Miért nem neveli meg sok anyuka a gyerekét? Nem tudja, hogy kell?

Sógornőmnek 2 gyereke van a nagyobbik 5.5 éves egy kisangyal, persze otthon van, hogy hisztizik, de nyilvánosan soha. Mindig szófogadó mindig azt csinálja amit az anyja mond. A kicsi (szintén lány) 16 hónapos és az a klasszikus rossz gyerek. Fellöki az én lányomat, állandóan meghúzza a haját, volt, hogy akkorát harapott bele, hogy hetekig megmaradt a helye. Én látom, hogy mindig rászól (nem csak tessék-lássék, hanem rendesen). Látom, hogy szenved és szégyelli magát, pedig soha nem hánytam a szemére, hogy hogy viselkedik a gyereke. Mind a kettő gyereket egyformán neveli természetesen nincs elhanyagolva a kicsi.

Ezzel csak annyit akartam, hogy vannak akiknek szerencséjük van és a gyerek megérti 1 szóból (na jó 2-ből), hogy mit akar a szülő és még teljesíti is, de vannak olyanok akik mások és nem azért, mert "betegek" nem azért, mert neveletlenek és nem is biztos, hogy lökdösődő dühöngő óvodás lesz belőlük ( sőt). Ezek a gyerekek kicsit akaratosabbak (tudom, mert a nagylányom ilyen, persze nem bánt senkit csak épp hisztizik nyilvánosan). Sokszor nem a nevelés hiánya miatt ilyenek.

Ettől függetlenül én sem szeretem a játszótéren az agresszív gyerekeket, de mondjuk eszembe nem jutna pálcát törni sem az ő sem a szüleik feje felett. Ha bántják a gyerekemet (ténylegesen nem csak mondjuk hevesen lapátol a homokozóban a 1.5-2 éves és szóródik a homok az én gyerekemre is) akkor finoman rájuk szólok vagy arrébb viszem az én gyerekeimet. De pl engem meg az mulattat amikor egy szülő a gyerek seggében van szó szerint és mindent helyette akar megcsinálni figyelembe se véve, hogy a gyerek mit akar. A minap volt egy szülő-gyerek páros a játszótéren a kislány homokozott és mindenféle izgi (értsd új) homokozócuccal érkezett, a homokozós játékok keverve voltak mindenki azzal játszott amit megkívánt, rámozdultak ennek a kislánynak a cuccaira is a gyerekek de az anyuka állandóan kikapta mindenki kezéből a lapátokat vödröket és belenyomta a saját gyereke kezébe, hogy játssz a többiek meg hagyják békén. A többi gyerek így is tett ennek az lett a vége, hogy egy kupacban játszott a sok gyerek a kislány meg ott szomorkodott a homokozó szélén lapáttal és szitával a kezében vödörrel a lába között és csak nézte a többieket, de a homokot meg sem érintette, az anyja néha lapátolt helyette majd rászólt, hogy játsszál már...majd elmentek. Kíváncsi lennék, hogy ő hogyan értelmezte ugyan ezt a szitut.

Kicsi toleránsabbaknak kell lennünk egymással, nem azt nézni, hogy a másik esetleg hol hibázik, hanem magunkat figyelni, hogy ne hibázzunk. Mit érdekel engem, hogy a szomszéd a hisztiző gyereknek, hogy elhallgasson kekszet ad? nekem is így kell tennem? Nem, rosszabb lesz ettől nekem? Ha persze olyan gyerekek vannak akik bántják a többieket az természetes, hogy rászólok, hogy nem kellene (de itt sem a 1.5 évesekre gondolok), de engem aztán hidegen hagy, hogy mások hogyan és miképpen nevelik a sajátjukat.

Azért, mert sok anyuka fél attól, hogy a gyermek megharagszik rá szerintem. Pedig a gyerekek nem így működnek, de némelyik szülőben ez igen erős és fél tőle.

Van aki csak szemlátomást nem neveli, mert mások előtt nem akar szigorkodni, de otthon ( nem a legjobb megoldás) már lehet, hgy megbeszéli a gyerekkel, vagy bünti, vagy bármi.

A kérdezőnek nem azokkal a gyerekkel van baja, akik elevenek és több odafigyelésre van szükségük, hanem az anyukákkal akik látszólag nem csinálják a feladatukat.

Természetesen minden gyermek más, és súlyos évekig neveljük őket, nem fejeződik be 4-5 + korig. De az azért valóban lejöhet a kérdezőnek, hogy a szülők úgy néz ki ráhagyják a gyerekre a dolgokat .

Nálunk is vannak esetek, az enyémek is gyerekek, de ha valami nem helyeset csinálnak, rögtön szólok azért, és van, hogy ugyanazért nem egyszer, ez már csak ilyen.

De olyan is van, hogy az enyémtől veszi mindig el a játékot a másik, amit épp az enyém felvesz az kell neki, és a másik anyukának ez tök cuki. Igenis zavaró az ilyesmi, mert az enyémnek igen meg kell tanulnia osztozkodni, első egy két esetben ezt mondom neki, hogy ha neki másik játék is jó, akkor ezt odaadhatja, de mikor látszólag a másik gyerek szórakozik akkor már rendesen, de szólok a gyerekeknek, hogy nem vesszük el egymás játékát. Míg a másik anyuka édesen mosolyog.

Sajnos hozzá kell szokjunk, hogy vannak ilyen szülők, és a gyerekek is hasonlóak lehetnek, ezért lesz mindig probléma, a világ sosem lesz tökéletes. Szóval nyugi van !

Nálunk is van ilyen a játszón. Én én magam sem szidom mindenért a gyerekeimet, sőt, mivel két gyerek van, a kicsi után szaladok, a nagyon csak épp rajta tartom a szemem. De azért ha balhé van, odamegyek.

Azt viszont látom, hogy egyes anyukák kimennek pletyizni a játszótérre, miközben a gyerekük azt csinál, amit akar. Van pl. egy anyuka (egy gyerekkel), aki kész pikniket tart a játszótéren a férjével. A gyereke meg közben tombol, mindenkibe beleköt. A lányommal többször összebalhézott, mert el akarta venni a játékait. Ő nem irigy, szóval sokszor oda is adja, de nem mindig, és nem mindent. Elvégre azért vittük ki a játszótérre a játékokat, hogy ő játsszon vele. Nem értem, ha valaki kimegy a játszótérre, miért nem tud vinni egy homokozóvödröt. Sőt, amikor mentünk haza, és el akartam tenni a játékokat, a gyerek nekem sem adta oda, ment a hiszti. Anyuka a fejét sem fordította oda. A férjem mondta is, ha meglátja ezt a nőt a gyerekével, akkor ő inkább hazamegy. Ő kifejezetten a nemtörödőm anyuka. Nem csak a játszótéren, de otthon sem foglalkozik a gyerekével, erre mérget vennék.

Néha osztom a véleményed, néha nem. Szoktam ezen gondolkodni én is, és még mindig nem tudom, hogy tényleg a "szülő tükörképe a gyerek" vagy sem. Kedves ismerősöm, szakmabeli tartja azt, hogy "hisztis gyerek nincs, csak türelmetlen felnőtt" Ő világ életében azt tanulta, tapasztalta, hogy ha türelemmel nevelünk gyereket (nem azt jelenti, hogy mindent ráhagyunk) akkor a gyerek nem lesz hisztis. Mindig belegondolok, de látva ismerőseimet, akinek van hisztis gyerkőce azt gondolom, hogy nem igaz, hanem nekik ezt dobta a gép :o)

Az én 2,5 évesem (lesz) nem mondható hisztisnek, nyugodt, mosolygós gyerkőc, mindent meg lehet vele beszélni. Persze néha nála is elszakad a cérna, de kb. kétnapontára jut egy nyafogós hisztiség, ami hamar elmúlik. De mi sem vagyunk egy pörgős házaspár a párommal. Ennek ellenére nem ítélkezem, mert lehet, hogy a kistesó már egy mindenlében kanál oroszlán hugica lesz, és vele meg nem fogok bírni. Ki tudja. Egyébként azt hiszem, hogy a második, x. gyerkőc már azért lehet "hisztisebb", "rosszabb" mint az első, mert azért valami csak megváltozik a neveléssel kapcsolatban, vele csak nem tudunk ugyanúgy foglalkozni, mint az elsővel, hiszen már nem csak ő van.

Szóval néha úgy érzem jól csináltam valamit, hogy nem panaszkodom a fiamra (még) de néha úgy érzem nem a szülőn múlik, mert lehet, hogy ha pl. egy hónappal később született volna a körülmények változatlansága mellett ő is földhöz vágná magát toporzékolva....

A játszón én inkább a nagyobb, már 5-7 éves gyerekek szüleire haragszom, mert őket igaz már nem kell felügyelni, de mikor nem figyelnek a picikre, a pici gyerek csúszna a csúszdán, ő meg alulról szemben mászik fel, stb. Én próbálom a fiamat a játszón is szabályokra tanítani, pl, a csúszdán csak lecsúszunk, visszafele nem mászunk, hanem a létrán, vagy a homokozóba nem dobálunk kavicsot, és fordítva sem, nem szórjuk a homokot, nem dobálunk köveket stb... de hiába, ha másik gyerektől meg eltanulja a rosszat.

Nekem a 2. kevésbé hisztis, így én maradok annál, hogy főként a gyerek személyisége a meghatározó. Na meg a nevelés persze. A nagy gyerekekre én is tudok haragudni, nem is azokra akik játszanak ugyan de kicsit vadul, hanem inkább azokra akik olyan 13-15 évesek és ott q..aanyáznak és vandálkodnak a játszótéren. Velük még szülő sincs, rájuk szólni nem érdemes, de nem is akarok, mert nem hiányzik, hogy elküldjenek a rákba.

(az utolsó egyébként nagyon jól írta le a dolgokat szerintem)

Miért is kell megtanítani a gyereket, hogy ne nyúljon más játékához??? Ez valami vicc. A közös játékra kéne megtanítani, arra hogy konfliktus helyzeteket hogy kell megoldani. Nem pedig pl egy ilyen helyzetben tiltani. Igen is meg kell küzdeni néha, és ezt hagyni is kell. A tisztességes nevelés az, hogy hagyod a gyereket kibontakozni. Volt hogy valaki elvette a fiam összes játékát a játszón, és biztos nem szólók bele mert szokja, az oviba is lesz ilyen... meg még cifrább is.

Vannak erőszakosabb gyerekek... biztos baromi jó érzés lehet a szülőnek. És már bocsánat de tojik a te lelkedre és nem fog előtted egy látványos na majd most megnevelem a gyerekemet szitut eljátszani. A gyereked meg szokja, mert még párszor fog erőszakkal találkozni.