossz nincse, a gyerekek is ezt tanulják meg. Magyarországon nem tudom miért kell ennyire elhanyagolni ezt, az angol is magázódik rendesen, csak ott a gyerekek oda teszik Mr Mrs Mss mert beszédben nincs meg, de németek meg föként vigyáznak a magázódásra, és ezt szeretem, mert nem kell pacsi pajtás lenni mindenkivel egyböl.

Szerintem akkora változás nincs. Legalább is én nem tapasztalom, de lehet, hogy én már szintén ilyen későbbi gyártású vagyok ('87-es). De azért nem hinném, hogy itt erről lenne szó.

Amikor én gyerek voltam, tegeztük az óvónéniket, de Évi néni meg Zsuzsi néni volt a megszólításuk, hogy a dadusnéniknek is. Magázódni általános iskolában kezdtünk el, emlékszem, előtte lévő nyáron apukám próbálta velem még gyakorolni is a magázódást, de én megmakacsoltam magam, ő meg szegény tiszta ideges volt, hogy miért nem értem :) Pedig értettem én akkor is, csak viccesnek tartottam, hogy apukámnak lilul már a feje, annyira magyaráz :D Az iskolában pár hét után már gond nélkül mindenki magázta a tanítónénit (én mondjuk már az első naptól simán).

A szüleim barátait mindig is tegeztem és keresztnéven szólítottam, nem is volt elvárás, hogy magázzam őket, sőt, amikor 6-7 évesen megszokásból csókolomot köszöntem némelyiknek, rám is szóltak, hogy nekik sziával köszönjek, ahogy eddig is.

Idegen felnőtteknek, nem közeli ismerősöknek csókolomot köszöntem, magáztam őket. Mármint a csókolom az megvolt már ovis koromban, de ténylegesen magázni iskolás koromban kezdtem el a felnőtteket, előtte azért ezt még nem vették olyan komolyan.

A fiam most 4 éves, és mondom, szerintem nincs itt olyan nagy változás. Az óvónőket tegezik, ahogy az én gyerekkoromban is tették ezt a gyerekek, de ugyanúgy néni a megszólítás. A barátaimat szintén tegezi, ők is ugyanúgy elvárják a tegezést. Annyi különbséget látok, hogy a mostani 4-5 éves gyerekek még boltban is sziát köszönnek, meg úgy általában minden felnőttnek. Nem mintha én magáztam volna ennyi idősen a felnőtteket, de a csókolom elvárt volt. Én most már szoktatom a fiamat a csókolomra, nagyjából már el is tudja különíteni, hogy kinek mit kell köszönni, maximum néha felejti el, de már javítja saját magát rögtön.

Azt viszont nem értem, hogy miért baj, ha a magázással majd az iskolában "kínlódnak" a tanárok. Az alsós tanítókra kimondottan igaz, hogy még nem csak tanítanak, hanem nevelnek is, nevelői munkát is ellátnak. Sok olyan szituáció adódik egy elsős kisgyereknél, amit talán korábban még nem tapasztalt meg (huzamosabb ideig), csak az iskolába bekerülve. Nem lehet akkora kínlódás pár hétig a magázásra szoktatgatni a kicsiket, nálunk is ezt csinálták, tényleg nem tartott sokáig. Különben nekem anyukám pedagógus, pontosabban gyógypedagógus, de még az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek is egy hónap után magázzák a tanárt.

Nekem ez a magázódás, mindig is az iskolába kerüléssel kapcsolódott össze.

Nálunk mindenkit tegez a 3 éves lányom.

Először úgy tanítottam, hogy magázni kell a dajkákat a bölcsiben, a boltos nénit stb. De persze rám szóltak, hogy ne mááááááááááár. Tegezze a kisgyerek, mondja, hogy szia, mert úgy könnyebb.

Na most erre mit tegyek? Oktassak ki minden felnőtt embert, hogy nem úgy van az? Hagyom....ahogy nő majd rájön vagy ha nem megmondom neki, hogy kit lehet tegezni, kit magázni. Szóval NEM A SZÜLŐ NEM FOGLALKOZIK VELE, hanem az oviban-bölcsiben egyszerűbb, ha tegeződés van.

Amúgy nekem sem tetszik, ha lenéniznek. Nem érzem magam annyira öregnek :) A szomszéd lányok 16 évesek és simán tegeződünk, holott a gyerekeim lehetnének.

S nem mellesleg mi annak idején a tanító nénit alsóban tegeztük :) Ő mondta, hogy így szoktuk meg az oviban, akkor legyen így. S szépen megtanította nem kínlódva, hogy felsősök leszünk akkor már magázódni illik, mert már nagyok leszünk.

Az én lányom 4 éves, de nem nagyon tudja még megkülönböztetni, hogy kit kell magázni és kit nem.

Viszont tegnap a buszon - annak ellenére, hogy letegetzet az illető hölgyet - azt hitték, hogy egy hat évesről van szó, mert annyira szépen és tisztelettudóan beszélt.

Tehát és a 6. válaszolóvel értek egyet, hogy tegezve is meg lehet adni a tiszteletet és magázva is lehet valaki tiszteletlen.

Én próbáltam magázásra tanítani, ha pl bemegyünk boltba, oviba stb. Nem járt bölcsibe, de néha bementünk játszócsoportba, ahol a gondozónők mind azt mondták, hogy tegeződés van, minden gyerek tegezi őket, sziát köszönnek, és csak Julinak, Marinak hívják őket. Semmi nénizés, vagy csókolomozás. Aztán oviba került, és ott is ugyanígy ment. Gondolom az iskolában már magázódás lesz, így nem értem, miért nem lehet eleve az oviban is úgy nevelni. Ha véletlenül letegezné az óvónőt, az mondjuk nem gáz szerintem, de eleve tegeződni szoktatni, nekem fura volt.

A barátokat amúgy tegezze nyugodtan, meg az idősebb rokonokat is.

Igen, ezt nehéz következetesen tartani, mert hiába szeretném én, hogy nénizzen bácsizzon valakit a fiam (2,5 éves) ha A néni és Bácsi egyből mondja, hogy "na nehogy már". - a válaszokból is ezt szűrtem le, velem mondjuk még ilyen nem fordult elő, inkább a párom volt az, aki mikor megszületett a fiunk, az összes barátunknak a xnéni, ybácsi nevet adta. Persze hamar le is szokott róla, mert egyikőjük sem volt partner ebben hogy 30 éves kor körül nénik, bácsik legyenek. Így a barátainkat csak a keresztnevükön (becenevükön) szólítja a fiam is.

De pl. ugyanez van anyósomék barátaival: mikor bekerültem a családba, mindig csak úgy hallottam, hogy Öcsi, Jani, Peti, Anna stb és 50-60 éves emberekről beszélünk. Aztán mikor találkoztam velük, nagyon fura volt magázni őket. Persze 90%-uk egyből mondta, hogy tegeződjünk, aztán aki nem mondta, azzal meg idővel egyszerűen tegeződtünk... Egyedül a dédit nem tegezem (párom nagymamáját) illetve az ő korúakat a családban.

Ugyanígy tesz még a 2,5 évesünk is, csak ő a dédit is tegezni fogja majd :o))

A bölcsiben a gondozónéniket én magázom, és a fiamnak is nénizem mindig őket. (pl. Kati néni, Juli néni) De hallottam már a pajtásait, aki csak Katinak és Julinak szólítja őket. Függetlenül attól, hogy még természetesen tegezik őket, ez a megszólítás nekem bántja a fülem.

Én is érdeklődtem már, hogy mikor kéne elkezdeni a magázódást (mert jelenleg örülök, ha a fiam úgy köszön, hogy sziasztok, szia, nemhogy csókolom vagy ilyesmi) de még nem jutottam semmire ezzel kapcsolatban. Azt tudom, hogy már iskolában azért illik ismerni a magázódást...

Több dolog is eszembe jutott a témáról.

Az egyik az oviban, iskolában való tegeződés. A gyerekeim egyszerűen mentek a többség után, és tegezték az óvó nénit, dadust, később elsőben a tanító nénit is. Aztán ha jól emlékszem, harmadikos korukra maguktól átálltak a magázódásra. Abban a közegben ez így volt természetes.

Nekem is eszembe jutott, amit az egyik válaszadó írt. A tisztelet megadása szempontjából nem bír kizárólagos jelentőséggel a tegezés-magázás.

A csókolomozás viszont nálam központi kérdés. Kamaszkorom nagy mumusa volt. Kicsi gyerekként csókolomoztam a szomszéd lány apukáját. Aztán amikor 15 éves kamasz lettem, a pasi meg volt 35, állati ciki lett a helyzet. Tegezni nem mertem, a csókolom irtó gáz volt, a jó napotra nem állt rá a szám, így inkább elsunnyogtama köszönést. És nem csak vele voltam így. Én a gyerekeimnek már eleve a Sziát és a Jó napotot tanítottam meg. Így talán könnyebb az átállás a kamaszkorban. És a nagyobbjaimnál azt tapasztaltam, amit a suliban is. Maguktól váltottak tegezésről magázásra. Ösztönösen érezték, kinek mit illik. De a csókolom soha nem hagyta el a szájukat. Úgy érzem, így fesztelenebbül tudtak felnőni.

Én viszont alapból rühellem, ha magáznak, a nénitől meg egyenesen égnek áll a hajam. Kevesen magáznak, a gyerekeim osztálytársai is tegeznek. És soha nem voltak velem tiszteletlenek, vagy akár bratyizósak.

Érdekes dolog ez a tegezés-magázás. Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy kisgyerekként mit neveltek bele a gyerekbe, és később is okozhat nézeteltérést a dolog.

Én most 22 éves vagyok. Kiskoromban úgy tanultam a szüleimtől, hogy a felnőtt az néni/bácsi és magázom, a kb 25 évnél fiatalabbakat pedig tegezem (persze egy 3 éves gyerek honnan tudná, ki a 25 év alatti :D ).

A közelebbi rokonokon (ide tartoztak a nagynénik, nagybácsik) kívül nekem minden felnőtt néni/bácsi volt és magáztam. Kissé túlzásba is vittem, mert amikor kb 10 éves lettem, a családi barátaink már nagyon erősködtek, hogy hagyjam el a nénit/bácsit, és tegezzem őket, de nekem valahogy nem ment. Most 22 évesen is, ha találkozom egy nálam 10 vagy több évvel idősebb felnőttel, akkor azt magától értetődően magázom, amíg fel nem ajánlja, hogy tegeződjünk.

A velem egyidős barátommal ez teljesen máshogy van, ő szinte minden 45-50 év alattit simán letegez egyszerre... Ez nekem nagyon fura, de ő ezt szokta meg kiskorában és neki ez a természetes. Kicsit ciki volt, mikor először találkozott a 47 éves édesanyámmal, és rögtön letegezte (mielőtt még anyukám felajánlhatta volna). Még szerencse, hogy édesanyám fiatalos, laza gondolkodású, ezért nem sértődött meg, bár azért nekem mondta később, hogy meglepődött a tegezésen.

A barátom szülei meg azon lepődtek meg, hogy magáztam őket az elején, és ragaszkodtak a rögtön tegezéshez... Szóval az ő családjuk ilyen és a barátomba is azért ivódott be ez... Hozzáteszem, a barátom anyukája alsós tanító néni. Egyszer voltunk bent az osztályában (másodikos, 8 éves gyerekek) és többen is tegezték őt, ő meg nem foglalkozott vele. Számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy 8 évesen letegezem a tanító nénit, de ebből is látszik, hogy ki mennyire tartja fontosnak ezt a tegezés-magázás dolgot...

Ha majd lesz gyerekem, biztosan arra tanítom, hogy ismeretlen felnőtteket magázzon (kiskorában néni/bácsi), amíg azok fel nem ajánlják a tegezést. A rokonokat, és a család közeli barátait persze tegezze.

22/L