Van itt olyan többgyermekes anyuka, aki ezt a végleges megoldást válaszotta?
Gondolkodom rajta, hogy elköttetem magam. A következők az okok:
májfunkció-probléma miatt nem szedhetek gyógyszert
spirálom van, de zavar szex közben, az orvos sem tud mit mondani, valószínűleg anatómiailag ilyen "rövid" vagyok
nincs pénzem nuvaringre
a helyi fogamzásgátlók (pharmatex) semmit sem érnek
kondomot nem akarunk használni, idegenkedünk tőle és drága is, macerás is
Állandó parában vagyok, nehogy terhes legyek, mert nincs megfelelő háttér mégegy picinek, és (nem is kell magyarázni ezt, mindenki maga tudja) nem szeretnék még egy babát, teljes család vagyunk így. Elvetetni nem bírnám, ha becsúszna, egyszerűen nem menne, de ennyi erővel meg egész életemben szülhetném sorra a gyermekeket :)
Tehát marad a végleges megoldás. Van aki így döntött, több gyerkőc vagy akár egy után? Esetleg gyermektelenül? Hogy élted meg, mit szólt a környezeted?
Érdekel az is, mit gondolsz erről az egész végleges-dologról. Hogy ezzel érvelnek ellene, mi lesz ha mittudomén akármi baja lesz a többi gyerekednek és akarnál mégegyet szülni, sosem tudni mit hoz az élet, megromlik a kapcsolatod és szülnél egy másik pasinak, stb....Személy szerint nem tudok ezzel mit kezdeni. Szerintem hülyeség ezzel ellenérvelni, hogy "és ha kipusztul a mostani családod?!" persze, akkor örülök majd magamnak, milyen bölcs voltam? :) vagy nem jól látom?
engem nem támogat a páromon kívül senki, merthogy túl fiatal vagyok. De megint előjön a kérdésem második fele, én is kettőt szültem, kicsik még és imádom őket, nem fogok azon agyalni, mi történik velük és jaj nekem mert nem szülhetek többet. Ha valami történne nem ez érdekelne, hanem csakis ők. Azon sem vagyok hajlandó gondolkodni, mi lesz ha szétmegyünk a férjemmel, aki ilyenen agyal, minek állapodik meg, minek szül gyereket? ennyi erővel jaj mi lesz nem merek kimenni az utcára, mert hátha elcsap a villamos. De most nem??? 25 vagyok, és még soha életemben nem dolgoztam, nagyon szeretnék majd (2 év múlva) elkezdeni és nem lesz könnyű felépíteni egy kis egzisztenciát, eszem ágában sincs megint terhes lenni, szülni, itthon lenni, anyagilag már meg sem tehetnénk.
Sőt én a 22 éves barátnőmet is megértem, aki úgy gondolkodik meddővé tételen, hogy nincs gyereke. Őrá nem bíznám 5 percre a kutyámat se (nincsen), annyira felelőtlen és önző és figyelmetlen. De jó ember, értékes, okos, vidám, sok minden való neki, de gyermek az nem...
25 évesen biztos nem csináltatnám meg....tényleg fiatal vagy nagyon nagyon!!!!
Az egyik válaszoló azt írta,hogy 40 éves, ott mondjuk lehet megértem, de gondolj bele, mi van, ha mondjuk 10 év múlva tök jól álltok anyagilag és becsúszik a baba, még akkor is fiatal anyuka lennél és lehet örülnél.
Gondolom nem azért tetted fel a kérdést, hogy ilyen válaszokat olvass, bocsi...csak gondoltam leírom.
Magam részéről teljesen másképp gondolkoztam 25 évesen a dolgokról mint most (33 vagyok) vagyis inkább úgy mondanám sok mindenről másképp...
3 gyerekem van, nem fér bele egzisztenciálisan még egy és nekem is felajánlották a harmadik születése után az elkötést mégse mentem bele.
Még most is úgy érzem hogy ki tudja mit hoz az élet mi történik.
Persze értem a te szempontjaidat. Én sem szedhetek gyógyszert egyébként gumit is utáljuk, nekem most mirénám van. Igen néha zavar. De egy nem kívánt baba sokkal jobban zavarna.
Nem könnyű helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!